A év évközi 3. vasárnap Mt 4,12-23 Az Isten Igéjének vasárnapja
Kedves Testvérek!
A mai evangéliumi szakasz Jézus galileai igehirdetésének kezdetét beszéli el. Jézus elhagyja Názáretet, a kis, hegyi falut, és Kafarnaumban telepszik le, egy többségében pogányok lakta, Genezáret tóparti központban. Ez a döntése azt mutatja, hogy igehirdetésével nemcsak földijeit akarta megszólítani, hanem mindazokat, akik kikötöttek „a pogányok Galileájának” nevezett nagyvárosban. Ez a föld Jeruzsálemből, a fővárosból nézve félreeső terület, vallásilag pedig tisztátalan volt, mert a nem izraelitákkal való keveredés miatt tele volt pogányokkal.
Jézus nem azt várja, hogy vajon mikor csatlakozik hozzá valaki. A Galileai-tó partjánál "leszólít" két hálóját javító halászt, majd még két másik halászt, aki az apjának segít. A váratlan fordulat ezután következik: azonnal követik, otthagyva a hálót, sőt az apjukat is, ahogy magyarosan mondanánk, otthagynak csapot-papot...
Mi ebben a tanulság számunkra?
Péter, András és Zebedeus két fia, János és Jakab nem tétovázott Jézus hívásánál. Nem mindenkinek kell a munkáját, a családját otthagyva követni Jézust - de a hívást meg kell hallani. Van, akinek a hivatása Isten közvetlen szolgálatát jelenti, a legtöbbünk számára azonban sokkal egyszerűbb, kisebb dolgokra szól a meghívás: kérés nélkül segíteni a házimunkában, - köszönni a szomszédnak, megkérdezni, hogy van, – figyelni a körülöttünk élőkre – barátságosnak lenni más vallásúak, más nézetűek felé, - és még hosszasan sorolhatnánk.
Jézus utánamegy az embereknek. Ha Jézus üzenetét akarjuk tolmácsolni a világ felé, akkor aligha elégedhetünk meg azzal, hogy várjuk, ki az, aki betéved a templomba. Nem feltétlenül az utca sarkán kell prédikálni. Elég segítő szívvel fordulni a problémákkal küzdő emberek felé - és meglátszik, mi az a belső erő, ami mögöttünk van.
Érdemes egy apróságot megfigyelni. Jézus tanítványainak többsége halász, akiket Jézus "emberhalásszá" tesz. A képben rejlő szimbolikát a kereszténység gazdagon kihasználta. Most a halásznak két tulajdonságára hívnám fel a figyelmet. A halász utánamegy a halaknak, és hálót vet ki - nem pedig várja, hogy valaki végre horogra akadjon, mint a horgászoknak, vagy lesben áll, mint a vadász. A halász széles hálóval merít - igyekszik az egész az egész víz szélességében átfésülni a vizet, minden "halat" megpróbál megfogni.
