November 3, vasárnap

C év évk 31. vas 2019   - Lk 19,1-10   Zakeus

Kedves Testvérek! Azt a címet adtam a mai beszédnek:

Az életet formáló kíváncsiság.

A mai vasárnap tanuljunk Zakeustól! Amint szinte átvilágította őt Jézus tekintete, nem késlekedik, következő lépése kemény elhatározás, amit tett is követett. Így lett az elveszett Zakeusból megtalált és megmentett ember.

Mit sugall a mai evangélium? Azt, hogy te is legyél kíváncsi, ne kerüld el a nagybetűs találkozásokat, merj szembenézni magaddal, a múltaddal, tudj jól dönteni és jó gyümölcsöket teremni!

Mi is legyünk kíváncsiak Jézusra, és Isten dolgaira. Legyünk kíváncsiak embertársaink gondolataira, lelkére, hogy megérthessük saját magunkat, és megérthessük Jézus üzenetét, szerető gondoskodását, simogatását.

Imádkozzunk azért, hogy észrevegyük a nekünk hiányzó szeretetet, a mindennapi apró örömöket, a nekünk rendelt fügefát, amelyre ha felmászunk, tisztábban látunk. De ide nekünk kell felmászni. Legyünk nyitottak, hogy elfogadjuk embertársaink által a vigasztalást, a segítséget, a felénk nyújtott segítő kezet, amire szükségünk van.

      Nem tudhatjuk, mit hallhatott Zakeus korábban Jézusról, miért lett olyan kíváncsi rá. Miért vállalta a kockázatát annak, hogy az emberek kinevetik, ha észreveszik gyerekes viselkedését? Elvégre tekintélyes, gazdag ember volt, akinek bizonyára nem lett volna illendő fára másznia, mint egy gyereknek! Valamiért nagyon akarta látni azt az embert. Kíváncsisága legyőzte hiúságát. Ez a döntése erős elhatározásra vall. Úgy tűnik, nem akart ő beszédbe elegyedni Jézussal, nem akart többet, csak jól megnézni magának. Ismerek jó pár embert, aki el-eljön velünk templomba, de csak mintegy kívülállóként, a mise végén siet el. Nem vesz részt a további, a közösségi programokban. Jézus ennél többet akar. Mert tudja, hogy többre van szükségünk. Zakeusnak, neked, nekem, mindnyájunknak. Ha Zakeus csak meglesi Jézust, és nem történik meg a találkozás, minden ment volna tovább az életében, mint eddig. Jézus megérezhette azt a picike vágyat Zakeus szívében, hogy milyen jó volna másképpen élni, milyen jó volna, ha nem gyűlölnék az emberek, mint rossz vámost, ha tükörbe tudna nézni. Ezért állt meg Jézus, és szólította fel emberünket: – Gyere le a fáról, mert a te házadban kell megszállnom! És létrejött a nagybetűs találkozás!

Az igazi találkozás Jézussal, találkozás Istennel mindent megváltoztathat. Legtöbbször a gondolkodásunkat, és az emberekhez, önmagunkhoz, Istenhez való viszonyunkat. Zakeus olyasmit élhetett át, amit például egy kisgyermek tapasztal meg, miután kitudódott, hogy rossz fát tett a tűzre, és ezt a titkot már napok óta hurcolja a lelkében. Zakeus is, mint egy kisgyerek, megkönnyebbült, sőt boldogan sorolta, hogyan teszi jóvá eddigi vétkeit. Legbelül tudta, hogy ha ez a nem mindennapi ember nem fordult el tőle megvetően, hanem megtisztelte azzal, hogy szóba állt vele, sőt még arra is hajlandó, hogy belépjen a házába, akkor itt tenni kell valamit. Az Istennel való találkozás cselekvésre késztet. Zakeus jól kezdte a megváltozás folyamatát. El akarta rendezni piszkos anyagiakkal teli múltját. Helyre akarta hozni hibás döntéseit.

Nagyon sok betegség, szomorúság, terhelt kapcsolatok erednek abból, hogy szőnyeg alá söprünk problémákat, nem beszélünk róluk, mázsás súlyként hordozzuk őket. Sokszor nem is tudatosítjuk, hogy jelenlegi gondunk a múltban keletkezett, nem rendeztünk le valamit, nem bocsájtottunk meg valakinek, nem mondtunk ki valamit.

