Mennybemenetel C év 2019 - Apcsel 1,1-11 - Ef 1,17-23 - Lk 24,46-53
Bevezető:
Kedves Testvérek!
Urunk Jézus Krisztus mennybemenetelét ünnepeljük a mai napon.
Urunk Jézus eltávozásakor missziós küldetést, parancsot ad tanítványainak, egy olyan feladatot, amelyet az Ő dicsőséges második eljöveteléig végeznünk kell.
E küldetés teljesítésében segítségéről biztosítja övéit.
A küldetés egyértelmű: a föld határáig tanúságot kell tenni a Messiásról. Jézus evangéliuma minden ember számára örömhír, függetlenül attól, melyik nemzethez vagy kultúrához tartozik valaki. Egy biztos: Jézus nem erőszakkal küldi tanítványait téríteni, hanem tanúságot tenni küldi őket.
És Jézus megígérte, hogy kegyelmet ad a hitvalló élethez, és jelen lesz tanítványai között a Szentlélek által. Nem írott használati utasítást ad övéinek, sem GPS-t, hogy merre kell menni, hanem a Szentlelket küldi, aki tanítja, emlékezteti és erővel tölti el őket.
Az én keresztény tanúságtételem vajon képes bárkit is bevonzani a templomba? Hiteles keresztény vagyok?
Beszéd:
Kedves Testvérek!
Urunk, Jézus Krisztus mennybemenetele nem azt jelenti, hogy "innen oda ment", ha-nem annak a kifejeződése, hogy megértetése a tanítványokkal, ettől kezdve máshogy van jelen a tanítványok életében, máshogy lesz együtt Egyházával: „íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” – mondja a távozó Jézus.
Van megváltástani jelentése is ennek az ünnepnek, hiszen Jézus csak a mennyből áraszthatta ki a Szentlelket, és az Egyház csak így indulhatott el történelmi útjára. Igazolta előttünk is, hogy a földi élet a mennyei dicsőségbe vezet. A mennybemenetel tehát a Szentlélek elküldésének és Jézus második eljövetelének alapja.
Vajon mit jelent Jézus Krisztus mennybemenetele a mai ember világképében?
Össze kell igazítanunk mai világképünket a kinyilatkoztatással. Mert ha nem tudjuk összeegyeztetni, vagy naivak leszünk, és téveszmék alapján képzeljük el Jézus mennybemenetelét, vagy azt mondjuk, hogy a Szentírás túlhaladott írás, nem hihető.
Nézzük meg tehát először, mit gondol a hétköznapok embere, a Szentírás szövege alapján.
Azt, hogy Krisztus felment a mennybe. Felment az űrbe. Mai ismereteink alapján azonban nem mehetett az űrbe. Mert a menny nem az űrben van. Az űrben hideg van. Minél feljebb megy az ember, minél távolabb van a földtől, annál hidegebb van, és annál kevesebb az oxigén, ami nélkül az ember nem élhet. A távolsági repülőgépek általában 11.000 m magasságban repülnek, és a repülőgép kapitánya az utasok tájékoztatására közli, hogy kint mínusz negyven fok hideg van és százhúsz kilométeres ellenszél fúj. Fent kevés az oxigén. A Mount Everest 8.800 méter magas megmászására a hegymászók általában oxigénpalackot visznek magukkal.
Tyitov, aki második emberként járt az űrben, mikor leszállás után kiszállt az űrhajóból, azt mondta: „Fent jártam az égben, 560 km magasan és nem láttam az Istent.” Nyilatkozatával azt akarta mondani, hogy nincs Isten, mert ő nagyon magasan volt, és nem látta. Ezért kár volt neki magát az űrutazással gyötörni, egy átlagos hittanos, 10 éves elsőáldozó fiú, vagy lány is megmondta volna neki, hogy nem fogja látni Istent.
A Szentírás soha nem mondja, hogy Isten az űrben, a felhők fölött, a magasban van. Azt imádkozzuk, hogy Miatyánk, aki a mennyekben vagy – és azt valljuk, hogy Isten mindenütt jelen van. Akkor hol van? A felelet az, hogy a mennyország nem hely, hanem állapot. Az ember számára az az állapot, amikor lehull a szemünkről a fátyol, és úgy látjuk lelki szemeinkkel az Istent, amint van, és Istenben látjuk a világot. Ez földön túli állapot, nem természetes állapot, ez az Istennel egyesült ember állapota.
A Szentírásban Isten nem természettudósokat akar képezni és nevelni, hanem bennünket, Isten gyermekeit, a szentségre és igazságra nevelni. Mégpedig úgy írták le egykoron a szent szerzők, akinek ihletésében a Szentírás született, hogy nem kell semmit visszavonni, ma sem, és 1000 év múlva sem, amikor a tudomány még sokkal többet tud majd a teremtett világról.
