Vajon mi lesz ebből a gyermekből?
Hallottuk a kérdést az evangéliumból.
Mi lesz a most megkeresztelendő kis Andrisból? Sokat imádkoztunk érte, de még sok-sok műtét vár rá.
Nem is lehetne szebb, mint Keresztelő Szent János ünnepén keresztelni.
Keresztelő János tisztelete nagyon gyorsan elterjedt és világszerte számos templomot neveztek el róla. 23 pápa vette föl ezt a nevet. Az utolsó Szent XXIII. János volt, akiről azt tartották, hogy rá is igazak a negyedik evangélium szavai: „Fellépett egy ember, akit Isten küldött és János volt a neve.” Azt már csak kevesen tudják, hogy a hét hangjegy – a dó, re, mi, fa, szó lá, ti – is kapcsolatos Keresztelő Jánossal. Ezek az elnevezések az ő tiszteletére írt 7 soros himnusz kezdőstrófájának első szótagjai.
A mai evangéliumi szakasz elmondja a gyermek elnevezésének történetét. De amit az Olvasmányban hallunk, az is fontos. Izajás prófétától e szavakat olvastuk: „Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított.
Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett, és a tegzébe rejtett.”
A zsoltár ugyanerről beszél, arról, hogy Isten ismer minket az anyaméhtől kezdve: „Hiszen Te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem… Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam… napjaim már eltervezted.”
Nagyon szűk és jogi felfogás az, ami odavezet, hogy vitázzanak az abortuszkérdésben. Úgy tűnik, hogy a gyermek személyi méltóságát emberi tekintély ismeri el.
A Bibliában a személy olyan valaki, akiről tud Isten, akit név szerint szólít, akit megformált az anyaméhben és már ott is lát.
A tudomány azt mondja, hogy az embrióban ott van a teljes emberi lény, kicsiny formában minden, amivé lesz az ember. Ehhez még a hit hozzáteszi (azt, amit nem a természetből ismerünk) a teremtő szeretet projektjét. Keresztelő Szent János küldetése már születése előtt elhatároztatott: „Téged pedig gyermek, a Fölséges prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az Ő útját.”
Az Egyház azt tartja, hogy Keresztelő János már anyja méhében megszentelődött Krisztus jelenlétének hatására. Ezért ünnepeljük az ő születésnapját. Ez alkalmat ad nekünk arra, hogy kitérjünk egy kényes problémára, amely ma sok millió magzatot érint, azokat, akiket betegség fenyeget, vagy az abortusz és keresztség nélkül halnak meg. A kis Andris, akit keresztelek, már túl van élete első kritikus nehéz helyzetein, sikeresen megküzdött életéért. Mit kell mondanunk azokról, akiknek a harc nem sikerült? Ők is megszentelődtek anyjuk méhében? Számukra van üdvösség?
Ma kijelenthetjük: Bizonyos, hogy van számukra üdvösség. A feltámadt Krisztus nekik is mondja: „Engedjétek hozzám a gyermekeket!” Egy elképzelés szerint, amely a középkorban lett általános, a kereszteletlen gyerekek egy limbo nevű köztes helyre jutnak, ahol nincs se szenvedés, de a hiányzik az Istenlátás boldogsága is.
De ez a vélemény soha nem volt az Egyház hivatalos álláspontja és hitigazság. Ez egyes hittudósok véleménye volt, de a Szentírás jobb megismerése után ez többé nem tartható.
Az erről szóló vita lezárult, mert a Nemzetközi Teológiai Bizottság, amely a Hittani Kongregáció testülete megjelentetett egy dokumentumot és ugyanezt erősítette meg.
Jézus azért rendelte a szentségeket, hogy azok az üdvösség általános eszközei legyenek. Tehát szükség van azokra, s akik elnyerhetik a szentségeket, de elutasítják azokat vagy méltatlanul fogadják, súlyosan kockáztatják az üdvösség elnyerését. De Isten nemcsak a szentségek által tud üdvözíteni. Vannak rendkívüli esetek is, amikor például egy személy, nem saját hibájából van megfosztva a keresztségtől. Ilyenek voltak például az aprószentek, akik keresztség nélkül haltak meg.
