C év advent 4. vasárnapja 2015: Lk 1,39-45
Kedves Testvérek!
Mária látogatása Erzsébetnél számomra azt a kérdést teszi fel mit jelent Mária vándorútja, és mi a mi vándorutunk?
Mária, mit sem törődve a nehézségekkel, ahogy az evangélista fogalmaz, sietve megy a hegyekbe, rokonához. Rövidre zárva a lényeg: nekünk is sietve és örömmel szívünkben kell mindenhová vinnünk Jézus jó hírét, akár nehézségeken keresztül is.
Természetesen jól tudjuk, hogy sok elődünk szépen teljesítette már ezt a feladatot, ezért juthatott el hozzánk is az örömhír sok-sok évszázad után. Az igehirdetésre nem kaptak eszközöket, vagy veszélyességi pótlékot, ellenben sokszor a vértanúságig menően helyt kellett állniuk.
Aki Máriához hasonlóan sietve akarja vinni az örömhírt, annak a mai kor veszélyeivel kell szembe néznie: a szellemi igénytelenséggel, a médiaguruk által lebutított agyakkal, a szórakozásra és bulizásra hangolt fejekkel. Szembe kell néznie a járványszerűen terjedő közönnyel, a természetes erkölcsi alapok romlásával. Szembe kell néznie a liberális, közfelfogással, az önmagukon kívüli életcélt sohasem ismerő emberek sokaságával.
A héten a parlamenti elnök, és Ákos énekes kissé sarkosra sikeredett nők helyzetéről való szólásukra látjuk, mit ér ma a konzervatív gondolkodás. A liberális, hitetlen, vagy önző oldal a középkorba taposná vissza azt, aki nem akar úgy gondolkodni, mint ők, sőt szinte nem engedné a pozitívet meglátni a nő szerepben, az anyaságban.
Advent negyedik vasárnapján Máriára tekintünk, aki sietve és örömmel ment a jó hírrel Erzsébethez. Mária női, anyasági mivoltára. Amint Mária megérkezett, a hegyekbe, Erzsébet méhében megmozdult a magzat. Vajon ezt a képet nem vigasztalásunkra írta-e meg az evangélista? Nem azt jelenti-e ez, hogy a jó hír személytől személyig érő átadásának hatására mégis csak megmozdul az valami emberben? Vándorutunkat nehézségekkel járjuk, de mégis az örömteli célba érés reményével.
A 10. zsoltár jut eszembe: „Ha az alapfalakat is lerombolják, mit tehet akkor az igaz ember?” És úgy néz ki, szerte Európában döngetni akarják a keresztény alapfalakat, hagyományokat, és nem lehet velük vitatkozni, de nem is érdemes. Magamban meg van a sulykos vélemény róluk, de imádkozom értük. Hazánkban ma is százezrével élnek magukba szerelmesedett törpék, önző érdekkufárok, kik önmaguknál hasznosabbat sohasem láttak és önmagukon kívül életcélt sohasem ismertek. Ezen az úton vitába szállva velük soha nem győzhetünk.
Van azonban egy másik út is, Mária útjának követése.
Amikor „Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult méhében a magzat. Betelt Szentlélekkel, és így kiáltott Máriához: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse.” Nekünk is lehetnének ilyen találkozásaink. Ha nem lennénk tele zajjal, gonddal, magunk körüli forgolódással, lehet, hogy észrevennénk a másik embert. Ha ki tudnánk lépni a világ rohanásából, akkor előfordulhatna, hogy felismernénk a másikban a jó szándékot, a szépet, az igazat, felismernénk Istent. Mert ez a vágy mindnyájunkban benne van! Ha felismerjük mellettünk lévő embertársunkban a jézusit, megmozdul-e bennünk valami? Erzsébet felismerte Máriában a rokonán túlmutató Jézust, de nem állt meg a felismerésnél. Engedte, hogy betöltse ez a minden sürgős dolgot elsöprő szereteterő.
A hívő ember Istenhez erősíti magát és nem akkor nevezik boldognak, ha megúszik minden bajt és nehézséget, hanem ha kiállja azokat és hite mindvégig töretlen marad.
„Boldognak hirdet engem minden nemzedék” – mondja Mária a Magnificatban. A szó szoros értelmében Mária nem volt boldog. Mi most persze csak arra a megtiszteltetésre és örömre gondolunk, amit az isteni választottság jelent. De hogy ez milyen következményekkel járt, mint ahogy mindig, a próféták esetében is, arról megfeledkezünk: Eljegyzett volt, József tulajdona és most mégis más gyermekét hordja a szíve alatt. Hogy magyarázza ezt meg Józsefnek, a szüleinek? A mózesi törvény szerint megkövezés lenne a sorsa. Hogy lehet a lehetetlent, az angyali jelenést megértetni, elfogadtatni másokkal? Ne gondoljuk, hogy Mária boldog révületbe esve, magatehetetlen tárgyként sodródott. Ha így lett volna, igenje nem lett volna valódi. Ez az esemény, amely vele történt, a közvetlen környezetében kezdetben halált érdemlő gyalázatot jelentett. És Mária alázattal vállalta ezt a szégyent és gyalázatot. A másik nagyon fontos dolog, hogy nem akarta ő megoldani, mint sok esetben Isten választottai. Tudta egészen Istenre bízni, bármi legyen is a végkifejlet, akár a halált is vállalva. Nem, egyáltalán nem röpködött a gyönyörűségtől és örömtől, látva a szülők kétségbeesését, és József fájdalmát. Erre a helyzetre is igent tudott mondani, mert akarata, egészen belesimult az Atya akaratába.
Vergődés a sötétben: ez a boldogság ára. Ez volt Mária adventi útja.
És milyen legyen a mi utunk?
Szentatyánk, Ferenc pápa a múlt héten megnyitotta az Irgalmasság szent évét. Így jelöli meg a célt:
Ádám és Éva bűne után Isten nem akarta az emberiséget egyedül, a bűn hatalmában hagyni. Ezért gondolta el és akarta a szeretetben a szent és szeplőtelen Máriát (vö. Ef 1,4), hogy az emberi nem Megváltójának édesanyja legyen. A bűn súlyosságára Isten a megbocsátás teljességével válaszol. Az irgalmasság mindig felülmúl minden bűnt, és senki sem állíthat korlátokat a megbocsátó Isten szeretete elé. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepén megnyitottam a Szent Kaput, mely ez alkalommal az Irgalmasság Kapuja. Ha valaki átlép rajta, megtapasztalja a vigasztaló, megbocsátó és reményt adó Isten szeretetét.
Kaput nyitni mindig azt jelenti: szabad utat teremteni, belépést engedni egy addig zárt területre, összekötni a külső és belső világot. Nagy Szent II. János Pál pápa is ezzel a gondolattal kezdte meg péteri szolgálatát: „Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki Krisztus előtt a kapukat!”. Aki Krisztusnak ajtót nyit, annak szíve a testvére felé sem maradhat zárt vagy közömbös.
A mi küldetésünk is arra szól, hogy Isten irgalmas szeretetét ismertessük meg az erre szomjazó emberekkel, és közvetítsük mindenki felé, aki ennek forrásához járul.
Köszönöm Mária, hogy erőt meríthetek utadból Erzsébet felé, az én utamhoz Jézus és embertársaim felé. Kérlek, hogy vezess továbbra is kísérj bennünket, és segíts felkészülni a Jézussal való igaz találkozásra. Ámen.