Március 21, nagyböjt 5. vas

Március 21, vasárnap: nagyböjt 5. vasárnapja

A mai szentlecke a Zsidó levélből való (Zsid 5,7-9)

Számomra a kulcsmondata: „Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet.”

A szenvedés és az engedelmesség, mint pozitív erény!

Ima:
Uram, Jézus! Hálát adok neked, hogy még nem kaptam el a Covid betegséget. Hálát adok azok nevében is, akik elkapták, de túl élték, és gyógyulófélben vannak. Kérek téged, hogy tanulni, okulni tudjak mások tapasztalatából. Segíts, hogy tanuljunk a szenvedésből, az újrakezdéskor pedig legyünk tudatában annak, hogy a tudomány nem tévedhetetlen, a testvéri kapcsolatok nélkülözhetetlenek, és a globalizáció hatalmas ellentmondásokat rejt magában.
Egy ilyen betegség, mint a Covid, ha súlyos rákényszerít, hogy szembesüljek a halállal, és elénk állítja az élet nagy kérdéseit.
Uram, tudom és érzem, hogy a rád való hagyatkozás soha nem magától értetődő. Azért sem, mert a hit nem old meg minden problémát, minden elméleti kérdést. A benned való hit választásom, döntésem eredménye, amely elvezet egy útra és támaszt nyújt a megpróbáltatásokban.
Uram, segíts, akár rólam van szó, akár szeretteimről, ismerőseimről, engedelmesen fogadjam el döntésedet, a magpróbáltatás, szenvedés pedig mindannyiunk lelki javára váljék! Ámen!

Napi gondolkodó:
A Covid-19 betegséget hitünk fényében tekintsük úgy, mint egyfajta felhívást, hogy tanuljunk ebből a betegségből, járványból: ha kaprunk oltást, vagy ha túl estünk rajta, akkor se feledjük el, ne tegyük félre, mintha nem történt volna meg, mintha bezártunk volna egy zárójelet, hogyha a járvány elmúlik, újrakezdjük mindazt, amit korábban csináltunk. Ez azt jelenti, hogy emlékeznünk kell a kapott jóra és a rosszra, amin keresztülmentünk, amit elszenvedtünk. Emlékezni a lezárások idején a kapott plusz időre családtagjaimmal, önmagammal, mit tudok ebből profitálni?
Mutassuk meg, milyen ereje van a közöttünk lévő kapcsolatoknak, mennyire vagyunk képesek, hogy megbocsássunk egymásnak, hogy túllépjünk a konfliktusokon, hogy kölcsönösen gondját viseljük egymásnak. Túl kell jutnunk az énközpontú nézeten, miszerint mindnyájan képesek vagyunk egyedül megoldani a nehézségeket. Szerezzük vissza a köztünk lévő kapcsolatok erősségét, hiszen lényegében ez az, amit  Jézus kér a keresztény közösségtől: szeressétek egymást, azért és ahogy én szerettelek titeket.
   Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!