Így van ez Jézus mennybemenetelével is. A Szentírás azt mondja, hogy az apostolok néztek a mennybe távozó Jézus után addig, „amíg egy felhő takarta el Jézust az apostolok elől.” A felhő a modern ember számára vízpára, magasan úszó köd. De a választott nép fiai számára az Istent jelképezte. Az isteni jelenést mindig felhő jelzi. Amikor Isten a Sinai hegynél szólt a néphez, felhő takarta el a hegyet és a népet. Amikor Jézus megkeresztelkedett, felhő ereszkedett le az égből, és az Atyaisten szózata hallatszott: Ez az én szeretett fiam. Amikor Jézus a Tábor hegyén színében elváltozott, felhő borította be őt, Mózest és Illést, valamint az apostolokat.
És amikor Jézus a mennybe ment, szintén felhő ereszkedett le az égből, amely elnyelte Jézust, és visszaszállt az égbe, míg el nem tűnt.
Az Egyház pedig mindig is azt tanította a katekizmusban is, hogy mikor Jézus a mennybe ment, embersége szerint is isteni hatalmat és dicsőséget kapott. Ezt jelenti a mennybemenetel.
Azt imádkozzuk a Hitvallásban: Ül az mindenható Atyaisten jobbján. Jézus ül az Atya jobbján? Istennek nincs jobb oldala, vagy bal oldala, Isten mindenütt jelen van. A kifejezés az akkor uralkodók szokására utal: jobbjukon az ült, akinek részt adtak a kormányzásból. A világ kormányzásában Jézus emberségének is szerepe van.
De a mindennapi életben is vannak hasonló kifejezések. Úgy mondjuk magyarul, hogy amikor valaki autóbusszal, vonattal megy: felszállt a buszra, vagy felszállt a vonatra. Tehát tudunk szállni? Nem. - Ennek a magyarázatnak a fényében lássuk Jézus mennybemenetelét, megdicsőülését. És lélekben kövessük őt. Szállást készíteni ment nekünk.
Jézus visszajön! — Jézus mennybemenetelével nem ért véget minden a tanítványai számára. Ellenkezőleg: most kezdődik a küldetésük. A két angyal az apostolokat Jézus visszajövetelének ígéretével vigasztalja.
Van öröm az elválásban? Igen! — Szeretett személytől elválni mindig szomorúsággal jár. A tanítványok Jézus mennybemenetele után mégis teljes örömmel mentek vissza Jeruzsálembe. Azért lehetett így, mert tudták: Uruk él, velük van, és várhatják Őt vissza.
Uruk Jézus főparancsa a szeretet. A szeretetnek pedig lényeges része az elengedés tudománya.
Jézus mennybemenetele az elengedő szeretetről szól.
Hiszem, hogy mindenki visszakapja azt, akit elenged.
Az elengedést gyakorolnia kell a házastársnak, a szülőnek, a tanárnak, a barátnak, a munkatársnak, a közösségvezetőnek. Szinte mindenkinek. A végső elengedés a halálkor, a sír mellett történik. Megdöbbentő, hogy milyen sokan vannak, akik foggal-körömmel kapaszkodnak azokba, akiknek a Szellemhazába kell menniük. Maguk is beleroppannak ebbe, és rosszat tesznek a hazatérőnek is. A birtoklási vágy, a fontossági tudat vagy a majomszeretet megakadályozhatja az elengedést.
Jézus mennybemenetelekor kinek lehetett nehezebb: a tanítványoknak, vagy a Mesternek?
A tanítványokban biztosan felmerült, mi lesz most ővelük? Ki fog tanítani? Ki tesz csodát? Ki vitázik a vallási elöljárókkal? Elégséges-e a tudományuk, tapasztalatuk Jézus művének folytatására? Jézus szellemi-lelki-emberi nagysága után mit ér az ő kicsiségük? Az biztos, Jézus elengedése nem lehetett számukra könnyű. A tanítványok hiányolhatták ugyan Mesterüket, de sohasem voltak olyan csalódottak, mint azok, „akiknek nincs reménységük”. (1Thessz 4,13).
Urunk, Jézus! Földi küldetésed teljesítése után visszatértél Atyádhoz a mennybe. Tőle jöttél és most hozzá térsz vissza. A mennybemenetel számodra megdicsőülést jelent. Te minden embert a mennybe hívsz és megmutatod nekünk az üdvösségre vezető utat. Segíts, hogy szüntelenül vágyakozzunk az üdvösségre és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy halálunk és feltámadásunk után elnyerjük azt. Mutass nekünk utat a menny felé! Vezess minket az örök életre! Ámen!