A év nagyböjt 3. vasárnapja 2017, március 19 EVANGÉLIUM Jn 4,5-42
A mai napra előírt szentírási szakasz olyan hosszú, hogy aki ezt végighallgatta, talán nem is kíván már elmélkedni róla. Másrészt meg számos gondolatot felvet, amin eltöprenghetünk. Két kérdést tesz fel számomra: Isten bárhol megszólíthat bennünket, hétköznapok legegyszerűbb eseményeiben is, mint a vízvétel. Valamint az a kérdés, van–e szomjúságunk a lelki dolgokra, és ha van, mi csillapíthatja lelki szomjunkat?
Aki már belépett a templom kapuján, arra mondhatjuk idehozta a vágy a forrás után, töltekezni.
A szamariai asszonyt a fizikai szomjúság vitte ki a kúthoz, lelki életével mindaddig nem igen törődött. Azt hitte a férjek, férfiak élettársak váltogatásával meg tudja oldani élete problémáit.
Körülötted is vannak olyan emberek, akik lelki szomjúságtól szenvednek, bár ezt a kifejezést senki sem használja. Van néhány szinonima a lelki szomjúságra: unatkozás, unalom, boldogtalanság, elégedetlenség, stressz és kétségbeesés.
Azok az emberek, akik lelkileg szomjaznak, az életük értelmét és célját keresik. Hallani akarják Isten szavát. Tudni akarják, mit kezdjenek az életükkel.
Ha elégedetlen vagy az életeddel, akkor téged is lelki szomjúság gyötör. És az egyetlen, aki meg tudja szüntetni ezt a szomjúságot az, aki azt mondta: "Szomjazom." Jézus szomjazott a kereszten, ezért nem kell neked szomjaznod. Ő megfizetett azért, amiért neked nem kell megfizetned. Szomjazott, hogy neked ne kelljen többé szomjúságtól szenvedned.
A szamariai asszonynak és a hozzá hasonló helyzetben lévő személyeknek Jézus ezt mondja a kútnál: Keress más „vizet”, vagyis adj új értelmet és új horizontot életednek.
Van-e benned szomjúság és ez a szomjúság űzött-e ide most vasárnap reggel a templomba, hogy keresd az Urat? Tudniillik másért is lehet idejönni, nemcsak az Úr Jézus kereséséért. Vannak itt olyanok, akik nem az Urat keresik itt, hanem a papot, a szép misét, az énekkart. A papért jöttek. Aki igazán szomjas, annak mindegy, hogy ki nyújtja feléjük a vizet. Akinek ez nem mindegy, az nem is szomjas igazán, és akkor pedig nem is találja meg az Urat! Vannak, akik egy szép prédikációért jöttek, nem az Úrért. Pedig aki igazán szomjas, olyan mindegy ugye, hogy milyen edényben kapja a vizet, üvegpohárban, vagy egy eldobható műanyagban? Nem elég tehát a jóindulatú érdeklődés, szent kíváncsiság, valami lelki életre való vágyakozás: hanem azok jöjjenek, súgja a mai evangélium, akik szomjúhoznak, azok keressék az Urat, akik számára életszükséglet az, hogy Őt megtalálják, mert nélküle végük van, eleped a lelkük, értelmetlen az életük. Csak ez a komoly Isten-keresés.
Azután, a szomjúság mellett azt is tisztáznod kell magadban, hogy valóban az Urat keresed-e? A Sátán egyik legveszedelmesebb játéka velünk, amikor Isten helyett isteni hangulatot, felséges vallásos érzéseket, vagy Istennek valamilyen ajándékát, segítségét keresteti velünk! Amikor már semmiképpen nem tudja visszafojtani az emberben az Isten utáni vágyat: ilyen alig észrevehető fordulatot ad a keresés irányának. Vigyázzunk a Sátánnak erre a becsapására: ne magasztos gondolatokat, vallásos eszméket, vagy vallásos hangulatokat keressünk, hanem magát az Urat, személyesen. Még csak ne is az Ő segítségét keressed, hanem Őt, magát!
Lehet, hogy a szamariai asszony mindebből még akkor keveset értett, de a Jézussal való találkozásból új ember született. A régi embert, a találkozás előtti életet, szimbolikusan, a kútnál felejtett vödör jelzi. Ez az asszony ott hagyta addigi életét és a Jézussal való találkozás kegyelmétől.
Befejezésül Szentatyánkat, Ferenc pápát idézem, aki ezt mondja erről a lelki szomjról:
„Ebben az evangéliumi szakaszban mi is megtaláljuk az ösztönzést arra, hogy „ott hagyjuk edényünket” – ami mindazt jelképezi, ami látszólag fontos, de ami értékét veszíti Isten szeretetével szemben. Mindnyájunknak van több ilyen edényünk. Felteszem nektek – és magamnak is – a kérdést: „Melyik a te benső edényed, amelyik rád nehezedik és eltávolít Istentől?” Tegyük félre egy kicsit ezt az edényt és szívünkkel meghalljuk Jézus szavát, aki felkínál nekünk egy másik vizet, amely az Úrhoz közelít bennünket. Tegyünk tanúságot a Jézussal való találkozás öröméről, mert minden találkozás Jézussal megváltoztatja életünket. Minden találkozás Jézussal, örömmel tölt el bennünket, azzal az örömmel, amely belülről jön. Ilyen az Úr. Mondjuk el másoknak, hogy az Úr milyen sok csodálatos dolgot művel szívünkben, amikor van bátorságunk ahhoz, hogy félretegyük régi edényünket.” Ámen!