B év évk. 11. vas 2018 - Mk 4,26-34 mustármag
Kedves Testvérek!
Egy szép példázatot halottunk Jézus ajkáról, a mustármagnyi hitről. Életünkben egyre nagyobb teret, hódit a képi kultúra, és az internet. Minél több érzékszervünket megmozgatja az üzenet, annál inkább hat ránk, annál mélyebben megmarad bennünk. A Szentírás számára sem idegen a kép világa. Nagyon sok szép hasonlat, példabeszéd teszi közérthetőbbé Isten világát, tervét és üzenetét mindazt, amit Isten velünk, emberekkel közölni szándékozik. Az Ószövetségi olvasmányt Ezekiel próféta könyvéből olvastuk. Kr.e VI. században élt, amikor Jeruzsálemet, a nemzet büszkeségét lerombolták. A királyi család (Dávidi dinasztia) által biztosított védelmet megtépázta a történelem vihara. A nagy és erős nép kicsivé zsugorodott, csak egy maradékban élt tovább. A próféta példabeszéddel táplálja a reményt.
„Veszek egy hajtást a nagy cédrusfa tetejéről, a legmagasabb ágáról, és elültetem egy igen magas hegyen. Izrael magas hegyén ültetem el. Ágakat fejleszt, gyümölcsöt terem és pompás cédrussá fejlődik. Alatta lakik majd mindenféle madár, és ágai árnyékában pihen meg mindenfajta szárnyas.” A jövendölés arról szólt, hogy a kicsi és jelentéktelen ág naggyá nő. Ami az Úr Jézus születésével be is teljesedett.
Az evangéliumban, hasonló tartalmú példabeszédet hallottunk az Isten országáról. „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan.” Az Úr Jézus által meghirdetett és megvalósított Isten országa 2000 évvel ezelőtt jelentéktelen mag volt. Azóta terebélyes fává nőtt és sok termést hozott. Mind közösségi, mind személyes szinten Isten Országának egyik legfontosabb jellegzetessége a rejtettség. Ez örök érvényű. Viszont ki ne tapasztalná, hogy olyan nehezen ver bennünk gyökeret a jó.
Hosszú és türelmes munkára van szükség, hogy az elvetett jó mag kicsirázzon, szárba szökkenjen és termést hozzon. Legyünk kitartóak a jóban, a kicsi dolgokban, és gyakoroljuk azt a türelmet, ami a példabeszédbeli magvetőt jellemezte. A magot elvetette: „Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan.” Ez a hozzáállás derűlátást, és bizalmat is ajándékoz, mert tudjuk, hogy bőven elég az, hogy Isten tudja, miként és hogyan hoz gyümölcsöt az elvetett jó mag.
Jézus hasonlatot, példázatot mond: Hasonlít?
Olyan mint… – Az iskolában mindenki megtanulhatja, hogy „hasonlatnak nevezzük azt, amikor a hasonlító és a hasonlított között valamilyen hasonlóság, közös vonás van. A képi elem és a tárgyi elem nincs egymással azonosítva, hanem csak párhuzamban állnak.” Amikor Arany János Toldiját idézzük: Mint komor bikáé, olyan a járása, Mint a barna éjfél, szeme pillantása, Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében … a gyerek érti, hogy változatlanul egy emberről van szó és nem egy bikáról vagy vadkanról. Vallási szövegeknél viszont jó erre emlékezni, mert akkor kevésbé zavarodunk össze, amikor például, Jézus szinte ugyanabban a mondatban előbb „ajtónak” majd „jó pásztornak” mondja magát. Aki ezeket a szövegeket szó szerint, elsődleges értelmükhöz ragaszkodva értelmezi, az ugyancsak összezavarodik. Jézus a „hasonlat nem azonosság” alaptézist azzal teszi világossá hallgatósága számára, hogy gyakran a hasonlított, itt Isten országa, megértésére, érzékelésére rögtön több hasonlót kínál fel. A mai idézetben a búzát és a mustármagot. Mindkét esetben magról van szó, de a gabona esetében Jézus a természet erejét hangsúlyozza szemben az emberi munkával, míg a mustármagnál a növény terebélyes voltát. A mai, a gazdálkodástól elidegenedett városlakónak persze mindkét estben kis fantáziára lesz szüksége, mert mindent készen vesz a boltban, és nem figyeli a növekedést. Ezért aztán önkénytelenül abban a tévhitben él, hogy elég lesz majd a polcról leemelni a kívánt árut. Ma egy negatív hasonlat kívánkozik ide: Az Isten országa nem szupermarket… (és nem is önkiszolgáló bolt…)