Jézus üzenete Keresztelő Jánosét ismétli: a „mennyek országát” hirdeti. Ez az ország nem új politikai hatalom bevezetését, hanem az Isten és népe közötti szövetség beteljesedését jelenti, amely a béke és igazságosság korszakát hozza majd el. Ennek az Istennel való szövetségnek a megkötéséhez mindenkinek meg kell térnie, meg kell változtatnia gondolkodás- és életmódját. Ez fontos: a megtérés nemcsak életmódunk, hanem gondolkodásmódunk megváltoztatása is! Át kell alakulnia gondolkodásunknak! Nem ruházatunk, hanem szokásaink lecseréléséről van szó! Jézust a stílusa és a módszere különbözteti meg Keresztelő Jánostól. Jézus azt választja, hogy vándorpróféta lesz. Nem egy helyben várja az embereket, hanem ő megy hozzájuk. Jézus mindig úton van! Első misszionárius útjai a Galileai-tó mentén vezetnek: hétköznapi emberekkel, főleg halászokkal érintkezik. Jézus ott nemcsak Isten országának eljövetelét hirdeti, hanem társakat is keres üdvözítő küldetéséhez. Találkozik két testvérpárral: Simonnal és Andrással, Jakabbal és Jánossal; és hívja őket: „Gyertek, kövessetek, emberhalászokká teszlek titeket”. A hívás mindennapi tevékenységük végzése közben éri el őket: az Úr nem rendkívüli vagy feltűnő módon tárja fel magát nekünk, hanem életünk hétköznapiságában. Ott kell rátalálnunk az Úrra, ő ott tárja fel magát, ott érezteti meg szeretetét szívünkkel; és ott – a hétköznapi életünkben vele folytatott párbeszéddel – változtatja meg szívünket. A négy halász rögtön és készségesen válaszol: „Azonnal otthagyták hálóikat, és követték” őt. Tudjuk ugyanis, hogy Keresztelő János tanítványai voltak, és az ő tanúságtételének köszönhetően már elkezdtek hinni Jézusban, mint Messiásban.
Aki vállalja a krisztusi életformát, - ami miatt nem kell szégyenkeznie, - az otthon lesz az emberi közösségben, ha az valóban emberi. Aki kiszabadul az alapbűn, az önistenítő önzés rabságából, az otthon lesz a maga életében. Aki bízik a Gondviselő Istenben, Atyjának vallva őt, annak nem lesz félelmet keltően idegen a földi, mindennapi élete, bármit hozzon is. Aki feladatként vállalja önmagát – tehát nem tárgyként sodródik, és reklámot, divatot követő automataként viselkedik – az nem lesz idegen önmagának, eltűnik lelkéből a kétség, a kisebbségi érzés.
A keresztény élet tehát nem csak arra készít fel, hogy otthon legyünk majd a mennyben, hanem otthonossá tesz a földi világban is. Sőt a kettőt összekapcsolja, mert tudja, hogy igazi hazánk a mennybe van, de oda az út a földön át vezet, abban az életállapotban, ahol éppen most élsz. Kereszténynek lenni ugyanis nem más, mint Krisztust hordozni, őt élni, róla tanúskodni a világban. Krisztusban pedig találkozott és eggyé lett a mennyei és a földi, az isteni és az emberi. Így, aki az Úrral egy, az vele együtt van egyszerre otthon, az égben is, a földön is.
Mi, ma élő keresztények azért hirdethetjük örömmel hitünket, és azért tehetünk tanúságot róla, mert egykor a Galileai tó partján ott voltak azok az alázatos és bátor emberek, akik nagylelkűen válaszoltak Jézus hívására, és megszületett Krisztus tanítványainak első közössége. Az, hogy ma felidéztük ezeket a kezdeteket, ébressze fel bennünk a vágyat, hogy elvigyük Jézus szavát, szeretetét és erejét minden környezetbe, a legnehezebben megközelíthető és legnagyobb ellenállást tanúsító környezetbe is. Vigyük el Isten Szavát minden félreeső területre! Az emberi élet minden tere olyan föld, amelybe el kell vetnünk az evangélium magvát, hogy az üdvösség gyümölcseit teremje. Vagy te győzöd meg embertársadat, hogy ez az igaz út, vagy elkezdesz sodródni az árral. Nincs harmadik út.
Urunk, Istenünk! Bízva kérünk a mai vasárnapon, öntsd szívünkbe Szentlelked világosító erejét, hogy a sokféle kihívás között, melyben élünk, felismerjük az idők jeleit. Adj látó szemet, hogy felismerjük a Jézus útját egyházunk tanításában, a szentek nagyszerű példájában.
Légy segítségünkre, hogy téged követve, az első apostolok példáját követve, rád hagyatkozva a belső hitbeli életünk is gazdagodjék, és növekedjék. Segíts, hogy így megélt keresztény életünk vonzó példa és meghívás legyen mások számára. Ámen.