évközi 14. vas július 8

Mk 6,1–6 — Jézus Názáretben

Kedves Testvérek!

A názáretiek úgy tudják, hogy Jézus az ácsmesterséget tanulta meg apjától, Józseftől, és minden bizonnyal Jézus gyakorolta is ezt a foglakozást. Nem járt ő rabbi képzőbe, ahol a Szentírás ismeretét oktatták, ezért csodálkoznak tudását és a törvények ismeretében való jártasságán.

Amikor ácsnak nevezik, alacsony származására utalnak, de ebben bizony van egy kis megalázó szándék is. De nem csak Jézus tudása vált ki csodálatot, hanem cselekedetei, csodái, természetfeletti ereje is. A názáretiek azzal esnek hibába, amikor mindezek mögött földi eredetű magyarázatot keresnek, mert nem tudják elfogadni, hogy Jézus a mennyei Atya küldötte, aki Istentől kapta hatalmát. Ha ezt képesek lettek volna hittel elfogadni, akkor mindenre magyarázatot kapnak.

Az mindenképp kiviláglik a történtekből, hogy nem tudták elfogadni Jézus természetfölötti származását, az ő Istenségét, és vissza akarták rángatni kizárólag emberi szintre.

Mindezért, súlyos ítéletben volt részük: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában. Jézus „nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel.”

   Pedig a próféta mindig Isten szeretetének a jele volt az emberek között.  Így volt ez az Ószövetségben is.

Az első olvasmányban olvassuk, hogy Isten akkor is küldi Ezekielt, amikor a nép ellene lázad, amikor megkeményítik a szívűket. Mindezek ellenére fontos volt a próféta tevékenysége: „Akár meghallgatják, akár nem hallgatják, megtudják, hogy próféta van közöttük.''

            Az Úr Jézus biztosan tudta, hogy saját szülővárosában, ahol nevelkedett ellenállásba fog ütközni. Mégis vállalta a próféták sorsát. Ugyanakkor a tanítványai miatt is fontosnak tarthatta ezt a tapasztalatot, hogy amikor majd nekik kell tanítani, munkálkodni az emberek üdvösségén semmiféle kudarc el ne tántorítsa küldetésüktől, és bátran hirdessék az igazságot Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. És íme, a 2000 éves igehirdetés ellenére a megkeresztelt emberek jelentős részét továbbra is nagy kettősség jellemzi.

 -        Sokaknak az a kényelmes, ha Jézust csak embernek tekintik. Lerángatják a maguk kicsinyes emberi szintjükre, és azt akarják igazolni, hogy Jézus semmivel sem különb, mint mi köznapi csetlő-botló emberek.

-        Mások legszívesebben az égbe száműznék, mert úgy gondolják az a legjobb, ha minél távolabb van tőlünk.

      E két magatartás közös gyökere az a törekvés, amely élesen szét akarja választani az „eget és a földet”, amely ki akarja iktatni Istent a mindennapi életből.

Szomorú lenne, hogyha hasonló, magatartás jellemezne. Mindez csupán akkor törhet meg bennünk és körülöttünk, ha legalább a törekvéseinkben összhangba kerül a mindennapi élet és vallásos magatartásunk. Mindebben legyen erőforrásunk, amit Szent Pál kapott az Úrtól: „elég neked az én kegyelmem.”

Ha csak ennyi a fáradtság, a kegyelem elfogadása a mérce, akkor egyesek miért hisznek, mások meg miért nem?! A hit, Isten szép ajándéka! De épp ezét Jézus miért csodálkozik az emberek hitetlenségén: "Maga is csodálkozott hitetlenségükön."

