Újév, 2021, Szűz Mária Istenanya Lk 2,16-21
Bevezető:
Az új esztendő kezdetének talán nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint kellene. Boldogság vagy boldogtalanság, szerencse vagy szerencsétlenség nem az évek számozásától függ. Ma is éppúgy, mint tegnap, vagy holnap, sorsunk az Isten kezében van. És tőlünk, a mi akaratunktól függ, vajon a következő esztendő az üdvösség éve lesz-e, úgy, amint Atyánk akarata szerint kellene lennie.
Minden nap gazdag lehetőséget nyújt arra, hogy minden időre szóló értékeket hozzunk létre, mert minden nap alkalmat ad a szeretet gyakorlására. Csak ostobaságunkat és ötlettelenségünket kell leküzdenünk.
Mégis jól van így, hogy az újévet napjaink futásában fontos bekezdésnek tartjuk. ,,Kezdjünk újra a mi Urunknak, Istenünknek szolgálni, amit eddig csak kevéssé tettünk.'' Ez a felszólítás, amelyet Assisi szent Ferenc akkor mondott, amikor már sok évet szentelt Istennek hősies hűségben, legyen vezérgondolatunk az új esztendőre. Így lesz áldott, boldog és teljes esztendőnk.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Beszéd:
Kedves Testvérek!
Van szabad tárhelyed? Teszem fel az év első és fontos kérdését az evangélium alapján!
Szűz Mária Isten anyjának főünnepén a mai evangéliumból egy mondatot választottam:
„Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk.” Számomra ez így lefordítható üzenet: Máriát tisztelve, vajon én is el-elgondolkodok? Befogadó képes vagyok? Mai szóhasználattal élve, van-e szabad tárhelyünk?
,,Szűz Mária Isten anyja'', ez egy hittétel, nem vita kérdése, ezer éves hagyomány alapján kristályosodott ki. És ezért evidenciában tartja Krisztus emberségének a valóságát. Ha Máriát Isten anyjának nevezzük, azt akarjuk mondani, hogy Isten teljesen a mi emberi testünkben testesült meg, igazi emberi anyja volt, és igazi emberi fiú lett, emberi családban. (Max Thurian a taizéi közösség teológusa)
Krisztus misztériumában Szűz Mária helyes, babonáktól mentes tiszteletének nagyon fontos helye van.
Mária anyasága már előre mutat a megváltás végső ajándékára, hogy mi is Isten gyermekeivé válunk. A gyermek lelkületét a Szentlélek biztosítja bennünk.
Mária istenszülői címe kiemeli Jézus Krisztus emberségének valódiságát, és ezzel az ember, tehát minden ember értékét, akiért maga az Isten jött el, hogy megváltsa. Ez az ünnep tehát az ember vigasztalódását hirdeti meg, és reménykedését erősíti, amikor Isten végtelen szeretetének kiáradását hirdeti Jézusban, aki Szűz Máriától született. És újév napján, a polgári év kezdetén szükségünk van erre a hatalmas vigasztalásra és erősítésre. Újév napja a béke világnapja is egyben, de az utóbbi időszakban, évben különösen sok támadás érte a katolikusokat, és általában a keresztényeket szerte a világon: Keresztény falvakat romboltak le, keresztények ezreit üldözték el, és raboltak el papokat, püspököket, de gyermekeket is nagy számban. Az emberiesség, a béke, a jóakarat, a szeretet, az áldozatkészség és az alázat, amely Szűz Mária, az Istenszülő ünnepén mind előtérbe kerül, az új esztendőben az ő anyai pártfogását segítségét kérjük.
Mária megőrizte mind a szavakat, befogadta, el-el gondolkodott rajtuk.
Vajon Mária szerepében és anyai méltóságában mi a legfontosabb vonás? ,,Nem szükséges, hogy Máriában a misztérium ismeretének a tökéletességét keressük kezdettől fogva. Mária tökéletessége ugyanis nem a misztérium teljes ismeretében állott, hanem abban a biztos hitben, hogy ebben a misztériumban maga az Isten jelenik meg.'' (Max Thurian)
Mária ekkor még bizonyára nem volt tudatában saját méltóságának sem, és sok mindent nem is értett az Írás tanúsága szerint. Ahogy az apostolok sem érthettek mindent a feltámadás előtt. De Mária gondolkodóba esett, és megjegyezte a misztérium eseményeit, tanulmányozta, el-elgondolkozott rajtuk. Mert megvolt az erős hite és meggyőződése, hogy Isten tervében él, hivatását Istentől kapta, és mindenben, ami körülötte történik, Isten szeretete nyilvánul meg, az emberekért, megváltásunkért.