Jézus észre veszi az őt kereső embert. Felnézett, észrevette és megszólította.  - Nem várta meg, hogy Zakeusnak lesz-e elég bátorsága megszólítania. Jézus nem zavartatta magát, hogy ezzel úgy gondolják róla, hogy rossz társaságba keveredik. Mert ő a bűnösökkel is felveszi a kapcsolatot. Persze nem azért, mert legitimálni akarja a bűnös magatartást. Csak éppen tudja, hogy több legyet lehet megfogni egy csupor mézzel, mint egy hordó ecettel.

Érdemes tanulni Zakeustól: az igyekezetet és a nagyvonalú jóvátételt! És érdemes tanulni Jézustól: alázatot, odafigyelést!

A történet Jézus összegzésével zárul. Ez már nem Zakeusra korlátozódik, hanem Jézus küldetéséről szól. Azért jött, hogy „megkeresse és üdvözítse, ami elveszett”.

Jerikó, a sokszínű nagyváros, számunkra a mai világ jelképe is lehet. Sokféle ember jár, kel benne, köztük vagyunk mi is. Nagyon különbözőek vagyunk. Jézus mellettünk is megáll, és ránk tekint.

Találkozni akar velünk. Nekünk is szól, amit Zakeusnak mondott: „Ma a te házadba akarok megszállni” Ehhez nekem is akarnom kell meglátni őt. Nem kímélhetjük meg magunkat attól az erőfeszítéstől, amit nekünk kell megtennünk a találkozás érdekében. Hogyha elég kitartóan, és bizalommal keressük őt, hogyha valóban vágyunk a vele való találkozásra Jézus betér a házunkba, életünkbe. Azonban hozzá való tartozásunkat jóvátétellel, nagylelkűséggel, megbocsátással, azaz konkrét tettekkel kell bizonyítanunk.

Jó, ha felfigyelünk arra, hogy az evangéliumi történet bennünk keresi folytatását.

Azért jöttünk templomba, hogy most is Jézussal találkozzunk, a szentségekben, igéjében és a közösségben.

   Zakeus neve magyarul azt jelenti „tiszta” Ez az utolsó dolog, ami eszünkbe juthat, amikor egy korrupt állami hivatalnokra gondolunk. Minden volt, csak tiszta nem. Mégis Jézus a nevén hívta: „Hé, Tiszta! Ma hozzád, a te házadba megyek!” Jézus arra mondott igent, azt erősítette meg, amit Ő látott Zakeusban, nem azt, ami Zakeus volt.

Lehet, hogy félsz közelebb kerülni Jézushoz, mert azt gondolod, hogy össze fog szidni az elrontott dolgaidért. Jézus azonban megerősíteni akar. Azt akarja, tudd, hogy mennyire szeret téged.

  Úgy gondolom, a Jézussal találkozni akaró ember számára Zakeus története reményt keltő, felemelő történet. Fel akarja oldani félelmeinket, aggályainkat, kishitűségünket. Mindnyájan kedvesek vagyunk Isten számára, még bűneinkkel terhelten is. Aki hinni tud ebben, az át fogja élni Zakeus boldogságát, és nem lesz nehéz új irányt szabnia életének, mert tudni és érezni fogja: Isten határtalan szeretete vigyázza minden lépését.

    Uram Jézusom! Kereslek téged, találkozni akarok veled. Mint Zakeus, én is hallom, hogy nevemen szólítasz, és én is örömmel fogadlak házamba. Segíts, hogy mindig legyek tudatában jelenlétednek, bármikor és bárhol tartózkodjam is. Segíts észrevennem, hogy az isteni erőforrás, a vágy a jóra, bennem is ott van, és minden emberben is, akikkel találkozom, azokban is, akikkel nehezen jövök ki. Uram, Jézusom! Néha azon is elgondolkodom, mit mondanék neked, Uram, ha személyesen találkoznánk. Azt hiszem, így szólnék: Köszönöm, Uram, hogy mindig velem voltál. Biztosan tudom, hogy voltak idők, amikor válladon vittél. Amikor a Te erődből jutottam túl az élet nehéz szakaszain. Segíts megújult, közösségi, egymást segítő életet élnem! Ámen!