május 7, csütörtöki remény

Napi vigasz és remény 49.

Május 7, csütörtök

A mai evangélium egy jól ismert mondatát választottam napi vigasztalásul.

„Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt.” (Jn 13,16-18a)

Azt még csak könnyen megértjük, hogyha Jézus sorsa a kereszt volt, tanítványként, követőként sem választhatunk más sorsot, és be kell tagozódnunk a krisztuskövetők nagy közösségébe. Azt viszont már nehezebb megérteni, habár kiválasztottak vagyunk, nem mentesülünk a kísértések alól, sőt újból és újból elbukhatunk. Nem lehet kipipálni, hogy ezt már egyszer meggyóntuk, akkor már semmi dolgunk sincs.

Nem hozhatunk új tanítást, mert nem mi vagyunk a tanítás gazdái, a mi feladatunk csupán annyi, hogy hűségesek maradjunk.

És hidd el, ennek a feladatnak a teljesítése nagy örömöknek a forrása lehet. Urunk Jézus jól tudta, hogy nem mindenki őszinte szívvel fogja szolgálni őt és evangéliumát. Jézus nem egy hamis álomba ringatta magát, hanem tudta, hogy mindig is lesznek visszaélések, emberi gyengeségek.

Csakis egymásnak megbocsátva, egymást kölcsönösen segítve, tudunk lelki békét megélni, és ebből tovább adni, jó példát mutatni a kereső embereknek.

Szentatyánk, Ferenc pápa mondja:

„Ti nem vagytok nagyobbak nálam. Jézus világossá teszi: „Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél.” Ez az egyszerű és igazi alázat, nem a tettetett alázat. A tudat, hogy Ő nagyobb mindannyiunknál, és mi szolgák vagyunk, akik nem haladhatunk túl Jézuson, nem használhatjuk Jézust. Ő az Úr, nem pedig mi. Ez az Úr parancsolata. Enni és inni ad, és azt mondja: így szeressétek egymást. Megmossa a lábunkat, és azt mondja, így szolgáljatok, de vigyázat: egy szolga soha nem nagyobb annál, aki küldte őt, az uránál. „Fejbe vágnak” ezek a szavak és gesztusok, melyek az Egyház alapját adják.”

„Boldogok vagytok, ha ezt megértitek és így is cselekedtek.”

Jézus az úr és mi vagyunk az ő szolgái. Sohasem képzelhetjük magunkat nagyobbnak nála, mert ez bűn volna, a teremtmény lázadása a Teremtő ellen. Egy irány lehetséges: Jézus a küldő, mi pedig a küldöttek, akik tanúságot teszünk róla, és nem fordítva. Ahogyan ő azt hirdeti, amit a mennyei Atya bízott rá, ugyanúgy nekünk is azt kell hirdetnünk, amit Krisztus bíz ránk. Ne önállósítsuk tehát magunkat, hanem mindig az ő nevében végezzük szolgálatunkat és tanúságtételünket.  Ez a hit adja meg lelkünk békéjét, termeti meg boldogságunkat.

Uram, Jézus!

Hálát adok neked, hogy Téged szolgálhatlak! Hálát adok azért, hogy ezt közösségben tehetem, testvéreim segítő bíztatása mellett. Kérlek, erősíts meg minket az elkötelezettségben, küldetéstudatban, mindennapi szolgálatra kész­ségben!  És ha valami nem sikerült, ne essek kétségbe, hanem bizalommal kérjem a te segítségedet. Ámen.