Urunk megkeresztelkedése, január 13

Urunk megkeresztelkedése C év 2019  - Lk 3,15-16.21-22 –

Kedves testvérek!
Nazianszi Szent Gergely keleti egyházatya írja:
„Nem tudom visszatartani az örömömet, lelkem ujjong és megremeg. Érzésem szerint csaknem magával ragad Keresztelő János heve, hogy hirdess az örömhírt. Igaz én nem vagyok, mint János előfutár, de a lélek pusztájából jövök én is.
Krisztus ragyog, - ragyogjunk föl vele együtt mi is.
Krisztus alámerült, - szálljunk le vele mi is, hogy felléphessünk vele.
Ma tisztelettel vesszük körül Krisztus keresztségét, és emlékére ünnepel a szívünk.”

Miután ezekkel a szép gondolatokkal ünnepibe öltöztettük szívünket, Urunk megkeresztelkedésnek ünnepén Lukács evangélista szép beszámolójából csak egy mondatot emelek ki.
„Miközben imádkozott, megnyílt az ég.”
Miért fontos ez a mondat? Mindannyian Jézus nevére keresztelkedtünk meg az ő nevét hordozzuk abban a szóban, hogy keresztény, krisztianuszok, azaz krisztuskövetők vagyunk. A keresztség által lettünk az Atya gyermekei, a Fiú testvérei és barátai, valamint a Szentlélek templomai.
Ebből az következik, hogy nem csak Jézust utánozzuk, de a vele való kapcsolatból merítjük az erőt.
Miközben Jézus imádkozott, megnyílt az ég. De ez a megállapítás nem csak Jézusra vonatkozik. Lehet, hogy nincs minden imádkozásnál rendkívüli jel, égi szózat, a Szentlélek galambja, de velem lesz az Úr, figyel rám, hallgat.
Hiszem, és vallom, hogy aki imádkozik, annak ma is megnyílik az ég.  Aki bensőségesen tud imádkozni, nagy dolgot cselekszik. Megtapasztalja, hogy az Isten nem halott és néma, hanem élő és szól. A felülről kapott eligazítás, nyitottá tesz bennünket, ahogy az ég is mindig nyitott. „Miközben imádkozott, megnyílott az ég…” – olvashatjuk Jézusról. Ez nemcsak neki adatott meg, hanem mindenkinek, aki Lélekből és Lélek által imádkozik.
Én akkor érzem magam teljesebb embernek, amikor imádkozom, főleg, amikor a szentmisén vagyok, mert ez a legteljesebb, legszebb imádság. Fontos az egyéni ima is, de a sorrend: a közös imából, a szentségből kapom az erőforrást, a táplálékot, az instrukciókat, melyeket megélhetek a hétköznapok során, melyet feldolgozok magamban, melyet megemésztek, mint a napi táplálékot. Nem lehettem ott keresztelkedésedkor a Jordán folyónál, sem az eukarisztia alapításánál az utolsó vacsora termében. De minden szentmisében megnyílik az ég. Ilyenkor élhetem át emberségemet úgy, ahogyan az Úristen gondolatában és szívében él az ember. Ilyenkor boldog vagyok, hogy a keresztség által Isten gyermeked lehetek. Hogy az Úr Jézus, testvérévé fogadott. Sőt testvérként élhetek a keresztény testvérek között.
A mai vasárnap is Krisztustól tanulunk imádkozni. Elfogadjuk őt. Az ajtó, melyen kopogtatunk, az imára kitárul.
Urunk, Jézus imádsággal kezdi meg nyilvános működését a mai napon, hogy miután alámerült a Jordán vizében, elinduljon, s Isten Szentlelkébe merítse alá ezt a világot.
De Urunk Jézus életének minden jelentős eseménye előtt imádkozott!
Imádkozik, mielőtt kiválasztaná tizenkét apostolát,
- imádkozik vérrel verítékezésekor a Getszemáni kertben,
- és imádkozik a kereszten is, utolsó szavával is Atyját szólítva. Imádságában megnyílik az ég, feltárul a mennyország: az Atya és a Fiú közössége a Szentlélekben. Ez az a mindennél fönségesebb látomás, melyet Szent István első vértanú látott, miközben záporoztak rá a kövek. Ez az, amit elragadtatásukban megtapasztaltak a misztikus szentek. És ez az, aminek meg kellene valósulnia a mi életünkben is, amikor imádkozunk. A mi mennyországunk, megnyílt egünk maga Jézus Krisztus, akinek arcán fölragyogott nekünk Isten dicsősége, akit látva látjuk az Atyát, és akinek a szent keresztség által testvérei lettünk. Ezért a mi imádságunk közben is megnyílik az ég, és nekünk is szól az Atya szózata: „Te vagy az én szeretett fiam, benned telik kedvem.” Vajon jó keresztény-e egyáltalán, aki beéri azzal, hogy imádságában ideig való javakat, pénzt, sikert, boldogságot, egészséget kér az Istentől, amikor ő önmagát akarja adni? A keresztény imádság mindig az Atyához szól, Krisztus által, a Szentlélekben, és legmélyebb valósága a Szentháromság személyei közötti kapcsolat feltárulása, illetve az abból való részesedés. Ehhez képest eltörpül mindaz, amit az imádságban kérünk, és amit egyáltalán kérhetünk, hacsak nem azt kérjük, hogy ez a nagy titok járja át egész valónkat, és ragadjon ki mindabból, ami az ég alatt van.
Ott a Jordán folyónál, az ég megnyílása és az Atya szózata nem a vízből való kiemelkedés következménye, vagy eredménye, hanem annak, hogy Jézus imádkozott.
Az ima, a bensőséges kapcsolat nyitotta meg az eget, nem a Jordán vize. Az csak a látható jel volt a tömeg számára, emez a hallható tanúságtétele az Atya szeretetének.
Jézus, mielőtt elindult a hivatásának teljesítésének útján, imában Mennyei Atyjához fordult. Milyen jó lenne ismernünk ennek az imának a tartalmát, de az evangélisták ezt nem jegyezték le. A szavakon túl már annak is erős üzenete van, hogy Jézus imádkozik. Nekünk is meghatározó kellene lennie annak, hogy a szavainkkal és egész életünkkel Isten fele fordulunk. Nekünk is Jézus lelkületével kellene közelednünk Istenhez. Ne teljen el nap ima nélkül.
Urunk Jézus nyilvánvaló választ kapott az imájára, mert le szállt rá a Szentlélek és szózat is hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” Sokszor arra panaszkodunk, hogy nem érkezik válasz az imánkra, de van-e türelműnk megvárni Isten üzenetét, vagy csak mi beszélünk akkor, amikor imádkozunk?
Uram, Jézus Krisztus!
   Keresztséged ünnepén a szívemben csak annyit gondolok, hogy megnyitottad számunkra az eget, elhoztad a keresztséggel a kegyelmet. Köszönöm, hogy ebbe a folyamatba én is bekapcsolódhatok. Megújítom keresztségi fogadalmamat, veled együtt imádkozom. Köszönöm, hogy én is itt lehetek a közös imában, a szentmisében, és megfuthatom a kicsik futását, és hittel várom tőled azt a piciny szót, bíztatást:  te vagy az én szeretett fiam – hála legyen neked Uram!  Ámen!