Advent 4. hete, dec. 21 (kedd)
A mai olvasmány az Ének Énekének könyvéből való (Én 2,8-14)
- Kiemelt értelmező mondata így hangzik:
„A vőlegény közeledésén érzett menyasszonyi örömöt az Egyház önmagára vonatkoztatja; mert Krisztusra vár.”
Advent van, várakozunk, legalább is mi gyakorló katolikusok. Sokán nem tudnak várni, már elő karácsonyokat tartanak, sok templomban is már karácsonyi koncert, ünnepség van advent mellett (helyett).
Régen úgy illett, hogy a vőlegény várt, udvarolt, megdolgozott a menyasszonyért.
Manapság a legtöbb esetben hamarosan össze is költöznek, nincs igazi várakozás egymásra. Nem is tudom, ha ma akarnám érzékeltetni a tiszta várást, milyen képet, hasonlatot kellene használnom.
Szent Pál apostolnak egyértelmű volt, hogy Jézussal való kapcsolatunkat a férj és feleség várakozó szeretetéhez hasonlítsa:
„Aki feleségét szereti, önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének. „Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.” Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.” (Ef 5,30-32)
Urunk, Jézus Krisztus!
Oly nehéz jól várakozni, amikor körülöttünk karácsonyi zene szól, égnek a karácsonyi díszek, a forralt borok illata tölti be a Főteret. Szívemben tudom, minden jó várakozásnak, készületnek sok lesz a gyümölcse, az elhamarkodott, elsietett találkozás csak felületes marad. Rád várok, veled szeretnék találkozni. Segíts, hogy türelemmel, lelkiekben átélve töltsem el a hátralevő három napot.
Mai jó elhatározásom:
Megtisztítani magam egy felesleges, rám rakódott, rám telepedett olyan cselekvéstől, mely már a karácsonyhoz tartozna. Merjem kimondani, a mai nap még nem az ünnep, csak a készület. Vegyek vissza egy fokot, vagy kettőt. Böjt, ima, csend, adventi beszélgetések.