B év évközi 27. vasárnap 2024, Mk 10,12-16
Kedves Testvérek!
Jézus útja a menő! Ezt a címet adtam a mai beszédnek.
De vajon milyen gondolkodású Jézus mai szemmel nézve? Vajon haladó, ún. menő? Vagy konzervatív?
Köznapi értelemben egyik sem. Jézus nem a korabeli divatos gondolkodás irányzatok szerint dönt, nem is korabeli trendi, sznob, mint a farizeusok. De nem is úgy konzervatív, mint az írástudók, akik nem fejlődnek, mert betű szerint őrzik a hagyományt. Jézus megmarad szilárdan és hűségesen a kezdeti, teremtésbeli isteni gondolatnál, és onnan egy tapodtat sem tágít. És Ő jól tudja, miért. Mert az Isten, a háromságos Isten alkotja meg az embert a maga képmására. Úgy ahogy az Alkotó, Atya - Fiú - Szentlélek hármasság tökéletesen átjárja egymást, úgy akar a kettőből, a férfiből és nőből egyet formálni, mégpedig egymást átjáró szeretetben.
Jézus korában a zsidóknál két ellentétes vélemény volt a házastárs elbocsátásával kapcsolatban. Az egyik vélemény szerint a férj bármilyen okból elbocsáthatta feleségét, ha az úgy tetszett neki. Egy másik felfogás szerint súlyos ez csak súlyos okból fordulhatott elő, amit a törvény is megerősített. Persze nem volt oly könnyű elválni, mert, ha egy férfi új asszonyt akart, azért is meg kellett dolgoznia, azért is fizetnie kellett, és az első feleség után sem kapta vissza az egykoron a nő családjának adott sok pénzt. Minden faluban előfordult nagy ritkán egy-két ilyen eset, de távolról sem minden második házasság bomlott fel, mint napjainkban.
Mert napjainkban a házasságot ért legrosszabb valóság a különélés és a válás, míg Jézus korában az elbocsátás volt. Bizonyos értelemben az utóbbi, az elbocsájtás a nagyobb rossz, mert az igazságtalanság áldozata az asszony volt, és ez sajnos még ma is így van egyes kultúrákban. A férfinak jogában állt elbocsátani az asszonyt, fordítva, az asszony viszont ezt nem tehette meg.
Amikor tehát a farizeusok feltették a kérdést Jézusnak, azt remélték, hogy Jézus majd az egyik vagy másik felfogást megerősíti. Azonban Jézus olyan választ adott nekik, amit nem vártak: „Mózes a ti keményszívűségetek miatt írta nektek e parancsot. De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét."
Krisztus úgy tekinti Mózes elbocsátásra vonatkozó törvényét, mint nem kívánatos, de Isten által - a szív keménysége és emberi éretlenség miatt - megtűrt valóságot - mint a többnejűséget és más rendezetlenséget. Jézus nem Mózest kritizálta ezért az engedményért, hanem elismerte, hogy ilyen esetben az emberi törvényhozó nem hagyhatja figyelmen kívül a valóságot.
Azonban Jézus újból feltárja mindenki számára az eredeti eszményt a férfi és nő közötti felbonthatatlan egységről – az „egy testről” –, aminek a házasság egyetlen lehetséges formája.
Nem az élettársi viszony, nem azonos neműek kapcsolata. Nagyon sokak gondolkodása átalakul napjainkra. Nem baj, ha ilyen van, mindenki azt tegye, ami neki tetszik, csak rám nézve ne legyen kötelező. Jézus nem azt mondja, hogy nézzük le, utáljuk ki a másságot, de azt igen, hogy véleményünket szabadon elmondhassuk, és ki tudjunk állni a házasság eszménye mellett, magunk, és gyermekeink számára.
„Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét!” Hányszor hallottuk már ezt az idézetet! És mégis milyen szép, amit Jézus mond. Isten a teremtéskor elgondolta, hogy nekünk miképpen lenne a legjobb, így megszületett férfi és nő felbonthatatlan egysége. Erre az ember – sokszor új, divatos gondolatoknak, bedőlve, felrúgja ezt az isteni egységet, - mert kemény a szíve. Pedig instrukciókat is kapott a témához. Megvan például a helyes sorrend. Vajon Jézus miért nem azt mondja, hogy „ketten egy test lesznek, és ezután az ember elhagyja apját, anyját és feleségével tart”? A férfi dönt: azt mondja, számomra mostantól ez a nő lesz a legfontosabb. Még a szüleimnél is – azoknál az embereknél, akiknek az életemet köszönhetem – fontosabb. Feleségül veszem, vele tartok, és eggyé leszünk. Mesésen hangzik. Mégis hányan borítják fel ezt a sorrendet, és mire eljutnak a házasságig (ha egyáltalán eljutnak odáig), már annyiszor váltak egy testté valakivel, hogy számukra elveszti értékét Isten egyik legszebb ajándéka. Nem csoda, ha simán felrúgják a házasságot is. Úgy vannak vele, minta próba munkaidővel. Az elején jónak tűnt a meló, de most úgy gondolom, mégsem kell. Otthagyom.
Mit tesz Jézus? Már nyújtja is a következő kapaszkodót: elmondja, milyeneknek kell lennünk. Mint a gyermekek.
Milyennek szeretne látni minket Jézus? Ragaszkodónak, töretlen bizalmúnak, ártatlan, fondorlatok nélküli szívvel élőknek – mint egy kisgyermekek. Azt kéri, hogy felnőttként is igazi gyermekszívűek legyünk. A gyermek kapaszkodik, a kamasz húzódozik, a hívő ember ragaszkodik. És az ilyen ragaszkodó hívő élvezi Jézus érintését, és szeretne hozzábújni. Hogy úgy legyen, mint a teremtés kezdetén volt. - És milyen szép, ha valakire teljesen rábízhatom magam, ha tudom, hogy számíthatok rá, ha biztonságban érezhetem magam mellette, ha önmagamat adhatom, és ha érzem, bízik bennem. Ez igaz kell legyen istenkapcsolatomra, és kapcsolatomra a másik nemmel, a házastársra egyaránt.
Hiszem, hogy Jézus nem csupán megerősíti a törvényt, hanem kegyelmet is ad hozzá. Ez azt jelenti, hogy a keresztény házasoknak nemcsak az a kötelessége, hogy egymáshoz hűségesek maradjanak halálig; hanem élniük is kell azokkal az eszközökkel, amelyek segítik őket ebben. Krisztus megváltói halálából erő – a Szentlélek – árad, amely átjárja a hívő ember életének minden aspektusát, beleértve a házasságot is. A házasság így lesz szentség, és a házastársi egység élő képmása lesz Krisztus és az Egyház közötti kapcsolatnak, ahogyan Pál apostol fogalmazza meg az efezusi levélben.
Akkor tehát Jézus tanítása manapság trendi, divatos, vagy régimódinak, unalmasnak gondoljuk?
A II. Vatikáni Zsinat: „Mai világ” konstitúciója így fogalmazott 60 éve: „Nagyobb lesz az igazi házastársi szerelem becsülete és jobb közvélemény alakul ki róla, ha a keresztény házaspárok kitűnnek a szerelemben tanúsított hűségükkel, egyetértésükkel, gyermekeik gondos nevelésével. Továbbá, ha megteszik, ami rajtuk áll a szükséges művelődési lélektani és társadalmi megújhodásért a házasság és a család érdekében.”
Befejezésül Vasadi Péter írótól szeretnék egy idézetet elolvasni:
“Egy tizenhét éves, fekete hajú fiút kérdeztem szüleinek házasságáról, ezt mondta: ,,Ha azt akarják a felnőttek, hogy tiszteljük őket, akkor hűséges szeretetükkel igazolják házasságukat. Nem vagyunk kíváncsiak arra, mennyire szerették egymást tizenhét évvel ezelőtt. Arra vagyunk kíváncsiak, maradt-e szeretetük holnapra, s holnaputánra is. Kössék meg házasságukat minden nap, újra meg újra.”
Uram, Jézus!
Amikor annyi tönkrement házasságot, megszakadt kapcsolatot látok magam körül, szorongás van a szívemben. Segítenék, de nem tudok. Legtöbbször késő. Mégis úgy akarom fogadni tanításodat, mint a kisgyermek: teljes bizalommal. Ugyanakkor kérdezek is: Miért? - Miért erre halad a világ? Segíts, hogy megtanuljunk mások szolgálatára, jó, és hűséges társként élni. Ámen.