B év 5. évk. vas 2018. Mk 1,29–39
— Jézus meggyógyítja Simon Péter anyósát
Kedves testvérek!
A mai beszédnek azt a címet adtam: Emberi kapcsolatokban kell élnünk.
Gondolatban a kafarnaumi zsinagógában járunk, ahol ott van Jézus, a tanítványok, és ez a baráti társaság elindul Simon Péter apostol házába vendégeskedni.
Napjaink egyik új kutatási területe a hálózatok rendszerének vizsgálata. Matematikusok azt állítják, hogyha egy embernek átlagban 200 ismerőse van, akkor a 8 kapcsolaton keresztül bárki rátalálhat a világ 7 milliárd emberéről bárkire. Persze a reklám és választási szakemberek ennél mélyebben kutatnak: emberi kapcsolathálózatokat modelleznek, nagy sikerrel. Azt gondoljuk: ez új találmány. A mai a szentírási részből azonban az derült ki, hogy valaki 2000 évvel ezelőtt már ismerte. Persze nem élt vissza vele, nem akart semmit rá sózni, eladni, vagy politikai agymosásra felhasználni. De Jézus fontosnak tartotta embertársi kapcsolatait, ápolta is azokat rendszeresen. Felkereste házukban barátait, vendégeskedett náluk, megismerte családtagjaikat. Nagyon széles kapcsolatrendszerben élt. Sőt arra törekedett, hogy egyre több emberhez eljusson, egyre több embernek továbbadhassa a tanítást, amit mennyei Atyjával élt meg. Érdekes kutatási téma lenne Jézus kapcsolattérképének megrajzolása. Ez a szentírási rész rövid ízelítőt ad belőle. A zsinagógában nyilván hithű zsidókkal találkozott. Tanítványait barátainak nevezhetjük. Tanítványainak családtagjai is beletartoztak ebbe a rendszerbe. Kapcsolatokat alakított ki a betegekkel, akik szorult helyzetükben keresték fel. Kapcsolatot létesített még az ördöggel is, persze szóhoz sem hagyván jutni őt. De legfőbb és mindenkinél tartósabb kapcsolatban maradt még itt a földön is mennyei Atyjával. Erre a kapcsolatra, beszélgetni a jó Istennel nem sajnálta az időt. Az Atyához való kapcsolódás is fontos része „kapcsolattérképének”. Tanított, gyógyított, barátkozott. Bárkihez szólt, vallási-, nemi-, egészségi megkülönböztetés nélkül. Minden embert igyekezett bevonni kapcsolatrendszerébe, mert biztos volt abban, hogy az isteni létmód csak így adható tovább, csak így válik láthatóvá a világban. A kapcsolatokon keresztül. Embertől emberig. Egyre többeket bevonva Isten kapcsolatrendszerébe.
Mi nem vagyunk olyan nyitottak, olyan tökéletesek, mint Jézus. Félünk is, hogy becsapnak, behálóznak, rászednek. Ezért nem mindenki társaságát keressük egyformán. Vannak rokonszenves emberek, akiknek a közelében jól érezzük magunkat, másokat pedig lehetőleg elkerülünk, mert ellenszenvesek, és nem akarunk energiát befektetni, hogy barátunkká tegyük őket is.
Nyilvános tevékenysége folyamán Jézus nagyon közkedvelt személyiség volt, ezért sokan felkeresték. A mai evangélium önzetlenségéről beszél – arról, hogy milyen hatással volt azokra, akik vele találkoztak.
Mintha egy napi programját hallottuk volna. Arról olvastunk, hogy mi mindent tett, de az talán még fontosabb, hogy miként teszi.
Szent Péter házában Jézus nem nézte tétlenül, hogy beteg Péter anyósa. Mihelyt szóltak az érdekében, ő „odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.”
És akit Jézus meggyógyított, az nem szabadulhatott az ő személyének vonzó köréből, lelkileg is hat rá.
Még akkor is tolongtak az ajtó előtt, amikor beesteledett. Mégis: ”hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott.” Megfeszítette programjában az imádságnak is helye volt. Ez az alap, amire épít. Amikor túlságosan igénybe vesznek, még jobban szükséges belülről töltekezni.
Jézus lelkületére vall, az idegenkedés a csodaváró tömegtől: „Téged keres mindenki!'‘ De ô azt felelte: ,,Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, -- hiszen ezért jöttem.'' És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.”
Hányan, meg hányan keresték fel földi életében Jézust és találtak lelki megnyugvást nehézségeikben, bajaikban? És hány és hány ember talál azóta is nála lelki békét, nyugalmat!
Isten nélkül értelmetlen küszködés az élet. Jézussal való barátkozás nélkül egyedül vagyunk. Hiszem, hogy én és Jézus az erőt képviselem. És ha ehhez az úthoz barátokat kerek, megosztom hitemet, kéréseimet, kölcsönösen támogatjuk is egymást, akkor Jézus itt van közöttünk. Ma is gyógyít: testünket és lelkünket is erősíti.
Mi lenne tehát a mi feladatunk?
Először is a házunkba kell fogadnunk Jézust… Be kell engednünk az életünkbe.
Hogyha megtapasztaltuk gyógyító keze nyomát, legyünk hálásak.
A tőle nyert lelki, fizikai erőnket állítsuk mások szolgálatába.
Nekünk nincs csodatevő hatalmunk, de lehetne csodával határos a bizalmunk, a hitünk, szeretetünk, gyakorlati keresztény életünk.
Szent XXIII. János pápa így biztat:
„Napjainkban úgy látszik egyetemes életszabállyá vált az önzés. Nekünk, keresztényeknek annál inkább kötelességünk, hogy megmutassuk a világnak, létezik még önzetlenség. Oly sok szenvedő, beteg, magányos ember vágyik segítségre. Ne kelljen hiába várniuk.”
Ettől függ életünk értelme, tartalmassága és boldogsága, mert keresztényként csak akkor leszek boldog, hogyha keresztény módon élek. Jézus nyilvános tevékenysége idején mindenkire hatással volt. Sokan meggyógyultak, mások kíváncsian csodát akartak látni. Bennünket mi vezet hozzá? A választól függ, hogy mit fogok találni.
Jézus egész földi életében tanított, gyógyított, és egyben baráti kézfogással kapcsolta magához a legkülönbözőbb sorsú embereket.
Az evangéliumi történeket nagy része ezt az utat írja le: Jézus találkozásait, vendégeskedéseit. Legyen az farizeus, mint Simon, idegen, pogány, mint a kafarnaumi százados, vagy nő, mint a kánaáni asszony, baráti család: mint Lázár, Mária és Márta.
Most rajtunk a sor. Szintén emberi kézfogásokon, kapcsolatokon keresztül. Embertől emberig. Egyre több ember felé nyújtva kezünket, és kitárva szívünket.
Uram, Jézus! Hála Istennek, most nem vagyok testileg beteg, lázas, De emberileg sokszor gyenge vagyok. És micsoda igazságtalanság lenne, ha folyton csak az én bajom számítana, ha az én kényelmemért sokat várnék el a világtól, a többiektől, pénzben, figyelemben. Viszont másokat, az idegeneket, a másként gondolkodókat, a súlyos betegeket pedig kizárnék ebből. Tudom, gyenge vagyok lelkileg, ezért bizalommal kérlek, a lelkem csakis arra vár, hogy fölemeld, bíztasd, gyógyítsd és erősítsd e pesszimista, és önző világ közepette. Segíts a jó, keresztény emberi kapcsolataim építésében, ápolásában. Ámen.