Kedves Testvérek!
Nekünk van reményünk: Jézus jön! Állandóan jön, találkozhatunk vele. Készen várni őt nem csak azt jelenti, hogy figyelünk a jelekre, vagy azt, hogy felismerjük a Sátán munkálkodását, felismerjük a hamisíthatatlan eseményeket, hanem azt is, hogy elvégezzük a ránk bízott munkáját, és olyan közeli kapcsolatot ápolunk vele, hogy fel tudjuk ismerni látogatása idejét.
A mai 3 olvasmány összekötő gondolata a hitbeli remény. (Lásd alább az olvasmányokat!)
Jeremiás próféta könyvéből azt olvashatjuk ki, hogy az üdvösség történetében a remény kezdettől fogva nagy szerepet játszott. Isten ígéretet tett, és azt fokozatosan beváltotta, elküldet a Messiást. Jeremiás és a többi próféta nem tapasztalhatta meg saját életében a beteljesülést, de ez nem szegte reményét.
Albert Schweitzer orvos, hittudós, prédikátor mondta az 1800-as évek vége felé:
„Olyan fiatal vagy, mint reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint félelmeid. Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed...”
Szent Pál apostol a tesszaloniki híveknek ezt a lelki fiatalsági reményt köti a szívükre. A tesszaloniki hívekkel együtt öltsük magunkra Krisztus lelkületét. A remény és a hit arra sarkalljon, hogy bizalommal adhassunk számot földi vándorlásunkról. Legyen reményünk, hogy tudjunk a hitben, a buzgóságban állandóan növekedni. És persze Pál apostol azt mondja, hogy egymás példája segítő, bátorító legyen.
Az evangélium első, felületes olvasásra fenyegetőnek tűnik. Figyelmes olvasással pedig reménykeltő, bíztató. A kozmikus katasztrófák igazi mondanivalója az, hogy az emberek különféleképpen élik meg ezeket a jelenségeket. Akik nem hisznek, azokban félelmet keltenek, mert a megsemmisülés fenyegetését hozzák. A hívő azonban remél: tudja, hogy az igazságos bíró közeledik, aki megjutalmazza övéit hűségükért. Azért kell virrasztani és készen lenni, hogy a Krisztussal való találkozást ilyen élő reménnyel várhassuk, mi is felemelhessük fejünket.
A keresztény remény Jézus ajándéka, de a remény maga Jézus.
Szentatyánkat, Ferenc pápát szeretném idézni, aki azt mondta erről a szemléletről: „Nem azé a remény, aki általában a „poharat félig telinek” látja: ez egyszerűen csak optimizmus. A remény azonban más, nem optimizmus. – A remény ajándék, a Szentlélek ajándéka.
Szent Pál mondja, hogy a reménynek van neve. A remény Jézus. Nem mondhatjuk tehát, hogy „Reménykedem az életben és Istenben”, ha nem mondjuk így: „Reménykedem Jézusban, Jézus Krisztusban, az élő Személyben, aki eljön az Eucharisztiában, aki jelen van Isten Szavában”. Tanít minket Szentatyánk.
Félnénk a világ végétől, sőt nyomasztónak tűnik, amit Jézus jövendöl?
Nincs szükség részleges vagy ideológiai olvasatokra, amelyek eltorzítják a valóságot, azért, hogy az beleférjen előre gyártott kis sémáinkba, mindig csalódást és kétségbe esést okozva. A dolgok helyes megkülönböztetése szilárd etikai, erkölcsi alapokra épül, amelyek segítséget nyújtanak a jó és helyes kiválasztásában. Egy afrikai közmondás szerint „ha sietni akarsz, menj egyedül; de ha messzire el akarsz jutni, akkor menj társaságban”. Az elszigeteltség vagy az önmagunkba zárkózás soha nem teremt reményt, a közelséggel, a másikkal való találkozással szemben. Egyedül nem jutunk sehová el. A kizárással senki számára sem épül jövő, még magunk számára sem. Jézus és én, az erőt, a többséget alkotom, ehhez keresek társakat, segítőket, barátokat. Így olvasom a Szentleckében: „Éljetek is hát így, haladjatok egyre előbbre!” De hiszem és teszem ezt a valóságban is?
