B év évk. 18. vas 2018 - Jn 6,24-35 Én hullatok nektek kenyeret a mennyből!
Kedves testvérek!
Azt a címet adtam a mai beszédnek:
Az égi és a földi kenyér: Válasszunk! Melyiket keressük?…
Ez az evangéliumi részlet akkor lesz kerek, ha az előtte és utána lévő történésekre is figyelünk. János evangéliuma 6. fejezetét olvassuk most augusztusban. Ez a fejezet a kenyérszaporítással kezdődik, amit Jézus megmagyaráz a kafarnaumi zsinagógában, Az, hogy ezt a csodát ki hogyan magyarázza, talán nem is nem is lényeges. A végeredménye a fontos: a nép jóllakott. Amikor pedig a nép kielégíti elsődleges igényét, elkezd csodálattal nézni arra, aki ezt véghezvitte.
Tehát amikor ennek a beszédnek megértéséhez, majd megírásához kezdtem, lementem a piacra, a Lipóti pékségbe, és vettem egy jó nagy karéj adalékanyag mentes házi parasztkenyeret. Egy kevéske házi kolbásszal jó ízűen befaltam. Egyébként most éppen fogyókúrázom. De a fogyókúra persze nem azt jelenti, hogy kínzom magam, ilyen, vagy olyan diétákkal, hanem mindent eszek, de mindenből keveset, mértékkel, csak 1500 kalóriát naponta, és ez sikeres diéta. A kenyér pedig a legősibb emberi eledel, amióta a mai emberi kultúra létezik, milliárdok nőttek fel rajta évezredek során, egészségben. Hogyan érezhetném az Oltáriszentség kenyere, az eukarisztia jó ízét, érteném meg az utolsó vacsorát, ha nincs a kenyér jó íze a számban?
A mai evangélium pedig szinte vonzza az igényt: telepedjek le én is az apostolokkal, tanítványokkal, lakjam jól a kenyérrel, és figyeljek Jézusra. Ne maradjon ki ez az első lépés sem!
Most visszatérünk Jézushoz, a tó partjára.
A jóllakás után az emberek kezdték beszélni, hogy ez a Jézus bizonyára próféta lehet, hogy ilyen nagy csodát vitt véghez. Ebből egyenesen fakad a következő gondolat: Rajta, tegyük királlyá, és majd mindig ilyen jókat fogunk enni! (Gondolj korunkra! Vajon ma nem az győz például egy választáson, aki a legtöbbet, legnagyobbat ígéri?) Jézus érzi, hogy baj van a fejekben, ezért otthagyja a tömeget, felmegy a hegyre, majd csatlakozik tanítványaihoz. De a jóllakott tömeget nem egyszerű lerázni. A további jóllakás reménye hajtja az embereket Jézus után. Ő megkísérli a lehetetlent: szeretné megmagyarázni, hogy nem az a fontos, hogy a veszendő eledelért fáradozzanak. Sokkal fontosabb olyan értékek után vágyakozni, amelyek nem a testet, hanem a lelket táplálják, amelyek nemcsak pillanatnyi kielégülést adnak, hanem az örök életre szóló boldogságot is. Ha belegondolunk abba, hogy egy nagy tömeg hogyan működik, akkor beláthatjuk, hogy Jézus tanításából egy dolog vert bennük gyökeret: Megint a kenyérről beszél! „Uram, add nekünk ezt a kenyeret!” Aztán, amikor kezdték felfogni, hogy ez bizony nem az a kenyér, amelyre ők gondoltak, elkezdtek zúgolódni. Még a tanítványai is azt mondják néhány verssel később, hogy „Kemény beszéd ez. Ki fogadhatja el?”
Mégsem szomorú ez a történet. Szinte magam előtt látom Jézus csodálkozó arcát. Az égi értékeket megint elnyomták a földi vágyak, a lelkit megint lesöpörte a test kívánsága, az anyag megint erősebb volt a szellemnél…
Ez a kettősség zajlik azóta is. Nagyban és kicsiben is. Tömegben és egyénben is. Bennünk és bennem is… Eszembe jut egy dalszöveg: „Itt lakik bennem az árny és a fény…” – van egy gitáros éneke Borka Zsoltnak. Erről szól az életem: Napról napra egy csipettel növelni magamban az égit, kicsit feljebb emelni a tekintetemet a földről az ég felé. Néha jobban sikerül, néha kevésbé, de az a fontos, hogy ne fáradjunk bele! Az a fontos, hogy tudjuk, hová tartunk, hová tartozunk!
