B év, évk.32. vas 2021 - 1Kir 17,10-16 - Mk 12,38-44 a szegény asszony két fillérje
Kedves Testvérek!
A Nagy Testvér figyel…. ezt a mondatot adtam címként a mai beszédnek.
Jézus leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe.
Jézus ma is figyel minket. Figyel például egy hajléktalan szemein keresztül, és látja, mint fordul el tüntetően tekintetünk, amikor az útkereszteződéshez közeledünk, ahol naponta szorongva árusítja fedélnélküli című lapját, és kéreget. Figyel a nem vallásos szomszédon keresztül, aki jól tudja, hogy vasárnap a templomba megyünk. És vajon azt látja, hogy lelkileg gazdagodva, sugárzó arccal töltekezve térünk haza?
Adtunk-e a koldusnak, egyházunknak, illetve kaptunk-e valamit a templomban? Hogyan adjunk?
„Ez a szegény özvegy többet dobott a perselybe, mint a többiek. Azok ugyanis mindnyájan fölöslegükből adtak, ez azonban azt a keveset is odaadta, amire szüksége volt: egész megélhetését.”
A szövegből nem derül ki, így valószínűleg nem is fontos, hogy az asszony idős volt-e, vagy fiatal, voltak-e gyerekei, vagy sem, illetve hogy a pénz jó helyre került-e, vagy sem. Saját példánkon viszont látjuk, hogy az adás akadozik. Egyszerűsítünk. Odaadjuk, amit már két éve nem vettünk elő a szekrényből – ha épp van időnk összekészíteni. Ha jó kedvünk van, némi pénzt is adunk, de meg akarunk győződni arról, hogy ki használja, és mire használja. Figyelemmel akarjuk kísérni a sorsát, egyfajta hatalmat érzünk magunkban, hogy megmondhassuk, mit tehetnek adományunkkal, és mit nem. Az a vágyunk, hogy jó helyre adjunk, teljesen normális, viszont miután gondos körültekintéssel adtunk, már nincs hatalmunk a pénzünkkel tovább rendelkezni, más embereket irányítani.
Álszent, ha az adással szabályozni, hatalmat gyakorolni is akarunk. Adni kell. Oda kell adni, amink van. Különben is az ajándéknak az a lényege, hogy oda adtam, a megajándékozott arra használja, amire akarja, az már az övé.
A mai evangélium első felében Jézus kritikát fogalmaz meg a vallási vezetőkkel, az írástudókkal szemben. Felhívja tanítványai figyelmét képmutató viselkedésükre. Ők ismerik ugyan a törvényt, de a gyakorlatban nem tartják meg, inkább csak a látszatra törekednek. Szívesen vették, ha az emberek elismerték vallásos buzgóságukat, de ez Jézus megállapítása, értékelése szerint egyáltalán nem volt őszinte. Nem meggyőződésből és főként nem Isten iránti szeretetből fakadnak vallásos cselekedeteik, hanem csupán az emberek tetszését akarják elnyerni. A vallásgyakorlat külsőségekre szorítkozik, a szív és lélek odaadása nélkül. Ők a pénz, a hatalom, a dicsőség szeretetének útját választották.
Ezzel szemben ott van a szegény özvegy, akinek cselekedetét a mai evangélium második fele írja le.
Ami az írástudókból hiányzik, tudniillik az Isten iránti szeretet és az élet felajánlása, az megmutatkozik az özvegyasszony tettében, aki egész megmaradt vagyonát a templom perselyébe dobja. Vagyonnak ugyan túlzás nevezni a csekély összegű adományt, de az özvegynek valóban ez volt mindene. Tettével Istenre bízza magát, egész életét. Jézus nem csupán az ő cselekedetét veszi észre, hanem felismeri a mögötte húzódó szándékot is, amely a nagylelkűség és az igaz vallásosság jele az ő szemében. Mindent odaadni Istennek, az ő szeretetére és gondviselésére bízni az életet, ez a vallásosság lényege.
Tehát hogyan adakozzunk, segítsünk? A mai vasárnap olvasmányai irányt mutatnak.
Ószövetségi olvasmányban Illés próféta és a pogány asszony, az Istenre hagyatkozás, a szeretetből vállalt áldozat példái.
Illés a Kr.e. IX. században élt, Ácháb király idején, aki egy pogány nőt vett el feleségül. Ezzel kezdetben hallgatólagosan, majd nyíltan is engedélyezte Izraelben a bálványimádást. Illés próféta az igaz vallás védelmében szembe szállt a királlyal ezért menekülnie kellett. Menekülése közben Szeraptába, pogány vidékre érkezett, ahol Isten egy olyan szegény asszony által segített, aki az utolsó maradék lisztjét és olaját is kész volt a prófétának adni. Ezért Isten bőségesen megjutalmazta: „Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: ,,Nem ürül ki lisztes vékád, s nem apad el olajos korsód.”
Az evangélium mintha ugyanezt a gondolatot folytatná. Az Ószövetségi özvegynek még volt legalább egy marék lisztje és kevés olaja, de az evangéliumi özvegyasszony mindenét, egész megélhetését bedobta a perselybe. A farizeusok vallásossága csak elméleti volt. Csupán a feleslegükből adtak és azt is csak azért, hogy feltűnést keltsenek, és földi dicsőséget szerezzenek vele.
Ez az ellentét, még jobban kihangsúlyozza az özvegyasszony hitét, bátorságát. Ezzel előre jelzi Jézus áldozatát, mert a szeretet mértékét az áldozat nagysága mutatja meg.
Így érkezünk el Jézus áldozatához, amelyet a szentlecke emel ki, a zsidó levélből, minden más ószövetségi áldozattal szemben: „egyszer jelent meg az idők teljességében, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.”
Így, ha Jézusi lelkület legfőbb jellemzője a szeretetből vállalt áldozat ez bennünket is kötelez.
Azzal lesz, szebb értékes az élet, amit önzetlen szeretetből ajándékba adunk. Lehet az idő, egy gesztus, apró mosoly, vagy nagyobb áldozat – mind-mind maradandó. A szeretet teszi élhetővé a napjainkat, olajazza a kapcsolatainkat. Mindehhez Jézus áldozatából merítünk erőt. Így tanuljuk meg, hogy Isten szemével nézzük önmagunkat és másokat, úgy ahogyan Jézus szeretettel nézte az özvegyasszony áldozatát.
A neten olvastam egy hozzászólásban, ahol egy hívő így vall adakozásáról:
„Uram! Én a magam forintjait hűségesen bedobom a perselybe. De ezen kívül is hozzájárulok a plébánia fenntartásához. Valószínűleg ennél is többet kellene adnom. Nem pusztán több pénzt, hanem úgy többet, hogy tudatosabban, szívesebben adjak. Mert amint a pap felajánlja a kenyeret és a bort, és bennük önmagát is, úgy kellene nekem is összekötnöm a pénzbeli adományaimat életemnek mindent felölelő lelkületével.”
Urunk, Jézus Krisztus! Amíg nem jöttél közénk, az emberiség azt gondolhatta, hogy Isten csak a feleslegéből adott nekünk. De amióta önmagadat kiüresítve közénk jöttél, egy lettél velünk. Ezért tudjuk, hogy a te lényedhez tartozik ez a szeretetből fakadó egyszerűség, szegénység. Mert nem csak valamit akarsz nekünk adni gazdagságodból, hanem mindenedet, önmagadat adtad nekünk. Kérlek a mai vasárnapon: Adj Uram nekünk is bőven ebből a lelkületből! Ámen!