B év évk. 19. vas 2018
1 Kir 19, 4-8 Zs 33, 2-9 Ef 4, 30-5,2 Jn 6, 51 Jn 6, 41-51
Bevezető:
Kedves Testvérek!
Az évközi 19. vasárnapnak két kulcsmondata van. Az olvasmányból halljuk, Illés próféta „Ennek az ételnek erejével ment el Isten hegyéig.” - Az evangéliumban pedig Jézus azt mondja: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él!” Mindezek azt sugallják számomra: csak, aki a te lelkületedet eszi magába, az juthat el Isten boldog világába. Nem lehet oda más táplálékkal, vagy kerülő úton eljutni. Állatnak az állateledel való, embernek az emberi táplálék, az emberi léleknek a szentségi táplálék, melyet felkínálsz nekünk a mai szentmisében is. Nyissuk ki a lelkünk, hogy készek legyünk e lelki táplálék befogadására.
Kedves Testvérek!
Nem is gondolnánk, hogy egy próféta élete mennyire hasonló lehet a miénkhez. Illés próféta nagy buzgalommal és szorgalommal végezte az Isten által rábízott szolgálatokat. (ld. 1Kir 17, 1. 18,15) Nem is volt sikertelen. - Mégis azt tapasztalta meg, hogy sem a királyné, sem udvartartása, de talán még a nép sem hitt Isten csodajelének, hogy letérjen a bűn útjáról, és visszatérjen az Istenhez. Csalódottságát jelzi menekülése a pusztába, ahol élelmet, vizet nehezen találni, vadállatok portyáznak mindenhol. Illés szolgálatának kudarcaként így kiállt fel az Úristenhez: „Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál.” - A keresztény ember is át-átéli ezt a lelkiállapotot. Isten iránti nagy lelkesedéssel és szeretettel vág bele embertársai szolgálatába, az imádságos életbe, amire őt Jézus hívja is: „Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza…” (Jn 6, 44) Pál apostol tanításával megerősíti ezt a Jézusi kijelentést: „Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az Õ követői, és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket.” (Ef 5,1-2a) Mégis, amikor az Istenért élő ember szembe találkozik az emberek, gyakran a keresztény emberek közömbösségével, visszautasításával, hagyományokra utaló válaszaival, olykor erősen megcsappan a lelkesedés. A keresztény ember sokszor már a háta közepére se kíván másokat. Hagyja őt békén mindenki! Ha fizikailag nem is, de lélekben kívánja Istentől a feladatok alóli szabadulást, felmentését. A lelki pusztaság állapotába kerül. Távol akar lenni másoktól, nem akar másokkal foglalkozni, hanem csak egyedül Istenre akar koncentrálni imádságain keresztül. Az Úristen azonban nem hagyja el az embert! Minden egyes nehézséggel, földi próbatétellel valami nagyobb dologra készíti elő. Illés prófétának ezért jelent meg az angyal, hozott neki élelmet és inni valót, hogy a prófétát megerősítse testben és lélekben, hogy vár még rá valami: „Hosszú lesz számodra az út.” (1 Kir 19,7) S valóban, megerősödve neki vágott a pusztában a 40 napos útnak egészen a Hórebig. Nem kétséges, hogy ez a választott nép pusztai vándorlására való utalás, a 40-es számmal és az Isten hegyéhez való eljutással. Ugyanakkor Jézus 40 napos böjtjét és így a mi nagyböjtünk ősét is felfedezhetjük. A keresztény ember is megérzi az Úristen vigasztalását. Õ nem hagyja el az embert. Olyan ez, mint egy lelkigyakorlat. Az ember ilyenkor elvonul a világtól, zajaitól, problémáitól, nem foglalkozik velük egypár napig, hanem egyedül csak az Istennel való kapcsolatára koncentrál. Teszi ezt azért, hogy aztán megújulva még nagyobb lelkesedéssel és szeretettel tudjon szolgálni, vagy újra tudjon szolgálni. Az Oltáriszentségen, saját testének kenyerén, melyet nekünk add (vö. Jn 6, 51) táplál és erősít minket, hogy nem vagyunk egyedül, Velünk van. „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Mondja Pál apostol. Illés próféta is megerősödött a Hóreb hegyénél és aztán még sokáig szolgálta az Úristent. Nekünk is ennek tudatában kell újra és újra talpra állnunk és Istennek tetsző módon élnünk.
