B év advent 1. vasárnapja 2020 - Mk 13,33-37
Advent van, hívő lélekkel várakozunk Krisztus eljövetelére a világunkba. De persze, Ő már itt van, csak szeretne még közelebb jönni. Hadd legyek egyike belépési pontjainak, mert éberen várom, hogy kinyissam az ajtót, amikor kopogtatni fog. Új világrend kezdődik Jézussal, és nekem is szerepem kell legyen benne. Esti lelkiismeretvizsgálatomban minden nap visszatekintek arra, ami történt, és ahogy Gerard Manley Hopkins angol jezsuita pap és költő mondja: "Köszöntöm, ha találkozom vele, és hálát adok, ha megértem őt."
Bizonyára önmagunkban menthetetlen, reménytelen eset vagyunk. Magunkat nem tudjuk megmenteni. A kérdező ember erre hamar rájött, ezért várták évezredeken keresztül a Messiást, a Megváltót. Ma is ez az alapállás, amellyel az Úr misztériumaihoz közeledhetünk. Azáltal válunk alkalmassá Krisztus titkainak megünneplésére, hogy belátjuk és megvalljuk: vétkeztünk és nem vagyunk méltók. Ki fog bennünket ebből kiemelni? Csak ebből fakadhat az a fajta őszinte hálaadás, amelyet Szent Pál említ a mai Szentleckében. Krisztus Jézusban már nem nélkülözünk semmi kegyelmet, gazdagok lettünk a tanításban és ismeretben, és megerősödtünk az iránta való bizalomban, hogy ő megőriz bennünket feddhetetlenségben eljövetelének napjára. Hűtlenségünk miatti fájdalmunk lassan átalakul a hűséges Isten általi megajándékozottság boldogító örömévé, és szívünk egész figyelmét őrá irányítja. Ez a szentmise, az eucharisztia, magyarul a hálaadás útja. Jézus az, aki az átváltoztatás pillanatában eljön, és beemel bennünket isteni életének szentháromságos közösségébe. Nem éppen e kettő, a méltatlanság tudata és a hála érzése hiányzik ellaposodó, kiüresedő emberi kapcsolatainkból is? Hogyan is tudnánk figyelni az Úrra, éber szívvel várakozni eljövetelére, ha egymásra sem figyelünk, és nem várakozunk? És hogyan tudnánk egymásra figyelni és várakozni, ha csak jogos igényeink és elért eredményeink vannak, de nem látjuk többé, hogy a másik ember ajándék, Isten egyedi ajándéka.
Advent ideje nagyon jó lehetőséget nyújt a számunkra, hogy előrehaladjunk a virrasztásos, és éber lelkület építésében. Jézus mindannyiunkat arra hív meg, hogy életünkben, ne a tunyaság, a lustaság, az érdektelenség, a közömbösség vegye át a szót, hanem a tettrekészség. A keresztény élet egyik fontos velejárója az, hogy figyelmesek vagyunk. Mire is kell figyelnünk? Elsősorban Isten szavára, amely hozzánk szól, Isten működésére a saját életünkben és a világ eseményeiben, és minden alkalmat ki kell használnunk, hogy az evangélium világossága beragyogja a szívünket, valamint általunk más emberek szívét is.
Várakozunk, éberek vagyunk, vagy lankad a figyelmünk? Talán alszunk?
Szinte csupa felszólító mondattal van teletűzdelve a mai evangéliumi rész. „Vigyázzatok, legyetek éberek!” – szólít meg minket Jézus. Mire kell vigyázni? Miért kell ébernek lennünk? Talán alszunk? Ezek a kérdések sokasodnak bennem. A legtöbb ember nem él tudatosan. Ők az alvók, akik csak sodródnak. A világ sodorja és altatja el őket. Nem veszik észre, hogy alszanak, hogy nincsenek jelen a saját életükben, döntéseikben. Éljünk tudatosan, erre szólít fel Jézus. A legfontosabb az életünkben mindig a jelen, és az az ember, aki most velünk van. Ébredj fel! Ébredj rá a jelenedre, légy éber, és vigyázz, mert számon kéri a ház ura azt, amit szolgáira bízott! Bármelyik pillanatban eljöhet a számonkérés ideje. Senki nem tudja, hogy ez mikor lesz. Ezért érthető a figyelmeztetés: Virrasszatok, ne találjon alva, mert váratlanul is érkezhet a ház ura! Készülni kell erre a találkozásra: ébrenléttel, éber jelenléttel. A földi élet végállomása a halál. Légy hát éber, hogy jól felkészülj a találkozásra, mert nem tudod az időt, ami neked adatott. Éld át, éld meg egyszeri és megismételhetetlen életedet!
Uram, Jézus!
Egyházad most is vár rád, találkozni akar veled, mert szeret. Ez a szeretet élteti kétezer év óta. Aki már találkozott veled, aki találkozott hiteles képviselőiddel, az tudja, és biztos benne, hogy te vagy az egyetlen, a végső, és teljes megoldás. Persze azt is tudom, nem elég, ha egyházad, néped nagy közössége, örömmel, feladatokkal, készülettel vár téged, de én ebből kimaradok. Nekem egyénileg és személyre lebontva is fel kell szítanom a vágyat utánad, és tudnom kell, hogy életem számára Te vagy az egyetlen és végső megoldás! Egyetlen igazi szabadság van: túljutni önmagamon, korlátaimon, és ezután Hozzád formálódni, alakulni.
Uram, Jézus! Kérlek, ébressz rá a teljes valóságra, a veled való kapcsolatom helyes átértékelésére. Ámen!
Ima:
Uram, te nem feded föl eljöveteled napját, hogy mindig virrasszunk és készen álljunk a harcra, és állhatatosan gyakoroljuk az erényeket. Azt akarod, hogy állandó várakozásban éljünk és mindig buzgók legyünk. Ezért hagysz minket bizonytalanságban a vég felől. Biztosak lévén eljöveteledben, kérünk, hadd virrasszunk, hogy eljöveteled ne érjen meglepetésként bennünket! (Aranyszájú Szent János)