Akkor miért fontos a jól lakás? Sokszor szoktuk mondogatni egy igazi ünnepi ebéd után, most már rágondolni sem tudok több kajára. Ha a testi vágyaimat kielégítettem, akkor jöhet a lelki?
Kit keresek? Azt szokta az ember keresni, amit elveszített, pedig szüksége lenne rá. A szöveg szerint Jézust keresték az emberek, akit valóban szemük elől tévesztettek, pedig nagyon szükségük lett volna rá. Miért? Hát az ingyen kenyér miatt, amiért nem kellett dolgozniuk, és ez a Jézus az ölükbe pottyantotta. Ez bizony jól jönne nekik máskor is: ezért kell nekik Jézus, ezért keresik. Beigazolódott, mennyire igaza volt Jézusnak, amikor annak idején a pusztában visszautasította a sátán kísértését: „Mondd, hogy ezek a kövek kenyérré váljanak!” (Mt 4,3) Olyan könnyű az embereket a hasukon keresztül megfogni!
A mai korban minden hétvégére esik tucatnyi, valamilyen főző fesztivál országszerte: kolbászfesztivál, ízek utcája, kocsonya fesztivál, tojás napok, birka napok, halászlé fesztivál stb. De persze mindegy, hogy milyen rendezvény van például itt a Szent István téren, Városnapok, vagy Bajnok terasz, vagy karácsonyi vásár: a lényeg a sok enni-innivaló.
És ha ingyen kaja is van, arra még inkább tódulnak ez emberek.
Tódulnak Jézus után is. És hogyan tud Jézus ebből tovább lépni? Megmagyarázza: „segítek én szívesen, ha szükségetek van rá, de nem ezért jöttem: ne ezért keressetek!” Biztos, hogy Jézus szenvedésének egyik legkínosabb összetevője volt ez az értetlenség. Keresik, de nem azért, hogy az örömhírt hallják. Az nem érdekli őket, csak az ingyen kenyér. Aztán egy év múlva majd megint keresik őt a Getszemáni-kertben, mert nem váltotta be a reményeiket: Akkor pedig majd azért, hogy félretegyék az útból, mert ilyen Jézusra nincsen szükségük. Mi hogy állunk ezzel a Jézus-kereséssel? Egyáltalán látókörünkben van még? Nem veszett el az életünkből? És ha elveszett: Hiányzik? Keressük? Ha keressük, miért keressük? Hogy az életünk kényelmesebb, könnyebb legyen? Vagy azért, hogy azt kapjuk tőle, amit tényleg nekünk szánt: a kereszttől ugyan nem mentes, de a boldogság felé vezető egyetlen lehetséges utat?
Uram Jézus Krisztus!
Ott a tó partján még nem az Oltáriszentségről beszéltét. Csak előkészítetted a talajt az apostolok lelkében, hogy majd az utolsó vacsorán, ne csak testileg lakjanak jól, de Téged is be tudjanak fogadni.
Uram, Jézus! Te magad vagy az élet kenyere, az örök életre jogosító életé. Te magad vagy Isten örök Igéje! Nekünk nem egyszerűen tanításodat kell befogadnunk, hanem téged, egész valódat. Nem csupán utasításodat kell követnünk. Halljuk a kérést telepedjetek le. Osszátok szét a kenyereket és halakat. Látjuk az eredményt. Mindannyian jól laktak. Segíts, hogy bennem legyen a testi és lelki jól lakottság íze, érzése. Táplálj és erősíts! Élj bennem Krisztusom!
Utóirat:
Nem véletlenül használunk vastagabb ostyát a templomban, ún. kenyér ostyát…. Legyen a szánkban a kenyér íze….
Házi feladat:
A jövő héten válassz ki egy estét, amikor csendben, nyugodtan tudsz imádkozni. Kezd el egy szép keresztvetéssel. Mondj el egy Miatyánkot, helyezd magad Jézus közelébe. Utána vegyél elő egy nagy szelet friss, ropogós kenyeret. (Lehetőleg kovászos, adalékanyag mentes készítésűt.) Szép lassan fogyaszd el. annyit egyél, amíg úgy nem érzed, most tényleg jól laktam. Utána kérdezd meg magadtól: Mit kaptam én eddig életemben Jézustól? Mi az amivel táplált? Érzem számban a vele való találkozások jó ízét? - És a következő lépés: Mi az, amit még szeretnék kérni tőle? Mivel tápláljon még? Mi kellene amivel kielégítse lelkem éhségét, vágyait? Majd köszönd meg a találkozást neki!