A mai evangéliumi részlet arra is figyelmeztet, hogy Jézus személyének megfelelő látásához félre kell tennünk emberi előítéleteinket, és hittel, bizalommal kell megnyílnunk Isten felé.
Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk? – kérdik a zsidók. Jézus kenyérnek, a világ életéért adott eledelnek nevezi önmagát, és ez hallgatói fülében botrányosan hangzik. Minthogy eleve nem hajlandók Jézus elfogadására, kijelentését feltehetően az emberevéssel hozzák kapcsolatba, és fölháborodottan tiltakoznak. Ragaszkodnak helytelen értelmezésükhöz, és nem veszik észre, hogy Jézus másról beszél. Nem gondolnak arra, hogy a „kenyér” vagy az áldozatul adott „test evése” annak jelképezésére szolgál, hogy az ember csak úgy juthat el az örök boldogságra, ha bekapcsolódik a meghaló és feltámadó Krisztus életébe. Nem értik a dolgot, de a felvilágosítást nem Jézustól várják, hanem egymással kezdenek vitatkozni.
Ez a félreértés és az alapjában rejlő helytelen magatartás arra figyelmeztet bennünket, hogy Jézus személyét előítéletek nélkül kell megközelítenünk, és kérdéseinkre a választ tőle kell várnunk.
Az égből alászállott kenyér az Utolsó Vacsora óta milliókat táplál, úgy tűnik az idők végzetéig. És ez nem Jeruzsálem lakóinak kiváltsága, hanem mindazoké, akik hisznek benne. Jézus a próféta ígéretéből nem a jólétet, a gazdagságot és hatalmat ragadta ki, és valósította meg, hanem táplálta őket. Hallgatói ismerték a próféta további figyelmeztetését is: „Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér?” De ez már nekünk szól, akik mindenre pazaroljuk pénzünket, mindenre, ami nem lakat jól. Pedig csak hallgatni kéne a prófétára!
Uram, Jézus Krisztus! Tudom, hogy papagájomnak papagáj eledel kell, díszhalamnak haleledel. Egyik sem szeretné az emberi életet és ételt, és képtelen is lenne rá.
De vajon jó-e lehetséges-e az emberek számára az isteni eledel? Az isteni életedben való részesedés? Igen, sokaknak ez idegen, magas mérce, nem érinti meg szívüket, mert nem értik a krisztusi életmódot. De én tudom, hogy nem csak égi eledelt ajándékozol nekünk, nem csak új életmódot kínálsz, hanem belénk árasztottad az új életet. A keresztségben engem is istenfiúvá tettél: így nem csupán a földi szülők gyermeke vagyok, hanem a te gyermeked is. Kegyelmeddel megnyitottad lényemet az isteni élet befogadására. Kérlek Uram, hogy magamba szívjam a te lelkiségedet, és magammal vigyem hétköznapjaimba. Ámen!
Áldozás utáni ima:
Uram, Jézus Krisztus!
Köszönöm, hogy eljöttél lelkem hajlékába, betértél hozzám. Légy számomra az a Mennyből alászállott kenyér, mely gyógyítja szívemet, erősíti akaratomat, édessé teszi az életemet. Tisztíts meg kívül-belül minden rossz gondolattól, kísértéstől, és szentelj meg engem. Légy olyan vonzerő számomra, mint a mágnes, hogy hozzád vágyódjék lelkem, belőled táplálkozzék szívem. Légy olyan lelki eledel számomra, melytől megerősödöm, hogy a templomból kilépve se fáradjak utamon. A kenyér, amelyet testedül adtál, legyen lelkem üdvössége, az az útravaló, amely elég erőt ad eljutni a Mennyek országáig, hozzád, a boldog örökkévalóságba. Ámen.