Isten nélkül nincs növekedés
A vasárnap szentírási üzenete segít bennünket abban, hogy Isten szemével lássuk a világot, és a történésekben észrevegyük a Teremtő jelenlétét. A megújulás és növekedés az élet legfőbb jellemzője, anyagi és lelki vonatkozásban egyaránt. Az öreg fa fiatal hajtását el lehet ültetni, és belőle, hasonlóan nagy és erős növény fejlődik. Az élet folyton megújul, de titkát igazából nem ismerjük. Csupán csak azt tudjuk, hogy mit kell tenni a folyamat elindításáért. Isten beleírta törvényét az anyagba, minden élő szervezetbe, hogy azok Őt dicsérjék minden pillanatban. Pál apostol az emberi élet vándorvoltáról tanít, melyet testünk által tapasztalunk meg, mely várja az átalakulást, a megdicsőülést. Az emberi élet törvényszerűsége, hogy mindenkinek meg kell jelenni Isten ítélőszéke előtt. A jóság és gonoszság nem merül feledésbe, mindenki azt kapja érte cserébe, ami jár neki. Aki nem ültetett sohasem, az nem várhat termésre sem. Jézusa hitet a földbe vetett maghoz hasonlítja. Lassú, de fokozatos növekedés után a növény magot érlel. Ez oly csodálatos és lenyűgöző! Már túlságosan is megszoktuk ezt, de ha igazán belegondolunk, akkor hódolnunk kell a csoda előtt. Mi emberek nem vagyunk képesek erre a csodára. Nem tudunk életet teremteni, magot, mely csíraképes. Az élet titka Istennél van. Mi csupán élvezői lehetünk ennek a káprázatos valóságnak. Tulajdonképpen arról van szó, hogy mindazok, akik befogadják Istent az életükbe, azokban elindul a nagy átalakulás, ők is „nagy fává” terebélyesednek, mert náluk sok szív otthonra talál, s „árnyékukban” sok megfáradt lélek hűsölhet. Ők az ember igazi barátai.
A mustármag növekedéséről szóló példázatával pedig arra a bizalomra tanít, hogy a szerény kezdeményezés gazdag eredményt hoz. Az elvetett mag új magvakat terem. Akkor is van növekedés, ha nem látszik, és majd csak később lesz nyilvánvalóvá a termés. Isten Igéjének hatékonyságát igazolja a történelemben az Egyház ókori elterjedése, valamint időről-időre való megújulása az evangéliumhoz megtértek tanúságtétele révén. Itt és most rajtam, rajtunk fordul Isten Országának épülése. A Jézussal való személyes kapcsolat, a türelmes munka és a Szó erejébe vetett bizalom vezet el a majdani aratáshoz.
Urunk, Istenünk! Légy áldott, hogy nemcsak az anyagi világban mutatod meg teremtő szeretetedet, hanem a láthatatlan lelki, szellemi valóságban is jelen vagy. Légy áldott a jó indíttatásokért, az élet-magvakért, amik tőled valók. A hírekért és üzenetekért, amiket te adsz magadról.
Légy áldott, hogy tapasztaljuk, nem hagyod el népedet, velünk vagy, ahol a te nevedben akár ketten vagy hárman is egybegyűlünk. Köszönjük, hogy erősíted hitünket, ezt a mustármagnyi kis hitet, amely veled együtt csodákra képes. Könyörülj rajtunk, hogy növekedjen bennünk a tőled való, áldott mennyei élet. Ne engedd, hogy a lehúzó erők átvegyék a hatalmat az emberi szívekben. Könyörülj azokon, akik szívében szomorúság, elkeseredettség van. Adjál élő hitet az embereknek. Áldd meg kezünk munkáját, az ügyeket, amelyekben járunk. Végül arra kérünk, legyen kegyelmed Anyaszentegyházunkkal, hogy betölthessük a küldetést, amire hívtál és szántál minket! Ámen.