Január 1, újév, az Istenanya ünnepe

Január 1, Szűz Mária Istenanya 2017

Kedves Testvérek!
A nyolcadik napon vagyunk a születés után, nevet adnak a gyermeknek: Jézus, és körülmetélik őt. Ez a nap Jézus nevenapja.
A mai ünnepen úgy tekintünk fel Máriára, mint „az Egyház mintájára”, vagyis az Egyház tökéletes példaképére és első gyümölcsére. De hogyan lehet Mária, vagy még inkább az „Istenanya” - amely címmel a mai napon tiszteljük - az Egyház mintája?
Egy picinykét mi is lehetünk Krisztus édesanyjai? Ez nem csak, hogy lehetséges, hanem ahogy néhány egyházatya mondja, ezen utánzás nélkül Mária Istenanya elnevezése semmit sem használ nekem: „Mit számít – mondták – ha Krisztus megszületett egyszer Máriától Betlehemben, ha nem születik meg a hit által a lelkemben?”
Schmemann
ortodox teológus mondja "ha a Szentírásból semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy Krisztusnak, az Istenembernek van egy édesanyja, és ezt Máriának hívják, ez az egyetlen kijelentés elég lenne ahhoz, hogy az egyház szeresse és tisztelje őt."
Egek Királynéja Újpesti Nagytemplom: büszke vagyok erre az elnevezésre, mert csak egy van ilyen néven. Már öt éve gyűjtöm a magyar nyelvterület Mária elnevezetésit, hogyan szólítgatták egykoron, és hogyan hívjuk jelenleg legszívesebben Máriát. 150 oldal anyagnál, sok szép elnevezés megértésénél tartok. A  XIX. századi misekelyhemen négy szép tűzzománc van, az egyiken Mária, de az elnevezése nem Szűz Mária, hanem Szent Mária. Ez már több, mint elnevezés, valljuk, hogy Mária közbenjárónk a szentek égi társaságában.
Nagy vita volt annak idején Mária személye, amire I. Szent Celesztin pápa alatt zsinat ült össze Efezus városában, 431-ben. Ez a zsinat mondta ki, hogy mivel Mária az Istenember Jézust szülte, azért Istenszülőnek kell őt nevezni. Görögül ez a Theotokosz, latinul Mater Dei címe Máriának. Az  Efezusi zsinat döntése alapján nincs a szent Szűznek olyan címe, amely az istenanyaságot fölülmúlná.
 „Máriát követve nem tévedhetsz el.” – mondja Szent Bernát. Az emberiség elanyátlanodásával azonban egyre inkább előtérbe kerül Szűz Mária, a mindenkor segítő édesanya égi közbenjáró szerepe. Ezért fogalmaz úgy Grigon, a „Tökéletes Mária tisztelet” című könyvében: „Akinek Mária nem édesanyja, annak Isten nem is Atyja.”
     Mikortól számítható ez a Mária tisztelet? 1917-ben Egyiptomban egy rövid, görög nyelvű imádságot találtak papirusztekercsen, melyet egy halott mellé a sírba tettek. Ebben már Máriát Istenszülőnek  hívjuk. A tekercs a 200-220-as évekből való. Jól ismerjük az imádságot, mely katolikus fordításban így hangzik: Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkor dicsőséges és áldott Szűz!
Az összes ismert Márai imádságok közül ez a legkorábbi, és a legszebbek egyike. Bizonyítja ez azt a mélységes bizalmat, mellyel minden időben az Istenanya közbenjárásáért Máriához fordultak a keresztények. Ez az a hit, mely örömben, de bajok és üldöztetések között is megtartotta őket Krisztus követésben. Mert bizonyosak voltak abban, hogy az Istenanya, az Istenszülő Szűz, Jézus elé viszi kéréseiket. Mária nem hagyja őket magukra. - Mária tehát mindig anyánk volt, és nekünk keresztényeknek, így is marad örökre.
Máriáról úgy olvastuk a mai evangéliumban, hogy „megőrizte és forgatta a szívében a pásztoroktól hallottakat”. Egy másik fordításban ekképp olvashatjuk: „Emlékezetébe véste szavaikat, és szívében gyakran elgondolkozott rajtuk.”