- A kérdés nekünk van-e ilyen befogadó készségünk, ha nem is értünk mindent? Van-e szabad tárhelyünk?
A menny követe, Isten angyala, kire bízta a jó hírt? Főpapokra, politikai vezetőkre? Értelmiségiekre, írástudókra? Nem. Egyszerű, természet közeli emberekre, a pásztorokra, akik fogékonyak voltak az égi üzenetre. Olyan emberekre, akiknek az életében, szívében, lelkében van még hely; akik nincsenek még telítve ezernyi más dologgal. Mert akinek zsong a feje a sok információtól, aki már oly annyira „tele” van, hogy már ki is borult, az nem képes meglátni, felfogni elhinni, elindulni, továbbadni az Úr angyalának örömhírét. Most, Karácsony és Szilveszter után maradt-e hely az életünkben a jó hírnek? Mindenhonnan járvány hírekkel bombáznak bennünket: ennyi és ennyi vakcina érkezik, ennyi és ennyi a betegek száma. Az átlag kis ember, át sem tudja fogni ezeket a dolgokat, és mi szükség van naponta hallgatni ezeket, amikor nem történik lényeges fordulat, ugyanazt ragozzák, nap, mint nap? És nem csak feleslegesen sok korona vírus hírekkel vagyunk tele. Emellett telítve vagyunk étellel, itallal, ijesztő hírekkel, újpesti rendőr katasztrófával, és személyes panasszal. Maradt e hely bennünk az örömhírre?
Azért jöttünk a templomba, azért kezdjük az új évet szentmisével, hogy az örömhírre is maradjon hely és idő! Védekezzünk, és védjük meg magunkat és gyermekeinket, unokáinkat az ilyenfajta telítettségtől, amikor semmi sem érdekel, amikor teli lesz a hócipőnk.
Azzal tehetjük meg ezt, hogy mértéket tartunk: ételben, italban, a szennyezett információdömpingben! Azzal, hogy megelégszünk. Azzal, hogy nem akarunk mindent tudni, de nem dőlünk be az álhíreknek, az áltudománynak. Azzal, hogy szelektálunk, hogy fontossági sorrendet tartunk; hogy különbséget teszünk, például fontos és sürgős dolgok között; hogy megtanulunk nemet mondani, vagy ha arra van szükség, igent mondani; elvállalni és elindulni. Tanuljunk meg csendet teremteni, mert a zajban nem lehet tisztán hallani!
A betlehemi pásztorok élete egyszerű volt. A természetközelség megteremtette az istenközelséget is. Ezért tudták rögtön befogadni az örömhír lényegét, és elindulni, megtapasztalni, majd továbbadni. Szűz Mária elraktározta a pásztorok szavait, és szívében gyakran forgatta őket. Bárcsak mi is tudnánk a szívünkkel gondolkodni, így 2021 elején!
Szentatyánk Ferenc pápa felhívására a 2021-es esztendő Szent József éve lesz, ugyanakkor a családok évét is meghirdette. A kettős jubileumi év együtt nagy kegyelmi esztendő lehetőségét hozza el számunkra.
Lehet-e jobb újévi elhatározás számunkra: belehelyezkedni Isten tervébe, készségesen, kutatva és reménykedve és főleg telve bizalommal Isten iránt?
Karl Rahnert a 20. század nagy teológusát idézem:
„Hittel kell ünnepelnünk az újévet, nem pedig megbántódottan és gyáva hitetlenséggel. A jövő jön. … Mit hoz nekem az új év? Jézus Krisztust, a megfeszítettet és föltámadottat, halálának és életének titkát életemben és halálomban, az ő ragyogó fényességét hitem fáradozásaiban, az ő ígéretét reményem küzdelmeiben, irántam való szeretetét abban a mindig megújuló törekvésben, hogy őt szeretve megtaláljam és sorsában osztozzam.”
Boldogságos Szűz Mária!
Legtöbbször úgy gondolok rád, mint Jézus anyjára, és az én anyámra! De segíts megéreznem, a szívembe zárnom, hogy Te a mi anyánk vagy, mindnyájunké, Egyházunk anyja. És te azt akarod, amit szent Fiad is akart, hogy legyünk egyek valamennyien, egy úton, járjunk, egy célt tűzzünk ki magunk elé.
Mária! Vidd el szívből fakadó kéréseinket Fiad elé. Légy erősítő oltalmazónk ebben az évben is. Ámen!