15/ Advent 2. hete szombat, december 11.
A mai evangélium Szent Máté könyvéből való. (Mt 17,10-13)
- Kiemelt értelmező mondata így hangzik:
„Keresztelő Jánosban beteljesedik Illés próféta második eljövetele is: de nemcsak az Előhírnököt nem ismeri fel a nép, hanem magát a Megváltót sem.”
Urunk Jézusról nem maradt fenn kép, szobor, ábrázolás. Mégis, ha egy hívő rátekint egy bármely korban készült képre, van bennünk valami közös vonás, felismerhető, hogy ő az Úr!
A szeretett tanítvány János más szemmel néz és lát, mint a többiek, így olvassuk a feltámadás után, a halfogáskor:
<Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" > (Jn 21,7)
Az emmauszi tanítványoknak már segítség kellett, hogy megnyíljon a szemük, és így felismerjék a Feltámadottat.
Kit ismerünk fel Jézusból? Magát a feltámadott Üdvözítőt? Vagy csak csodatevőt, jótékonykodót akarunk látni. Van lelki szemünk, hogy az Eucharisztiában is felismerjük őt?
Természetesen függ attól, hogy kik tanítottak hittanra, kitől örököltük a hitet, és ezt felnőttként hogyan fejlesztettük tovább.
Ugye tudod, hogy te is próféta és pap vagy a keresztség és bérmálás által. A következő nemzedék aszerint fogja megismerni és felismerni az Urat, hogy mit adunk át neki. Mint szülő, de keresztszülő, bérmaszülőként is egykoron ígéreteket tettél.
Keresztgyermeked mit lát rajtad?
Uram, Jézusom!
Köszönöm, hogy szeretsz, mert Te alkottál engem, a Tiéd vagyok, a Te képmásod. Köszönöm, Istenem, hogy a gyermeked vagyok, bármit is követtem is el életemben, Te mindezek ellenére is szeretsz engem. Köszönöm, hogy terved van az életemmel.
Segíts, hogy a te képedre, hasonlatosságodra formálódjam. Ámen.
Mai jó elhatározásom:
Kihez hasonlítok legjobban? Ki volt rám hatással? Megköszönöm azokat Istennek, akik bemutatták nekem Jézust, és egyházunkat.