Ez a legfontosabb tanulság: fiatalsága ellenére, - vagy éppen ezért? - Mária tudott szívvel gondolkodni. Ami vele történt, azt nem is lehetett volna ésszel felfogni. Tanulhatunk tőle, hiszen ma is vannak olyan helyzetek, amikor a szívünkben, szeretetünkben kellene hordozni embertársainkat, sérelmeinket. Magunkkal teszünk jót, ha kifejlesztjük efféle képességünket.
A fő üzenete a mai evangéliumnak, hogy mindnyájan lehetünk „istenhordozók”! Van, aki felfedezi ezt a tényt magában, van, aki nem vesz róla tudomást. Ilyenkor, Jézus születésnapjának környékén jó lenne mindnyájunknak „emlékezetünkbe vésni”, és „szívvel elgondolkodni” ezen.
Hogy miként lesz valaki Krisztus anyja, azt maga Jézus magyarázza meg nekünk: az ige hallgatása és megcselekvése által. Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik.” (Lk 8,21)
           A teljes értelemben vett anyaság azonban két formában is meghiúsulhat. Az egyik az, amit a terhesség idő előtti megszakadásának nevezünk. Ez akkor történik meg, amikor egy asszony életet fogan, de nem szüli meg gyermekét, mert a magzat egészségügyi problémából kifolyóan elvetél, vagy emberi bűn által abortálják.   Ma azonban ismerünk egy másik formát is, amelyben éppen az ellenkezője történik: életet adnak egy gyermeknek fogantatás nélkül. Ez történik, amikor az ivarsejt lombikban megtermékenyül, s azt beültetik az asszony méhébe. Néha egy másik nő méhét bérlik, és kölcsönadják, hogy életet adjon egy embernek. Ebben az esetben, ez az asszony gyermeket szül, de az nem teljesen tőle való, mert „nem foganta először szívébe”.
Cantalamesssa atyának, a Vatikán szónokának van erről egy érdekes eszmefuttatása.
           „Sajnálatos módon, lelki szinten is előfordulhat az anyaság meghiúsulása: Vannak, akik megfoganják Jézust, de nem szülik meg. Ez történik azokkal, ha hallgatják az Igét, de nem ültetik azt tettekbe. Lelki abortuszt végeznek, akik elhatározzák a megtérést, amelyről aztán szisztematikusan elfelejtkeznek vagy félúton megállnak: olyanok az Igével szemben, mint az ember, aki arcát tükörben nézegeti, megnézi magát, aztán odébb megy, s nyomban elfelejti, milyen is volt, ahogy fogalmazza Jakab apostol a levelében. (Vö. Jak 1,23-24)
           A másik oldalról vannak, akik életet adnak Krisztusnak anélkül, hogy megfoganták volna. Ilyenek azok, akik sokat tesznek, talán sok jót is, de az nem szívből jön, az Isten iránti szeretetből és jó szándékból, hanem inkább megszokásból, képmutatásból, dicsőségvágyból, érdekből, vagy egyszerűen, a cselekvési vágyból. Összegezve, ezek azok, akiknek vannak tetteik, de nincs hitük.”
    
A helyes Mária-tiszteletnek az a lényege, hogy bennünket is utánzásra serkentsen. Ő ugyanis sok helyzetben találkozik velünk: - ő az egyiptomi menekülés bátor asszonya, - a feltűnés nélkül szorgoskodó háziasszony, - a csendes szemlélődő, - a szegények szószólója, - az imádkozó és tevékenykedő jézusi közösségben ő a példája annak, aki háttérben marad. Mindenki kiválaszthatja, hogy miben akarja utánozni Máriát, az ő utánzása Jézus nyomába vezet mindannyiunkat. Most az újesztendőben újra nekivághatunk ennek a nemes feladatnak.
Boldogságos Szűz Mária, Istenanya!
Mindig nagy tisztelettel gondoltam rád, mint Urunk, Jézus anyjára, és az én égi édesanyámra. De tudom, jobban meg kell értenem, hogy te a mi anyánk vagy, vagyis az egész egyházé. Te is azt akarod, amit szent Fiad: legyünk egyek valamennyien! Segíts megtalálnunk helyünket ebben a világban, és őrző anyai szemed legyen felettünk, nemzetünkön, egyházadon. - Ámen.