C év évközi 29. vasárnap Kiv 17,8-13 - Lk 18,1-8
Kedves Testvérek!
Az olvasmányhoz térek vissza, Mózes imájához, felemelt kezéhez. Azt a címet adtam a mai beszédnek: Mózes kitárt karja.
Mózes egy domb tetején foglalt helyet, kezében azzal a bottal, amely volt már a kígyó-csoda eszköze, a csapások felidézője, a tenger szétválasztója, majd vizet fakasztó bot, most pedig vezéri pálca és hadijelvény lett. Az ókorban nem használtak zászlót, hanem magas póznát, esetleg a csúcsára erősített jelképes faragványokkal. Mózes kezében a pálca támadásra jelt adó, küzdelemre buzdító eszköz volt, egyúttal pedig a győzelemre is segítő, mert a pálcát tartó és az égre nyújtott kéznek közbenjáró, Isten segítségét hívó jelentősége is volt. Amíg Mózes felemelte a kezét, addig az izraeliek voltak fölényben, ha fáradtan leeresztette, akkor az amalekiták kerekedtek felül. Ezért segítette Áron és Húr, hogy kezét mindvégig magasra tudja emelni, Izráel végső győzelméig.
A történetnek aktuális alkalmazása, az a tanulság, mely szerint a legkülönb vezető is megfárad, lelki erejének huzamosabb igénybevételénél is, ezért szükséges, hogy ott álljanak mellette a segítőtársak, az egész közösség, nép, vagy épp az egyházközség érdekében. De időnként az a korszak is eljön, amikor helyébe új, friss erejű embert kell választani.
Az Úr a mi őrizőnk, ő áll jobbunk felől, minden lelki csatánkban közbenjár értünk.
Józsué, Húr, Mózes egy domb tetejéről néznek le. Onnan érkezik a segítség Mózes közbenjárása által, amikor Izrael fiai halandó ellenségeikkel, az amalekitákkal harcolnak.
Elevenedjék meg lelki szemünk előtt ez a kép!
Áron és Húr Mózes két oldalán állnak és úgy tartják Mózes fáradt karját, hogy Isten botját a feje fölé tudja emelni. Mózest Jézus előképének tekintjük, aki szintén felment egy domb tetejére és a Kálvária csúcsán kiterjesztette kezeit az ég és a föld között, hogy közbenjárjon értünk a végső ellenséggel, a bűnnel és a halállal szemben.
Isten botja által Mózes legyőzte Izrael ellenségeit, szétválasztotta a Vörös-tengert és vizet fakasztott a sziklából.
Isten új botja Jézus keresztje, amely új felszabadulást hozott a bűntől, élő vizet fakasztott Krisztus testéből, Isten új Templomából.
Mózes karjait tartani kellett a hosszú ima alatt. Az ószövetségben még azt hitték, addig hatékony az ima, amíg kitárt karral bírjuk. Mintha a mesterséges testtartás, a különféle trükkök befolyásolnák Istent. Manapság sok keletről importált meditációs és jóga módszer dívik, amelyek azt a képzetet keltik az emberben, hogy a technikákkal (térdelve, ülve, keresztbe tett lábakkal, ismétlésekkel, csendben, ki és belélegezéssel, vagy hangosan kiáltozva stb.) hamarább célt érhetünk. A keresztény szerzeteseknél és ájtatosságoknál is meghonosodtak a különféle imamódok és testtartások, de nem azzal a céllal, hogy ezzel Istent manipuláljuk, jobb belátásra bírjuk. Nem Istennek van szüksége mindezekre, hanem az imádkozót hivatottak segíteni, ösztönözni, hogy ne lankadjon a bizalomban, konok hűséggel, állhatatosan ostromolja az eget, és ne unja meg Istenhez fohászkodni. Mert, ahogy Mózes imájában látjuk, a kitartó ima meghozza gyümölcsét.
A népért szüntelenül közbenjáró kiterjesztett karú Mózes nyilvánvalóan előképe Krisztusnak, aki a kereszten karjait szélesre tárva közbenjáróvá lett az Atyánál, nemcsak a zsidó népért, hanem minden emberért. A Szentírás szűkszavú, nagyon egyszerű leírása erőteljesen rajzolja meg az öreg Mózes alakját, aki sugárzik az életszentségtől: attól a valóságtól, hogy élő kapcsolatban van az élő Istennel.
Egy szentet megformáló színész mindent átélhet a szentből, kivéve a legfontosabbat: magát a szentséget. A szentséget ugyanis nem lehet átélni, csak megélni.
Én is kitárom majd karomat a szentmisében, például a Miatyánk alatt. Remélem a ti imátok is segít, hogy átélt, megélt imám legyen, ne pedig szerepjátszás.
A szemlélődő szerzetesrendek szerepe olyan az Egyházban, mint a Mózesé.
Ma missziós vasárnap van. Egy szemlélődő rendi apácára gondolok, Kis szent Terézre. Lisieuxi Kis Szent Teréz két keze ilyen ima segítség volt. Ő a missziók védőszentje: soha sem járt misszióban, nem léphette át a karmel kolostor kapuját, de mindenki tudta róla, hogy háttér imájával a missziókért imádkozott.
Egy keresztszülő, vagy bérmaszülő szerepe keresztgyermeke, bérmagyermeke irányában olyan, mint Húr és Áron, akik segítenek Mózes kezét tartani. A jó keresztszülő mankó, segítő keresztgyermeke felé.
És gondoljunk sok ágyban fekvő, beteg, vagy lakást már elhagyni nem tudó idős, beteg emberre, akik kitartóan imádkoznak egy jó célért! Kell imádkozni vezetőinkért, tartani karjukat, erősíteni lelküket.
A Gyulafehérvári Főegyházmegyében a hivatások évét hirdették meg, egészen jövő pünkösdig. A becsatlakozó hívek legalább 3-an, felvállaltak egy-egy papot, kispapot, akikért imádkoznak. Imára kitárt karjuk igazi erőforrás.
Imádkozzátok velem az ő imájukat! Gondoljatok lelki vezetőtökre, gyóntatótokra, vagy például arra, aki keresztelt, esketett benneteket.
„Úr Jézus, add meg N. szolgádnak a hit erejét, a remény bátorságát és a szeretet tüzét. Adj szívébe türelmet a kicsinyekkel, együttérzést a betegekkel, alázatosságot a szegényekkel és erős lelket országod ellenségeivel szemben. Adj neki buzgó szívet és kitartó lelket, hogy szeretetben egész életét neked, Urunknak Istenünknek szentelje. Áldd meg munkáját bőséges gyümölccsel, és egykor add meg neki az örök élet koronáját. Ámen.”
Miután ti imádkoztatok papokért, most, mint Mózes, én imádkozom értetek, saját megfogalmazású imámmal kérem az Úr erejét, minden templombeli hívőért. Kitárt karom legyen erőforrás a számotokra!
Uram, Jézusom!
Szívből kérlek, hogy templomi közösségünk imája, éneke, emeljen föl és lelkesítsen minden megfáradt lelket. A mai napon az imám és a közös erejével mindenki lendüljön tovább lelki holtpontjain, érezzen magában erőt a jó elhatározásra, a gonosz, a kísértések legyőzésére. Az én imám hiányosságát mások imája nem pótolja, de tudom, hogy a jó Isten nem tökéletes imát kér tőlem híveimért, hanem kitartó imát, közbenjáró imát.
Uram, Jézusom! Erősítsen meg minket jelenléted, hisz itt vagy közöttünk. Maradj velünk Urunk! Ámen!