Magyarok Nagyasszonya 2017
Kedves Testvérek!
Mi magyarok elsőként, de nem egyedül tiszteljük Nagyasszonyunknak, azaz nemzeti Patrónánknak a Boldogságos Szűz Máriát. Hogy csak néhány más országot említsek: Bajorországban 1620-ban, a fehérhegyi csata után kezdték nemzeti Patrónaként tisztelni Máriát, és 1916-tól ünneplik. Franciaországot XIII. Lajos király ajánlotta Máriának 1638-ban, Nagyboldogasszony ünnepén. Ausztriát III. Ferdinánd ajánlotta föl Máriának, 1647-ben; ők december 8-án ünneplik. Lengyelország Királynőjévé János Kázmér király nyilvánította a Szűzanyát 1656-ban. 1754-ben a Mexikói Alkirályságot, 1821-ben Mexikót, 1910-ben egész Latin-Amerikát a Szűzanya oltalma alá helyezték. XIII. Leó adta jóváhagyását ahhoz, hogy a Szűzanyát Katalónia és Dél-Ázsia Patrónájaként tiszteljék, valamint, hogy az angol püspökök 1893-ban fölajánlják Angliát, melyet attól fogva Mária hozományának tartanak. És utoljára egy új ország választotta Szűz Máriát: szeptember 15-e állami ünnepük is egyben: Fájdalmas Anya Szlovákiában.
Hogyan lehet tehát Szűz Mária sok-sok népnek és nemzetnek egyszerre patrónája. ki mellett döntsön most Szűz Mária? Spanyolok, vagy a katalánok? Mennyi gondja lehet a Szűzanyának, amikor a keresztény nemzetek, mind az ő gyermekei és védencei, nem értenek egyet egymással! Kinek a pártjára álljon? - Mindenkién. De csak egy a fontos: hogy ő a mi Nagyasszonyunk, és el ne veszítsük pártfogását. - Biztos, hogy Mária - konfliktus esetén - az igaz ügy mellé áll. De ő nemcsak így patrónája a nemzeteknek, hanem úgy is, hogy a Béke Asszonya. ,,Anyja vagyok én a szép szeretetnek'', idézi az ünnepi liturgia első olvasmánya Sirák Fia könyvét (Sir 24,23-3I). Aki Mária spirituális légkörében él, az a szeretetnek és a békességnek a híve. Mert Mária a békét adja, közvetíti, amikor Jézust adja a világnak. S nem is akármilyen békét oszt nekünk, hanem az isteni békét, a lelki békét, amelynek persze a külső béke is tartozéka. Maga Jézus mondotta: Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek, amilyet a világ nem adhat nektek. Ez a béke nem csupán az elvont igazságra vagy igazságosságra tekintő erőszak nélküli osztozkodás, hanem több: az isteni életre törekvő szeretet. Ez a jézusi béke a magát feláldozó, önmagát kiüresítő jézusi életből forrásozik. Mária tiszteletünk is erre a békére int, tanít, akár a nemzetek közti viszálykodásról van szó, akár kisebb vitákról és nézeteltérésekről a családban, munkahelyen, vagy kis közösségben.
Nem kétséges a hívő ember előtt, hogy Szűz Mária igazában édesanyánk, az egyház anyja, sőt az egész emberiség anyja. Az ünnepi, szentlecke ezt az igazságot megerősíti lelkünkben (Gal 4,4-7), az a Jézus született Mária méhéből, akinek Lelke által tudjuk kiáltani Isten felé: Abba! Atyánk! Jézus által, akit Mária szült, mi is így kiálthatunk Isten után, s így közeledhetünk felé bizalmasan, biztonságot és békességet óhajtva magunknak és mindenkinek.
Nemzetünk történelme szorosan összefügg a Boldogasszonnyal. A magyar nép Mária-tisztelete az elmúlt hosszú évszázadok során nagyon sok esetben összefonódott a hazát, népet, nemzetet menteni vágyódó fohászkodással, bízó könyörgéssel. Szent István király a Nagyboldogasszonyra bízta a Szent Korona oltalma alatt állók jelenét és jövőjét. Szent László király „Szűz Máriának választott vitézeként” a csatákban Mária segítségét kérte. Hozzá fordult IV. Béla is a tatárjárás idején. A török veszedelem során sem hiányzott Mária segítségül hívása. Hunyadi János, a nagy törökverő kardjára csavarva hordta a szentolvasót. A nándorfehérvári és egyéb győzelmeit is a rózsafüzér erejének tulajdonította. Boldog XI. Ince pápa személyéhez fűződik az érdekes gondolat Buda felszabadulásának idejéből, miszerint a Buda nevet összekapcsolta a latin „Beata Virgo Dabit Auxilium” (vagyis a Boldogságos Szűz ad segítséget) mondat szavainak kezdőbetűivel. És még hosszasan folytathatnánk a történelem-idéző sort…
Urunk, Istenünk most, ma is adja kegyelmi segítségét. Ma is feladatul kapjuk, hogy Máriához hasonlóan mi is a lelkünkbe fogadjuk Jézust.
Mária önmagában otthont adott Isten Fiának. Befogadta lényének legbensőbb köreibe. Ettől a pillanattól nem azt mondta, hogy én, hanem mi.
Legyen a mi életünk is oda adott élet. Legyen hivatásból vállalt élet, amely nem torpan meg az első nehézségnél. Fogjuk fel szolgálatnak mindazt, amit tennünk kell, hogy ami bennünk és általunk megszületik szebbé, otthonosabbá tegye a világot, amelyben Isten is otthonra talál általunk.
Tárjuk oda életünket Mária elé és esedezzünk közbenjáró segítségéért.
A mai vasárnap Máriát, mint Magyarok Nagyasszonyát ünnepeljük, illetve októberben jobban a figyelem középpontjába kerül a rózsafüzér ima. Történelmünk jelenében, nagyon időszerű népünkért bízva könyörögni, az Égi Édesanya segítségét kérni. Imádkozni azért, hogy erkölcsi értékeink, keresztény és nemzeti önazonosságunk megmaradhasson. Imádkozni azért, hogy a felelős személyek helyi, európai és globális szinten a legbölcsebb megoldást keressék és vállalják a sok liberális eszme közepette. És hát az sem elhanyagolható, hogy mi magunk hogyan viszonyulunk saját hitünk, kultúránk, anyanyelvünk, irodalmunk, iskoláink éltetéséhez – hogyan döntünk, mit választunk. A hűségért is imádkozhatunk. Akár éppen a rózsafüzért. Azt az imát, amit Szent II. János Pál újrafelfedezésre váró kincsként is említett. Idős és fiatal, nő és férfi egyaránt felfedezheti e kincs értékét, mélységét, szépségét. Annyi történelmi korban segített már a Szent Szűz közbenjárása Istennél, miért is veszítenénk el bizalmunkat a hittel felajánlott ima erejét illetően ma, a mi korunkban? Követve az évezredek jól bevált hagyományát: legyünk hűséges Mária-tisztelők!
Befejezésül Pázmány Péter gyönyörű Mária himnuszából idézek néhány sort.
Ó dicsőséges, ó ékességes,
Mint a csillag, fényes!
Úrnőnk s Anyánk vagy,
Drága, szép, erényes.
Menny Királynője,
baj enyhítője,
Égi sark erője.
Tavaszi színben
rózsa aranytője.
Menny ékessége,
nép dicsősége,
Vidd szívünket égbe:
Hogy a száműzött
lelje nyugtát végre!
Fény a sötétben,
édes reményem,
Ó tekints le rám; fenn:
Adj híveidnek örök éltet! Amen.