Pünkösd 2019 - Jn14,15–16.23–26
Isten Szentlelke bennünk és velünk marad
Kedves Testvérek!
Pünkösd megértéséhez vissza kell nyúlnunk az alapokig.
A zsidó vallásban a pünkösd (pentekosztesz = ötvenedik) egy zarándokünnep (Kiv 34,23). Eredetileg a földműveléshez kapcsolódott (Lev 23,14). A Krisztus előtti 2. századtól történeti jelleget öltve a Sínai-hegyen kapott törvény kihirdetésének lett az emléknapja. A Kivonulás könyve 19. fejezete alapján ezen az ünnepen sajátos jelenségek kapcsolódtak a néphez: lángnyelvek, (Hénoch 14,8), tűzzé változó hang, amely mindenki számára érthető beszéddé lesz. A sínai haggada szerint a Sínai-hegyen Isten hangja 70 emberi nyelvre (beszélőszervre) oszlott szét. A hetvenes szám az emberiség teljességét jelképezte. Pünkösd a 3 nagy zarándokünnep egyike, amikor zsidók tízezrei jönnek a szent városba. Jézus tanítványai ilyen hagyományú ünnepen vannak együtt Jeruzsálemben. Az Apostolok Cselekedeteinek leírása híven követi a zsidó ünnepi hagyományt azzal a hívő meggyőződéssel, hogy Jézus tanítványai a Szentlélek birtokában Isten igazi népének mutatkoznak. Létrejött és öntudatosan nyilvánosságra lépett egy közösség, amely az Istennel kötött szövetség hiteles népének vallotta magát. Hitelességük bizonyításának kulcsszemélyisége Jézus. Tőle kapták küldetésüket, amelyet több éves tanítványi viszony előzött meg. Ez a kapcsolat volt hivatva rendet teremteni fejükben, új magatartást kialakítani életükben. A mai evangélium azt mondja el, hogy Jézus, a Mester hogyan bízza meg övéit az önálló közösségépítő, éltető tevékenységgel. Az Isten Országába bekerülés előfeltétele a sátán országából való kikerülés. A két úrnak szolgálni akarók nem tartoznak a Jézus által meghirdetett országba. Az apostolok közössége hivatott arra, hogy meghirdesse az országot, és megmutassa az oda vezető utat. Az első lépcső, a bűnbánat. Amikor Jézus kimondta, hogy „Megbocsáttattak bűneid!” (Lk 5,20), akkor ezt bűnbánat előzte meg, és újjászületés lett az eredménye. Amikor Jézus átadja a Szentlelket, akkor meghatározza azt a lelkületet is, ahogy a tanítványoknak élniük kell a megbocsátás isteni hatalmával, a feloldozás új életre segítő lehetőségével. Szó sincs itt lelkeken uralkodó hatalomgyakorlásról, üdvösséget vagy kárhozatot eldöntő emberi hatalomról. Az éltető, megmentő jézusi hatalom ez: „Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Az elveszetteket kereső, a bűneiket beismerőket gyógyítani akaró, mindenkit egyetlen nyájba és akolba – az Atyáéba – begyűjteni szándékozó Jézus ugyanezzel a szándékkal bocsátja szárnyra övéit.
A tűzben és a viharban nem pusztulás jött el pünkösdkor, hanem a megújulás. Büntetés helyett ajándék. Megtorlás helyett segítség. Sértődés helyett irgalom. Jézus világosan fogalmazott: csak kétfajta lélek van, a Szentlélek, vagy a gonosz lélek. Isten Szentlelke segít, felemel, megújít, tanít, lelkesít, ösztönöz. A gonosz lélek gáncsol, becsap, félrevezet, rosszra indít. Isten Szentlelke töltötte be: Szűz Máriát (Lk 1,35), Erzsébetet (Lk 1,15), Simeont (Lk 2,25), Jézust (Lk 3,22), a tanítványokat (ApCsel 2,4), az első keresztény közösségeket (ApCsel 10,44-48). Jézus biztos tanítása, hogy újjá kell születnünk Isten Szentlelkéből, másként nem mehetünk be Isten Országába (Jn3,5).
Nagyon sokat mondanak számunkra a Szentlélek jelképei
E jelképek sokat mondanak el Isten Szentlelkéről és a saját feladatainkról.
A Szentlélek teremtő erejével kapcsolatban legfontosabb azonban nem az, hogy tudjunk róla, és megmagyarázzuk annak hatásait, hanem, hogy megtapasztaljuk és megéljük azt.
Isten teremtő tevékenysége nem korlátozódik a kezdetekre, a világ teremtésére. Ő mindig alkot. A Szentlélekre vonatkozólag ez azt jelenti, hogy Ő átformálja a káoszt kozmosszá, a rendezetlenséget renddé, a zavart harmóniává, azt, amit torz széppé, az időt ifjúvá. Ez történik minden szinten, a makrokozmoszban és a mikrokozmoszban, azaz az egész világmindenségben csakúgy, mint a személy életében. Hinnünk kell, hogy a látszat ellenére a Szentlélek működik a világban és Ő hoz fejlődést. Milyen sok új fölfedezés van, nemcsak a természet tanulmányozásában, hanem a morális és társadalmi élet területén is!
A Szentlélek első csodája a megértés, az egyetértés csodája volt: bárki hallgatta is, mindenki értette az apostolok beszédét. A történelem nagy lehetősége villant fel: az egyetértésnek, a megbékélésnek a lehetősége. A Szentlélek erejéből egy maroknyi ember, egy közösség erőt érzett magában arra, hogy elinduljon azon az úton, amelyet a Mester mutatott meg.
Megértették, amire szent Pál apostol figyelmeztet: „Testvéreim, kérlek, benneteket, a Lélek szerint éljetek. A lélek gyümölcsi nyilvánvalóak: szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, szelídség.”
Érezzük-e a vágyat, hogy ezek a lelki adományok bennünket is jellemezzenek? Oly nagy szüksége van ma is erre a világnak. Szükség van a Lélekkel teli, egyetértő, békés, jóságos emberekre. Miért is ne lennénk mi is ilyenek? Mélyről tör fel bennünk a vágy, hogy Isten nekünk is elküldje éltető Lelkét.
Bizonyos, hogy sok káosz van körülöttünk: erkölcsi, politikai és társadalmi rendezetlenség. Ezért nem szabad belefáradni, hogy a zsoltár szavaival kérjük Őt: „Áraszd ránk Lelkedet és minden életre kel!” Ámen.