advent 3. vasárnapjára, december 17.

December 17, advent 3. vasárnapja: Jogunk az örömre

Bevezető:
Advent harmadik vasárnapján a szentmise kezdő éneke így szól: "Örüljetek az Úrban szüntelenül, újra mondom, örüljetek, mert az Úr közel van" (Fil 4,4). A régiek erről a bevezető énekről ezt a vasárnapot az öröm vasárnapjának nevezték. Az első olvasmányban Izajás próféta is az örömről, örömhírről beszél, és azt mondja, hogy: „Nagy örömmel örvendezem az Úrban, lelkem ujjong az én Istenemben”(Iz 61,10). A szentleckében pedig Szent Pál azt mondja: „Legyetek mindig derűsek”(1Tessz 5,16).
Tegyük le minden szomorúságunkat az Úr lába elé, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Beszéd:
Legyetek mindig derűsek!  1Tessz 5,16 - Jogunk az örömre
Sokféle felszólítást kaptam már életem folyamán: legyek tisztelettudóbb, kitartóbb, uralkodjak magamon. De azt sohasem kaptam parancsba, hogy legyek derűsebb. Azt tudom, hogy a kereszténység, evangélium, azaz örömhír. Tehát mindennapi keresztény életem nem kötelességek sorozata, hanem egy olyan életmód, amely örömmel, imával, hálaadással teli. Ezért nyugodtan érezhetem úgy, hogy hívő keresztényként jogom van az örömre, az evangéliumra! Az evangéliumban megkaptam a kinyilatkoztatást az élet értelméről, Isten irgalmáról éppúgy, mint az erkölcsi kötelességeimről, vagy a bűnbocsánatról. Tudom, hogy a Szentléke segít is az örömteli élet felépítésében, az igazság megtalálásában, és megadja a kellő erőt, hogy gyengeségeim ellenére is kitartsak a jóban! A keresztény ember három legfontosabb jellemzője a benső öröm, az imádságos lelkület, és a hálaadás. Ha viszont ez a 3 együtt van, ez már egy kész adventi program, és nem csak advent harmadik vasárnapjára, az öröm vasárnapjára. Örülünk a közelgő ünnepnek és jelentőségének életünkben, valamint imádkozva várakozunk, és hálát adunk minden kapott jótéteményért.
Az öröm nélkülözhetetlen a lelki életben. A keresztény embernek egyik legnagyobb kötelessége az öröm, mégpedig: Istennel, felebarátjával, és önmagával szemben.
Két szentet idézek.
„Föltétlenül szükséges, hogy aki előre akar haladni a lelkiéletben, abban meg legyen az öröm." Mondja Aquinói Szent Tamás.
„Legyetek derűsek, én is az vagyok!” Mondja Szent II. János Pál pápa.
       Hitünk lényege a szeretet, az pedig az öröm kiapadhatatlan forrása. A keresztény élet és az öröm között szükségszerűen lényegi összefüggés van. Paul Claudel, a neves francia költő mondja: „Tanítsd meg őket rá – már, mint a keresztényeket -, hogy nincs más kötelességük a világon, mint az öröm”. Az egyik dán teológus (Kierkegaard) szerint pedig: „Aki igazán eleven viszonyban van Istennel és ennek a viszonynak a szellemében akar élni, valójában egyetlen kötelessége van: Legyen vidám”. Ha a kereszténynek, mint embernek ezer oka van is a szomorúságra, mint kereszténynek mindig van legalább egy oka az örömre: Vele van az Isten. Szent Pál gyakran szólít fel az örömre, mondván: „Örüljetek az Úrban szüntelenül. Újra csak azt mondom, örüljetek - és azt is megmondja, hogy miért kell örvendeni -, mert az Úr közel van".
Az öröm a legnagyobb közösségteremtő érzés, de csak akkor működik, ha azonos ízlésű emberek jönnek össze, mert akkor az egyének öröme nem rontja el a közösség örömét. Az hogy az örvendező ember, miként viselkedik, sokat elárul a lelki világáról. Az Isten közelségét és a jóindulat közösségi kiáradását megtapasztalt emberek ritkán feledkeznek el erről az élményről.
Öröm nélkül nincs életszentség sem. Ugyanis az örvendező lelkű ember ajándék a környezetének és Krisztus ügyének legjobb szószólója. A savanyú és keserű képű "szentek" – igazából ilyennek nem léteznek a szentek társaságában -, mindig gyanúsak, mert talán maguk sem hisznek az evangéliumban, a krisztusi örömhírben.
 A lélek gyümölcsei közé tartozik: a szeretet, az öröm, a békesség... (Gal 5,22). Éppen ezért az örömöt nem lehet parancsolni, megvenni, vagy kölcsön kérni. De nem lehet összetéveszteni az olcsó szórakozások kábulatával sem. Az öröm feladat, amelyet komolyan kell vennünk. Fel kell magunkba ébreszteni, ápolni kell, szüntelenül megújítanunk, fáradságosan kiküzdenünk természetünk és a világ lefelé húzó hatalmaival szemben.
Egy kínai közmondás úgy tartja: "Mindig meg marad egy kis illat annak kezén, aki rózsát kínál". Igen, miközben sikerül másoknak örömet szerezni, az minket is boldogsággal tölt el, derűssé tesz.
De ugyanakkor az öröm kötelesség önmagunkkal szemben is, mert ettől függ testi-lelki egyensúlyunk. „A vidám szív jó vért szül, a megszomorodott lélek kiszárítja a csontokat" (17,22) - olvashatjuk a Példabeszédek könyvében.
Tény, hogy az öröm mélyebb lélegzést hoz létre, ezzel elősegíti a vérkeringés jobb működését és az idegsejtek kellő ellátását. Ezzel szemben a levert kedélyállapot akadályozza a szívműködést, gátolja a lélegzést és megmérgezi a szervezetet. A nagy bölcselő Arisztotelész szerint "az ember nem élhet sokáig öröm nélkül".
Az ember Isten öröméből lett és örömre van teremtve. Ujjongó boldogság csak ritkán jut osztályrészünkül, de mindennapi életünk tele van szórva apró kis örömökkel. Aki ráneveli magát a kis örömök művészetére, felfedezésére annak életét elönti a fény. Azonban aki az öröm útján akar járni, annak meg kell tennie egy döntő lépést: ki kell lépnie önmagából. Mert az önző ember szűk belső világában elhervad, illetve meg se tud születni az öröm.
Itt van a mi nagy tévedésünk: mohó igényeink kielégítését tartjuk örömünk forrásának, holott az Úr Jézus szerint "nagyobb boldogság adni, mint kapni..." (Apcsel 20,35). Aki a szeretet lendületével adni tanul, annak öröme megsokszorozódik.
Amikor örülök, könnyebb jónak lennem. Az örömben felpezsdül bennem a munkakedv, a másik megértése, a szolgálatra kész jóság. Az igazi örömben akár szét tudnám osztani a szívemet is. Ilyenkor tényleg úgy érzem, ahogy Izajás jövendölte. „Az Isten lelke van rajtam”; ilyenkor Isten „fölkentje” vagyok.
   Uram, Jézusom! Jól tudom, hogy nem csak énmiattam akarod, hogy mindig bennem lakjék az öröm. Hiszem, hogy általam akarsz üzenni a megtört szívűeknek, és általam akarod hirdetni a gyógyulásra váróknak: Te vagy az életöröm forrása. Uram, Jézusom, aki meghívtál tanítványoddá, ajándékozz meg tehát békéddel és örömöddel. Segíts szentül és örömben élni! Ámen!