A mai evangéliumnak fontos kulcsmondata ez: Maga is csodálkozott hitetlenségükön!
Nagy kérdések?! Van, akinek minden megadatik és mégis hitetlen, depressziós és könyörtelenül szidja a világot, mások meg óriási szenvedések közepette, a halál kapujában is hittel, bizalommal néznek előre! Néhány éve hunyt el Koller Katalin egykori Miss Hungary - győztes szépségkirálynő. Szép lelkébe, erőt adó tapasztalataiba ő maga enged bepillantani! 24 évesen választják szépségkirálynőnek, és 34 évesen testét legyőzte a rák, de a lelkét nem. Szülővárosában, hű férje és édesanyja mellet nagy tömeg kísérte utolsó útjára. Katának néhány szép halála előtti gondolatát szeretném a figyelmetekbe ajánlani. Így ír:

"Elmesélek Nektek egy történetet, mert hiszek benne, hogy ezzel segíteni tudok másoknak, és ha ez így van, mindenképp plusz értelmet nyer minden...... Hálás vagyok, hogy végigjárhattam ezt az utat, mert rengeteget tanultam az elmúlt időszakból. Sok minden van, amit eddig is tudtam, de most már valóban a szerint is élek -- szabadon, félelem nélkül, teljesen új és más értékrenddel. Másképp állok az emberekhez, magamhoz, a világhoz, Istenhez.
Tudom, hogy senkit sem mások véleménye határoz meg, hogy minden fejben dől el és a szervezetünk valóban reagál arra, amit gondolunk és hiszünk. Betegségemben megtanultam megbocsátani és harag nélkül élni, becsülni minden pillanatot, tiszta szívből nevetni. Soha nem nevettem annyit és akkorákat, mint az elmúlt időszakban... Imádtam, hogy nem csípnek a szúnyogok – ugyanis nem kompatibilisek a kemó terápiával -- és hogy a parókák révén minden nap más frizurám lehetett -- lévén, hogy korábban sosem volt festve a hajam......

     Írásom célja kifejezetten az volt, hogy reményt és hitet adjak másoknak, mert mindenből van kiút. ..... Farkasszemet néztünk a halállal, ezúttal ő pislogott bele, de tudom, egyszer majd eljön a nap, mikor én nézek félre és ez így van jól. Hiszen mindannyian elmegyünk, senki sem kivétel. Talán abból a szempontból különösen szerencsés vagyok a történtek miatt, hogy én már nem félek ettől a naptól. Tudom, végtelen lények vagyunk. Azért vagyunk itt, hogy szeressünk, tanuljunk és tanítsunk. Megtanultam, hogy csak a MOST számít, a tegnap elmúlt, a holnap még nincs és egyáltalán nem az a fontos, hány évet éltünk, hanem hogy mivel töltöttük az éveinket. Tudom, hogy rengeteg új élmény, tudás, tapasztalat, nevetés vár még rám, itt leszek még egy jó darabig, ha el nem csap a villamos, ami nyilván mindannyiunkra ott leselkedik a kanyarban. :D A lényeg, bármit is hozzon az élet, érvényes az alapszabály: nem a mennyiség, hanem a minőség számít, a szeretet pedig valóban csodákra képes! Éljetek hát jól, tartalmasan, szeressetek nagyon és sokat!"

Kata, aki ezt írta sokszoros bajnok táncos volt, közgazdász, 4 nyelvvizsgával, rendezvényszervezőként élt. Férje minden kemoterápián ott ült mellette.

Hogyan fordíthatjuk le a mai korra Jézus találkozását a názáreti emberekkel?  Például Koller Kata életén keresztül. Aki mindent magkapott a világtól, amire egy mai fiatal vágyik. Azután kapott még többet, élő hitet. Hisz ő a szenvedés útján nem elvesztette, hanem elmélyítette az élő hitét! Adná a jó Isten, hogy mindazt, amit ő a szenvedés útján tanult, azt mi egészségesen, épen is meg tudjuk tanulni, abban a városban, abban az életállapotban, ahová a jó Isten helyezett bennünket.

Befejezésül Clairvaux-i Szent Bernát szavaival kérem az Urat, hogy helyesen, jól találjam meg helyemet a világban:

    „Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak, elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e világ javait, mintha nem használnám. Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal öleljem át az örök valóságokat.” Ámen!