C év évközi 14. vas 2019 - Gal 6,14-18
Kedves Testvérek!
Dicsekvés, szabály, kegyelem és a megfeszítés! Ezt a 4 szót adtam a mai szentleckéhez fűzött vezérlő gondolatnak.
Pál apostol galatákhoz írt levele azt a kérdést tárgyalja, hogy a megigazulás a Jézus Krisztusba vetett hitből jön, nem a mózesi törvényből. A mai szentleckében az apostol személyes vallomásával erősíti meg a tanítást. Elmúlt a megkülönböztetés a zsidók és pogányok között. Az üdvösséget Krisztus keresztje szerezte meg, tehát csak azzal érdemes dicsekedni. Szent Pál apostolnál már egészen nyilvánvaló, hogy mit jelent az Istenhez való tartozás, és az ebből fakadó lelkület. Így vall az apostol: „Nem akarok mással dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak.” Kizárólag azzal szoktunk dicsekedni, amit jónak és értékesnek tartunk. Szent. Pál Krisztus keresztjében dicsekszik, ugyanakkor hozzá fűzi: „Béke és irgalom mindazoknak, akik ezt a szabályt követik, Isten (igaz) Izraelének!”
Vannak, vagy voltak egyáltalán olyanok, akik ezt a szabályt hittel követik?
Szent Pál dicsekvése a Krisztus keresztjével illetve, hogy ő már meghalt e világ számára első olvasásra nagyképűségnek tűnik. Mintha az apostol azzal kérkedne, hogy ő milyen kiváló keresztény. Figyelmesebben olvasva azonban kiviláglik, hogy Pál a vallási előírások betartásával való dicsekvéssel, saját emberi erőfeszítéseink miatt érzett büszkeséggel állítja szembe Krisztus szenvedését és a lemondást mindenről, amiért e világban nap, mint nap fáradozunk.
“…Általa keresztre szegezték nekem a világot és engem is a világnak…” Vajon mire gondolt az apostol?
Loyolai Szent Ignác ezt írja a Lelkigyakorlatok kezdő útmutatásában:”…a magunk részéről ne akarjuk:
inkább az egészséget, mint a betegséget
a gazdagságot, mint a szegénységet,
a tiszteletet, mint a gyalázatot,
a hosszú életet, a rövidet, …”
Ilyen úthoz Ignác megtérése kellett a súlyos betegsége után, nekem biztos nem megy. A tudatalattiban vagy nem figyelek erre a gondolatra, vagy misztikus távolságba helyezem Krisztus követését és ezzel próbálom eltávolítani magamtól a keresztény élet legalapvetőbb kihívását. Szent Pál záró sorai azonban megerősítenek bennünket. Csak az új teremtmény számít, az istengyermekség és a tanítványság melyet ajándékba kaptunk. Ez a tudat segít újra feltenni a kérdést:
Mit jelent nekem most a világ keresztre szegezése?
A mai nap döntéseiben miként tudom Krisztus keresztjét jobban hordozni?
Mindabban, ami most a jelenben fontos nekem, miként mutatkozik meg az evilági dolgok és Krisztus útjának megkülönböztetése?
Mik azok az apróságok, amiket ma a keresztre szegezhetek?
Ha nem szegezem a keresztre, ha a magam erejéből akarom hordani életemet, az a kudarc előre bekódolása életembe.
Mert vannak és lesznek olyan pillanatok, amikor az ember rádöbben saját tehetetlenségére. Viszont olyan sokszor történnek mindannyiunk életében olyan helyzetek és lehetőségek, amikért hálát kell adnunk Istennek, mert azokat egyáltalán nem érdemeltük ki!
Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? Mondja Pál apostol az első korintusi levélben. (1Kor 4,7)
De Pál apostol szava több mint korholás, reménységet is jelent! Nyitott szívvel bízhatunk Istenben, aki megadja az tökéletes adományait, pontosan akkor és pontosan azt, amire szükségünk van. Ő látja az erőfeszítéseinket, munkánkat és megáldja azt, ami neki is kedves.
Mink van, amit nem kaptunk?
Mid van, amit nem kaptál? - kérdezi Pál apostol. - Ha pedig kaptad, mit dicsekszel...?" Tudatában kell lennünk, hogy az életünk, testünk, lelkünk, szeretteink, képességeink mind Isten tulajdonai. És ő azt tesz az övével, amit akar. Ez az alázatos hit minden zúgolódástól megőriz.
De megóv az elégedetlenségtől is, mert néha úgy érezzük, hiányzik valami az életünkből. Isten mindent megad, ha hittel kéred, ha az általa rád bízott feladathoz szükséged van erre. Az elégedetlenség oka az, hogy mást akarunk tenni, mint amivel ő megbízott. Nem én döntöm el, mi a küldetésem, hanem a Küldőm. Ha a helyemen vagyok, nem lesz hiányom, a nehézségeken pedig ő segít majd át. Én csak bízzam benne, és tegyem a dolgomat!
Uram, Jézusom! A mai vasárnap arra kérlek, taníts meg megfeszítve élni a világ számára! - Jól tudom, hogy nem azt kívánod, hogy vágyaimat keresztre fesztíve távol tartsam magamat a technika, a tudomány, a modern társadalom világától. Nem nézhetem le Isten csodálatos teremtett világát sem. Viszont azt akarod, hogy a kereszt, vagyis az áldozatos szeretet nyomja rá bélyegét egész életemre, a világhoz való viszonyomra is. Uram Jézus! Adj ehhez az úthoz elég erőt és bölcsességet! Ámen!