Krisztus Király B év 2018 – Jézus Pilátus előtt
Kedves Testvérek!
XII. Piusz pápa 1925-ben hirdette meg az abban a korban is nagyon megzavarodott és hatalommániás világnak Krisztus Király ünnepét. Ezzel az ünneppel talán azt akarta megerősíteni, hogy az emberek figyeljenek Jézus Krisztus tanítására. Arra a fontos igazságra figyelmeztet bennünket, hogy Jézus Krisztus legyen életünk középpontjában. Jézus Krisztus személyét és tanítását ismerjük meg minél jobban és mélyebben, és a szerint éljünk is.
Miféle király Ő?
Jézus király. Jézus hiába próbálta elmagyarázni többször is, hogy mit jelent az ő „királysága”, Pilátus nemigen értette meg. Ennél kevésbé csak a későbbi századok keresztényei értették szavait, amikor mindenféle misztikus tulajdonságokat kezdtek ráaggatni, mint az igazi – földi – királyokra. Jézusnak van országa, pontosabban Országa, így, ilyen értelemben király.
Nekünk is van ilyen Országunk? Természetesen, hiszen oda tartunk! Királyai vagyunk ennek az országnak? Értelmetlen kérdés. Értelmetlen, mivel azt feltételezi, hogy az Isten Országában is a földihez hasonló hatalmi viszonyok vannak, azaz uralkodás és parancsolás. Jézus világosan megmondja: ha az Ország földi lenne, akkor akár létezhetnének is benne ilyen fogalmak, de az ő Országa nem innen való! Ugyanígy értelmetlen azt gondolni, hogy Jézus földi királyként uralkodik a Mennyek Országában. De nem is az a fő baj, hogy nem tudjuk elképzelni a nem földi szabályok szerint berendezkedett Mennyek Országát. Az a baj, ha az elképzelhetetlenről alkotott mindenféle zavaros elképzelésünk felülírja mindazt a tanítást, amelyet Jézustól kaptunk. Azt, hogy adni kell, hogy szolgálni kell, és el kell viselni, ha bántanak. Hogy „úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”, és „nem mondalak titeket szolgáknak”. Pedig Jézus ezért jött a Földre, és nem azért, hogy valakik akarata ellenére királlyá tegyék: ez a Sátán műve lenne.
Jézus, ahogy az Egyház elénk állatja ma Krisztus király ünnepén a legemberibb, mégis természetfölötti. Két hete volt fő hír a médiákban, hogy végre tudományosan is meg tudták határozni az 1 kg definícióját, nem csak egy jól őrzött tárgy a mérce. Erről jutott eszembe, hogy Párizsban őrzik azt a botot, amellyel egykoron megállapították az 1 méter hosszát. Hasonlóképpen az Egyház hívei is megőrizték a názáreti Jézus személyének valóságát. Ez a kritérium a mérce, ez alapján kellene Őt megjeleníteni az irodalomban, a filmekben és a művészetben. - Ez azonban nem egy élettelen kép, amelyet üveg alatt őriznek, mint a méterbotot, hanem az élő Krisztus, akit egyre jobban megismerhetünk, aki arra hív, hogy építsük világunkat.
Krisztus királynak nincs földi értelemben vett trónja, ő a keresztről uralkodik. Olyan Király, aki nem önmagát akarta megszabadítani, megmenteni, hanem értünk áldozta az életét. A családban, közösségekben nagy szükség van az olyan önzetlen emberekre, akik a Krisztustól nyert kegyelem erejével tudnak önzetlenek lenni, és nem a maguk kizárólagos javát keresik, hanem tudnak másokért élni, cselekedni. Jézus nagyon fontos királyi tulajdonsága, hogy az Atya akaratát kereste és a kereszt trónján, nagy önuralomról tanúskodott. Nem akart leszállni a keresztről. Mi sem szállhatunk le feladataink, hivatásunk, vállalt kötelességünk keresztjéről, hanem Isten akarata szerint kell teljesítenünk azokat.
Egy példát hozok, Assisi Szent Ferenc életéből.
„Szent Ferenc…….. rongyokba burkolva rótta az utat. Egy erdőben bolyongva éppen az Úr dicséretét zengte,…. mikor váratlanul rablók támadtak rá. Nyers kérdésükre: "Ki vagy?”, Isten embere magabiztosan és csengő hangon így válaszolt: "A nagy Király hírnöke vagyok….." Erre a rablók megragadták, és sűrű ütlegek közt egy hóval telt mély árokba taszították. "Így, nyugodj itt, te paraszt hírnöke Istennek" – mondották. Ő azonban, mihelyt a haramiák továbbállottak, bár nem kis vergődés árán, kimászott az árokból, leverte magáról a havat, és túláradó örömében hangos énekszóval újból rágyújtott a mindenek Teremtője magasztalására. Az erdő csak úgy visszhangzott énekétől.”
A bennünket körülvevő emberek számára, akár áldozatok árán is, szóval, de leginkább tetteinkkel Krisztus Király hírnökeivé kell lennünk. A közeledő advent erre jó lehetőség. Kezdjük az új egyházi évet új lendülettel, új lelkesedéssel.
Befejezésül Avilia Nagy Szent Teréz imájával kérem Jézust:
Jézus Krisztusom, az örök Atyának Fia, Uram és királyom! Mit hagytál te a világra, tieidre, mit örökölhettünk tőled? Mit mondhattál mást a magadénak a szenvedésen, gyötrelmeken és szégyenen kívül, a kereszten kívül, melyen kínlódva fejezted be életed? Ha igazi gyermekeid akarunk lenni, Uram, ha örökségünkről nem akarunk lemondani, akkor vállalnunk kell a szenvedést nekünk is, s nem szabad elmenekülnünk előle!