advent 2. vasárnapja

Advent 2. vasárnapja – Lk 3,1-6 – „Készítsétek el az Úr útját...!”

Kedves Testvérek!

„Készítsétek az Úr útját!” A felszólítás, amit Keresztelő János mondott, Izaiás prófétától ered. Nagyon egyszerű útmutatás: a völgyeket töltsétek fel, a halmokat hordjátok el, a görbét egyenesítsétek ki, a göröngyöset simítsátok el! A több ezer éves szöveg nem egy akkori, útépítést ígérő kampányfogás része, hanem egy jövendölésé. Deutero-Izajás próféta könyve megjövendöli a zsidó nép szabadulását babiloni fogságból (vö. Iz 40,3). A fogságból való visszatérést úgy képzelte, hogy maga Isten fogja népét vezetni, mint ahogy az egyiptomi rabságból is hazavezette. Manapság is szokás, hogy ha kiemelten fontos állami vendég érkezik az országba, akkor legalább azt az útszakaszt rendbe rakják, amerre a vendég közlekedni fog. A kátyúk eltüntetése a megbecsülés, sőt a szeretet jele is lehet. Amikor Keresztelő Szent János felszólít, hogy „készítsétek az Úr útját”, akkor lelki útkészítést ért rajta, amellyel előkészülünk Jézussal való találkozásra.

Miért van szükség lelki útkészítésre? Azért, mert ennek a világnak a javai olyan halmokat és hegyeket képesek összehordani, amelyek eltakarják az ember elől Istent. Ezeket a halmokat el kell hordani. Azért szükséges a lelki útkészítés, mert a szellemi tudás hiánya, az előítéletek valóságos lelki űrt, mély völgyeket, szakadékokat vágtak az emberekben. Ezeket a völgyeket, hiányokat fel kell tölteni. Azért szükséges a lelki útkészítés, mert az emberi önzés olyan kanyargós utakat alakított ki, amelyek megkerülik a szeretet útját. Ezeket a görbe utakat ki kell egyenesíteni.

Azért szükséges a lelki útkészítés, mert az Istennek nem tetsző életmód olyan göröngyös utat alakított ki, amelyen az Istennek tetszeni akarás csak botorkálva haladhat előre. Ezeket a göröngyöket simává kell tenni. De hogyan lehet az anyagi javak hegyeit elhordani, a szellemi tudáshiány völgyeit feltölteni, az önzés útjait a szeretet útjára terelni, az Istennek nem tetsző élet göröngyeit elsimítani?

- Istenkapcsolattal. Rendszeres, naponkénti társalgás, beszélgetés Istennel, akinek egyedül akarunk ebben az életben tetszeni.    

- Önmagunk felülvizsgálatával. Rendszeresen hozzámérni magunkat ahhoz a tanításhoz, életpéldához, amelyet megismertünk Jézustól. Lelki beszélgetés olyan testvérekkel, akiktől tudunk tanulni, akik tudnak nekünk olyan dolgokat mondani, amelyek segítenek bennünket Isten Országa felé.

- A közösség kontrolljával. Ráhallgatni, ráfigyelni azokra a testvérekre, akikkel együtt keressük az Istennek tetsző élet titkát.

Az ősi próféták abban segítették kortársaikat, hogy nézzenek túl a jelenen a jövőre, Keresztelő János pedig abban segíti a népet, hogy minden ellentmondás ellenére lássák meg az elrejtőzött Messiást, a látszólag hozzájuk hasonló emberben.

    Mit mond mindez nekünk?

Az utakat.

Az Ószövetség is az út képével teszi érzékletessé az Isten és az ember közötti kapcsolatot. Az Újszövetségben az útkészítés már a mi feladatunk, és az Isten az, aki felismeri az általunk készített utat, Isten az, aki mozgásban van, aki eljövendő. Isten mindannyiunk lelkéhez utat keres, olyan utat, amelyet mi készítettünk. Jézus az ajtónk előtt áll és zörget, arra vár, hogy ajtót nyissunk, hogy utat adjunk neki.

 Jézus útját hozzánk.

Az Úr Jézus első útkészítője Mária. Mária az angyali üzenetet ámennel fogadta: ”Legyen nekem a te igéd szerint”. Mária befogadta Isten Igéjét, befogadta a világ üdvözítőjét, a második isteni személyt, Jézus Krisztust. Az Eucharisztia a szent liturgia forrása és csúcsa. A miséző pap hozzánk vezető utat készít Jézusnak. A szentáldozásban Máriához hasonlóan mi is szívünkbe fogadhatjuk Jézust. Krisztus Teste, az Eucharisztia nemcsak olyan táplálék, amely belénk épül, Krisztus Testébe mi is beépülünk. Krisztus titokzatos testének tagjai vagyunk.

Mi is Jézus útjává válhatunk.

A keresztények mindig úgy értelmezték magukat, hogy az ő feladatuk Isten útjának előkészítése, és ennek a feladatnak az elvégzése kihat a világra.

Terjeszteni kellene már azt is, hogy nem mindegy milyen módon nevelem a gyerekeimet, mert az én nevelésemnek a következő generációban történelem formáló hatása lesz. Nem mindegy, hogy milyen módon élem meg a házasságomat, hogy hűséges vagyok, vagy csapodár, vagy elválok. Ez fogja meghatározni az elkövetkező generáció történelmét. Nem mindegy, hogy a lopáshoz, vagy a csaláshoz, vagy a becsapáshoz alkalmazkodom, és azt normalizálom, vagy a megbízhatóságot, a tisztességet, és a segítő készséget. Ez a magatartásom történelmet formál, és meghatározza a világot. Vagy hegyeket építek az Isten elé, és szakadékot vágok az emberek között, vagy feltöltöm azokat.

         Keresztelő Jánostól megtanulhatjuk, hogy az evangélium hirdetése és az igazságosságért való küzdelem nem egyszerűen egymást kiegészítő tevékenységek. Épp Krisztus evangéliuma az, ami mozgat, hogy küzdjünk az embereknek kijáró tiszteletért, ahogy az csak lehetséges, hogy mindenki „meglássa Isten üdvösségét”. Keresztelő János nem lázadóként, hanem, mint az evangélium hírnöke prédikált minden visszaélés ellen a népet előkészítse az Úr számára.” (Lk 1,17)

Keresztelő János nekem szegezi a kérdést, a mai kor nyelvén fogalmazva: Mire készülsz? Kinek-minek az útját egyengeted? Meglátásaid, véleményeid, gondolataid, érveléseid feltöltenek, megnyugtatnak, vagy felzaklatnak?

Uram, tudom, hogy nincs más választásom csak egy: útkészítő, egyengető, hídépítő akarok lenni. Embertől emberig, lélektől lékekig, Istentől Emberig, hatni, élni. Segíts ezen az úton rátalálni boldogságomra! - Ámen!