B év húsvét 3. vas. 2024 Lk24,35-40
Kedves Testvérek!
„Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat.” Ezt a mondatot választottam központi gondolatul a mai evangéliumból. Azért, mert szemtől szemben nem láthatjuk kétezer év távlatából Jézust, de az Írásokon keresztül mégis a szívünkben foglalhat helyet.
-- Hiszem, hogy akik Jézusról hittel beszélnek, azoknak előbb-utóbb megjelenik ő maga is. – Már a neve megjeleníti Őt. Valóságossá teszi. A tanítása még inkább. Ez nem szellemidézés, hanem valódi találkozás. Jézus sokszor zárt ajtókon keresztül érkezik. Nem erőszakosan, hanem a lélek finomságával. Nemrég magamba zárkóztam problémáimmal, bajaimmal, fáradtságommal. Imádságom szürke volt, tompa és monoton. Ekkor érkezett az Úr, lendülettel és tűzzel, jókedvvel és örömmel. Nagy hálát adtam, hogy zárt ajtómon keresztül rám talált, felrázott és visszaállított a helye útra.
-- Azt is hiszem, és vallom, hogy ahol Jézus megjelenik, ott szól az egybegyűltekhez. – Földi életében is ez volt a legjellemzőbb viselkedése. Tele volt a szíve az Atya tanításával. Ezért nem is hallgatott. Csak a vádlói előtt. Jó hallgatni azt, aki okosan és bölcsen beszél. Aki olyan gondolatokat vet fel, ami nem csak szórakoztatja, de meg is mozgatja hallgatóit.
Néhány éve egy karizmatikus összejövetelem tanúságtevőt hallgattunk, nem emlékszem már a tanúságtevő nevére, de arra igen, hogy szelíd volt és bölcs. Nem voltak töltelékszavai. Mondanivalója teljesen fedésben volt a jézusi igazságokkal. Szavai a lélek mélyére értek. Mozdítottak, biztattak.
-- Személyes tapasztalatból azt is érzem, hogy ahol Jézus megjelenik, ott elűzi a félelmet a szívekből. – Jézussal mindenhol megjelenik a békesség, a harmónia, a közösség. A félelem a legbénítóbb lelki jelenség. Megakadályozza a normális életvitelt. Megkötözi a szívet, a gondolatot.
-- Amikor az evangéliumot hallgatjuk, akkor minden szentmisén tiszteletből felállunk, mintha maga Jézus lenne itt közöttünk.
Mert ahol Jézus megjelenik, ott ma is magyarázza az Írásokat, és megnyitja az elméket. Sokszor talán furcsa formában.
Sokféle hír, információ jut el ma hozzánk, majd belefulladunk a sok információba. Hogy tudjak eligazodni ennek a sok, sokszor egymásnak ellentmondó hírözönben?
„Ő megmentett és szent hívással meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározása és kegyelme által, amelyet örök idők előtt adott nekünk Krisztus Jézusban. - Őrizd meg a rád bízott drága kincset a Szentlélek által, aki bennünk lakik!” Írja Pál apostol Timóteusnak. („ Tim 1,9)
A zsoltáros (Zsolt 119) is azt énekli meg, hogy Isten Igéje segít bennünket a mindennapi életünkben:
„Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében, hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja!”
De föltehetjük a kérdést, hogy hogyan ment meg bennünket a Szentírás szava ebben az információ özönben?
A feltámadt Krisztus a Szentírás szavain keresztül nyitotta meg a tanítványok értelmét, „kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt” (Lk 24,27).
Meg tudja-e érteni, fel tudja-e fogni az emberi ész az isteni igazságokat?
„Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat” (Lk 24,45).
A sivatagi atyáknál már a korai századokban kialakult a Szentíráson alapuló elmélkedési módszer, ami azt jelenti, hogy nem fölösleges dolgokon jártatják az eszüket, hanem egész nap ismételgetnek egy szentírási részt, aztán egy bizonyos idő után egy újabbat meg megint újabbat. A szentírási igék így beléjük ivódnak, átalakítják a gondolataikat, egész lényüket. De már ők is felismerték, hogy ebben az imamódban a Szentírás emberi ésszel való megközelítése csak egy lépcsőfok az elmélkedésben, egy Istenhez való odafordulást jelent, a valódi értés Istentől kapott ajándék a Szentlélek bennünk való működése nyomán.
-- Végül azt is hiszem és vallom, hogy ahol Jézus megjelenik, ott tanúságtevő életre biztat és küld. Aki tanúja Jézus megjelenésének, szavainak, tanításának, az többé nem élheti a maga megszokott, nyugalmas, hétköznapi életét. Szólni kell akkor is, ha fáj, ha kényelmetlen, vagy ha békétlenséget okoz. Ha mi jézusiak vagyunk, akkor nem nézhetünk vizenyős, üres, kiégett szemmel a világra, hiszen a világ Istené volt a kezdetektől, és az is marad, elsősorban akkor, ha mi hajlandók vagyunk az életünkkel azzá tenni.
Azon a vasárnap estén Jeruzsálemben az apostolokban és a két emmauszi tanítványban ott volt a mélységes istenes szomorúság és egyben mélységes isteni öröm: mert ebben a hitbeli állapotban az emberi lélek tisztán láthatja Urának arcát. De a felület hullámzása idején soha. Az ijedelmet és rettegést Urunk Jézus szent sebeinek felmutatásával csillapítja, a felületes és rapszodikusan csapongó örömet azzal, hogy velük étkezik. Ha békességemet az ijedelem és rettegő félelem veszélyezteti, ma is Jézus sebeihez kell menekülnöm. Ő ismer engem és bűneimet, mégis szeret engem.
Uram, Jézus!
Kérlek, add meg mindannyiunknak a mai vasárnap a megtapasztalásod örömét és békéjét. Segíts, hogy ne okoskodjunk, magyarázkodjunk, mert ekkor el fog veszni az élő hitünk. Segíts, hogy ne szégyelljük érzéseinket, ne fojtsuk el érzelmeinket. Adj látó szemet és értő fület, hogy a szentmisére ne úgy tekintsünk, mint egy jól megkomponált zeneműre, jól megszervezett előadásra, hanem úgy itt legyen szívem és lelkem, hogy befogadjam éltető, iránymutató, erősítő Szentlelkedet, melyet számomra is küldeni akarsz. Segíts, hogy mindig ott éljen a szívemben biztató szavad: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” Úgy legyen! Ámen.