A év virágvasárnap, 2020
Hozsanna Dávid fiának!
Így kiáltozott a tömeg. A tömeg nagyon gyorsan tud lelkesedni, és nagyon gyorsan tud apátiába esni.
Gondoljunk csak vissza 4 évet, a franciaországi labdarúgó Európa bajnokságra. Elég volt egy magyar győzelem, és máris hatalmas tömeg hömpölygött Budapest belvárosában, ünnepei hangulatban. Aztán a következő évben elég volt egy-egy kudarc, hogy ugyanazok eltemessék a magyar focit.
Most elég egy-két halott, hogy egyes emberek már világvégét lássanak. Egy halott is sok, ha értelmetlen és kikerülhető lett volna, de ezrek halnak meg sok más értelmetlenségben, felelőtlenségben, nap, mint nap. Nagyon sok olyan betegség, tragédia van világszerte, melyekre már fel sem figyelünk, habár sokszoros (akár százszoros, ezerszeres is lehet) az áldozatok száma, mint a korona vírusnak.
A magyar nép általában is pesszimistább típus. Úgy is fogalmazhatnék, szinte elfelejtettünk jól, és kitartóan lelkesedni.
Mintha túlságosan is lenézően tekintenénk rájuk, és megmosolyognánk azokat, akik lelkes emberek. Inkább úgy érezhető, hogy nagyképű közömbösség, kisszerű önzés van bennünk. Aszerint mérjük a dolgokat, hogy mi lesz haszna, milyen fokú az élvezhetősége. Pedig ez egyfajta lelki törpeséghez vezet.
Felnőni egy ügyhöz, dologhoz, hithez csak az az ember képes, aki lelkesen ismer el magáénak egy eszményt, egy célt, vagy feladatot.
Mi nem azt akarjuk átélni, mint a jeruzsálemi tömeg nagy része. Virágvasárnap még ujjongás, néhány nap múlva elítélés. Vagy legalább is távolságtartás, mert ez a nézet még az apostolokra is kihat. Ők sem merik végigkövetni Jézus nagyheti útját. - Kivéve János és Mária.
Ez az Úr virágvasárnapja. Pálmaágak és illatos olajfaágak lengenek most feléje. Közeledik a tavaszi hónap, a niszán 14. napja, a zsidó húsvét. A tavasz illata, öröme jött be a városba az Olajfák hegyéről.
Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspök azt mondja, így éljük át ezt az eseményt:
„Fogd a pálmádat és az olajfaágadat, lengesd meg, és mondd: Így akarok járni, küzdeni és győzni. Virágvasárnapi hangulatom van: a pálmaágak, és rajtuk rengő könnyek. De ez nem baj, ez a hősök hangulata. Sírni is szabad, de hősnek is kell lennem.”
Igen, az életem egyfajta folytonos virágvasárnap, hiszen minden nap, minden imában, minden hívő közösségben a Királyom vonul be hozzám. Ő nem egy időnként lelkesedést, időnkénti szalmalángot akar táplálni bennem, hanem szüntelenül izzó parázzsal akarja táplálni lelkemet.
Az ilyen gondolkodás, az ilyen ünneplés az, amely felkészít és felvértez a nehezebb napokra, egészen a keresztútig.
A mostani nehéz napokban különösen is minden nap a remény és vigasztalás örömhírét, evangéliumát akarom megélni, és továbbadni embertársaimnak.
Mert a kereszt, a Golgota is remény és győzelem. A világ szemében csak értelmetlen halál, nekünk a megváltás győzelme és ünnepe.
Ne engedjük, hogy vallásosságunk, imáink sopánkodás, a világ lenézése és megvetése legyen.
Virágvasárnap a méltóságteljes Krisztus fogadás, nagypéntek a szenvedés ünneplése, húsvét a győzelem ünneplése, mind összefügg. Méltóságteljes, ünnepi, átélt és megélt lelkület.
Romano Guardini huszadik századi nagy lelki írót idézem:
„A vallás gyakorlatában megnyilvánulhat filiszteri lelkület is, mely szűkkeblűségből, sivár lelkületből fakad. Itt az imádság szellemi haszonkereséssé válik, kimért és polgárilag józan akar lenni.
Az imádság eme fajtájának sejtelme sincs az imádság királyi gazdagságáról, mely ajándékozni akar. Semmit sem tud, a mélységes imádásról, nem érezte meg az imádság lelkét, mely egyáltalán nem kérdi azt, mire való, vagy mit használ ez, hanem fölfelé tör, mert szeret. És minél inkább szeret, annál inkább áldozat is egyszersmind.”
Számomra az ünneplés nem a féktelen kicsapongás, a mértéktelenség, hanem egy belső öröm lelki és testi megélése együtt. Egy régi szép virágvasárnapi ének két sora jut eszembe. A testi cselekedet, hogyan mozgatja meg a lelket:
Örvendezve pálmaagát lengetek,
Lábad elé leterítem szívemet.
Hogyan ünnepeljük meg tehát virágvasárnapot? Sok virággal? Sok ruhával? Sok kedvességgel? Sajnálnánk rá a pénzt?
Erre is Prohászka Ottokárt idézem:
„Ugye a mezei virág nem tékozlás, hanem Isten művészete. A szív fakadása nem tékozlás, és az öröm megéri a költséget. Ami lelket emel és nemesít, ami szívet indít és melegít, ami föllendít és ösztönös világunkat fénnyel és meleggel átjárja, az mind megéri a költséget! A természet, a művészet, a kegyelem mind ezt vallják. Ne csak kenyeret és ruhát adjatok az embereknek, ne csak pénzt adjatok, hanem az olajat, örömöt és az élvezetet. Az életet nem lehet üzleti szempontok szerint kimérni: tegyük szebbéé, és lelkesebbé az életet!”
A mostani nehéz napokban máris sok üzleti megfontolás megdőlt körülöttünk. Hitünknek, életünknek azonban nem kell zsákutcába mennie. Erről szól az idei virágvasárnap.
Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön!
Uram, Jézusom! A mai ünnep tanítson arra, hogy jól tudjak lelkesedni, ne csak fellobbanjak, hanem égjek másokért. Legyen bennem a jó szándék, de a tett is kövesse. Hitem legyen érzelmekkel teli, de értelmemtől vezérelt. És végül szenvedéstörténetedet hallva és szívembe zárva, tudjam mondani: hajlandó vagyok odaadni egész életemet a te követésedért, katolikus hitemért! Hozsanna a magasságban, dicséret néked! Ámen!