Erősítő gondolatok karácsonyig:
ieiunium gaudiosum, az örvendező böjt!
22. December 2, szerda
ALLELUJA
Íme, jön már az Úr, hogy népét megváltsa, * boldog, aki készen áll, hogy találkozzék véle. – (1 D2. tónus.)
Készen állok a találkozásra?
Mutasd meg Uram ebben az adventben, hogyan készüljek hozzád?
Képzelt el, hogy holnap fontos napod lesz. Fél órával korábban kell munkába (iskolába) menned. Könnyen el tudsz készülni időben? Általában késésben vagy? - Vagy pontos időben érkezel? – Vagy legtöbbször már jó korán megérkezel?
És úgy mégy el, hogy fel is készülsz?
Mikor fog megtörténni találkozásunk Jézussal? Életünk végén, a világ végén? Hogy pontosan mikor jön vissza Jézus, azt nem lehet tudni, hiszen úgy fog eljönni, mint éjszakában a tolvaj: abban az órában, amikor senki nem számít rá. De közel van, ezért minden kereszténynek készen kell állni Jézus Krisztussal való találkozásra.
Egy bizonyos: Jézus társaiként akarjuk élni, ezt a világot, Szent VI. Pál pápa kifejezésével élve, a „szeretet civilizációjává” átalakítani. Minden cselekedetünkben Vele egyesülve élni, Őt megismertetni másokkal, az Ő erejével szolgálni a többi embert. Készen állni minden nap arra, amire Ő küld bennünket. Úgy adni önmagunkat, ahogy Jézus adja magát az Eucharisztiában. Van segítőnk és égi közbenjárónk: Mária, Jézus édesanyja is példaképünk ebben az önátadásban.
Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjasunk így imádkozta meg:
„Uram! – Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban, megértsük és megszépítsük a te kezed munkáját, hogy ez a föld biztos otthona lehessen gazdagságnak, szépségnek, boldogságnak, békességnek!”
Idézet a mai nap egyik szentjétől:
Boldog Ruybroek János, németalföldi misztikus, ágostonos kanonok, (+ 1381)
Így írja le találkozását Istennel, lelki élményét:
„Ha az ember csillapíthatatlan vággyal csüng Istenen, bár az egyesülést a saját erejéből nem képes elérni, az Úr lelke eljön ellenállhatatlan tűzként, amely mindent föléget, magába emel és elnyel, úgyhogy az ember teljesen megfeledkezik magáról, és semmi mást nem érez már, csak azt, hogy egy lélekké és egy szeretetté lett Istennel. Itt elnémul minden érzék és törekvés: megbékél és megnyugszik; teljesen átjárja az isteni jóság és az isteni gazdagság áradata.”