Az Egyház mindig elismerte a vágy- és vérkeresztség lehetőségét és sok magzat esetében ez utóbbi történik meg, még ha az más természetű is.
Ez az álláspont segítséget nyújt a híveknek és mindenkinek, hogy ne csüggedjenek el sok magzat tragikus vége láttán sem.
Ma a kis Andrást megkereszteljük, reméljük egészséges lesz. A lelke tiszta lesz, és imádkozunk testi egészségért is. Ezután pedig a kérdés ugyanaz, mint Keresztelő János születésekor volt.
,,Vajon, mi lesz ebből a gyermekből?”
Az emberiség minden korban vágyott arra, hogy a különleges képességű, nagy hatású emberek „titkát” megfejtse. Képtelenségnek tartjuk ugyanis, hogy az átlagemberektől jelentősen eltérő képességű embertársunk „csak úgy” felbukkanjon a semmiből. És valóban, általában minden csodálatos ember mögött áll valaki, vagy állnak valakik. Örök kérdés, hogy a különleges képességű emberek minden – akár képtelenül nyomorúságos – körülmények között is kiemelkedhetnek-e kortársaik közül, vagy kibontakozásukhoz feltétlenül szükség van indító, tápláló környezetre. Ez a környezet, ez a háttér nem jelent szükségszerűen mérhető tudást, sem anyagi javakat. Valami egész másra van szüksége az embernek a jó értelemben vett naggyá váláshoz. Egy tíz gyermekes édesanya így fogalmazta meg: „Vágyainkkal neveljük a gyerekeinket.”
Persze az emberi vágyak nem is olyan nyilvánvalóan egyszerűek. Sok szülő tapasztalta már, hiába is akar például orvost nevelni a gyerekéből – a gyerekek gyakorta húzzák keresztül szüleik számításait. Tehát a szülők vágyain valami egészen mást kell értenünk. Mély, gyakran kimondatlan, belső iránykövetés az, amit az érzékeny, fogékony ifjú lélek megérez, és tudat alatt követni kezd. Keresztelő János anyai ágon rokona volt Jézusnak. Hat hónappal Jézus előtt született. Az ő apja sem akárki volt: köztiszteletben álló zsidó pap. Anyja Jézus anyjának, Máriának rokona. Már fogantatása is csodálatos: idős, gyermektelen szüleit egy angyal értesíti gyermekük jövendő megszületéséről. Zakariást Isten némasággal büntette, mert hitetlenül fogadta az angyal jövendölését. Egészen fiuk, János születéséig néma maradt. Tudomásunk szerint – a hagyományon kívül – semmi adatunk nincs arról, hogy a Keresztelő valóban ilyen előzmények után és ilyen körülmények között jött világra. Léte, működése és nézetei azonban történelmi tények. Ezek alapján igen valószínű, hogy szülei is Istentől megérintett emberek voltak, nézeteik, küzdelmeik, vágyaik nagyon is alakíthatták János kibontakozását. És Jánosban olthatatlanná vált a vágy, hogy megértse népének Istenét. Korának istenképe határozott hiányérzetet okozott számára. Tudta, érezte, hogy jönnie kell Valakinek, aki kitisztítja az összezavarodott, homályos képet. A róla szóló feljegyzésekből egy becsületes, nézeteihez halálig ragaszkodó próféta képe bontakozik ki. Jézus életében is komoly, sorsdöntő lépcsőfok a Jánossal való kapcsolat. Mik az én legbelső, legmélyebben gyökerező, őszinte vágyaim? Akarom-e életem folyamán az Isten terveit képviselni és megvalósítani?
A szülőknek és a keresztszülőknek a mise elején feltettem a kérdést, igennel válaszoltak. Akarják. Most tehát következzék a keresztelés szép szertartása.