Ferenc pápa így folytatja a reményről:
„Az életnek ezt az útját a legmagasabb rendű remény világítja be, amely a Krisztusba vetett hitből származik. Krisztus útitársunkká vált, bátorít, és egyben elkísér, mellettünk áll és barátként nyújtja kezét. Ő, Isten Fia eggyé vált közülünk, hogy végigjárja utunkat. Jelenlétébe, szeretetébe és barátságába vetett hitünk megvilágítja minden reményünket. Vele megtanuljuk a dolgok helyes megkülönböztetését, a találkozás megélését, mások szolgálatát, a szolidaritásban való előrehaladást. Isten belépett történelmünkbe és Jézusban emberré lett, vállára vette gyengeségünket és bűneinket, ezért nem félünk a reménytől, a jövőtől, mert Isten számít ránk, hisz és remél bennetek.”
A mai evangéliumban van valami lényeges, amit minden embernek szívébe kell vésni. Ez a nagybetűs Remény, az a teológiai erény, amely ott van Istenben is, aki a remény ajándékozója és garanciája. A földi remények – otthon, munka, egészség, sikeres gyermekek stb. – még ha meg is valósulnak csalókák, ha nincs mögöttük egy mélyebb valóság, amire ezek épülhetnek.
Egy példát hozok, a pókhálóról.
A pókháló remekmű: tökéletesen szimmetrikus, rugalmas és fogságba ejtik a kicsiny rovarokat. A szálakat látjuk, amelyekből áll, amelyek minden oldalra feszesen nyúlnak szét. Mindezt összetartja egy központi szál, amely a magasból nyúlik le, az a szál, amelyen a pók azért font, hogy ő maga azon másszon. Ha egy szál megsérül, akkor a pók kijavítja azt. De ha eltéped a központi, a magasból lejövő szálat, akkor szétrombolod a pókhálót. A pók tudja, hogy ekkor már semmit nem tehet és elmenekül. Életünkben a remény teológiai erénye az, amely magasból való, s fenntartja életünk teljes szövevényét. És ha ez a fonal elszakad, pesszimizmusba zuhanunk? Bizony, tevékeny, élő hit nélkül, mint a legtöbb mai magyar ember menekülnénk: ki az országból, ki a házasságából, családjából, ki a munkájából.
Napjainkban persze látjuk a körülöttünk levő emberek pesszimizmusát, kiégettségét, és érezzük, milyen nagy szükség lenne a reményre.
Remény, vagy reménytelenség? Az utolsó idők jöttek el, vagy csak társadalmi, politikai és tudományos kihívások, melyeknek nem tud a világ jól megfelelni? Terrorizmus, bevándorlás, vagy munkanélküliség? Mindenki hite és vérmérséklete szerint válaszolhat erre, de a választ nem lehet megspórolni. Adventben sem, hisz Jézus épp azért jött, hogy mindez ne így legyen. Így minden adventi várakozás felteszi a kérdést: Emberek, mit tettetek, mit tesztek? Advent annak is az ideje, hogy személetmódunkat felfrissítsük, a reményt helyezzük a középpontba.
Befejezésül ezért Avilai Nagy szent Teréz idevágó imáját idézem a keresztény reményről:
"Reménykedj, lelkem, reménykedj. Nem ismered sem a napot, sem az órát. Virrassz éberen, hiszen minden igen gyorsan múlik, jóllehet türelmetlenséged kétessé teszi azt, ami biztos, hosszúvá az időt, ami rövid. Gondolj arra, hogy minél inkább harcolsz, annál inkább bizonyítod Isten iránti szeretetedet, és annál inkább fogsz örvendeni egy napon majd Szerelmeddel, véget nem érő boldogságban és elragadtatásban." Ámen.
OLVASMÁNY Jeremiás próféta könyvéből - Jer 33, 14-16
Íme, jönnek majd napok – mondja az Úr –, amikor teljesítem a jót, amelyet Izrael házának és Juda házának megígértem:
Azokban a napokban és abban az időben igaz sarjat támasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot teremt az országban. Azokban a napokban megszabadul Juda, és biztonságban él Jeruzsálem. És a várost így hívják majd: „Az Úr a mi igazságunk!”
Ez az Isten igéje.
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a tesszaloniki hívekhez írt első leveléből
1 Tessz 3, 12-4, 2
Testvéreim!
Gyarapítson és gazdagítson titeket az Úr a szeretetben egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket. Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor a mi Urunk, Jézus majd eljön, összes szentjének kíséretében.
Továbbá kérünk és intünk titeket, testvérek, Urunkban, Jézusban: Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek: éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre. Hiszen tudjátok, milyen utasításokat adtunk nektek Urunk, Jézus által.
Ez az Isten igéje.
+ EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből - Lk 21, 25-28. 34-36
Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről:
„Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.
Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.”
Ezek az evangélium igéi.