C év évközi 26. vas 2016 - Lk 16,19-31 – A gazdag ember és a szegény Lázár
Kedves testvérek!
Holnapután szeptember 27-én, kedden egy derűs, okos, és főként jószívű papot ünnepelünk, Páli Szent Vince személyében. A XVII. századi Párizs utcáin 100 ezer koldus, számtalan kitett gyermek bolyongott és a gályarabok embertelen munkára voltak fogva. Az ország egyharmada egyházi birtok volt és az akkor még gazdag francia egyház pénzelte a vallásháborút. Ez a szólás járta ekkor: "Két úr van ebben a városban: az egyik a mindenható államminiszter, Richelieu, a másik a mindenkit szerető Vince úr!" Szervezett beteggondozást, élelmezést, ruhaellátást, egyesületet a Karitász asszonyainak, az első klauzúra nélküli rendet az irgalmas nővéreknek, komoly képzést a papságnak. Sugárzó felebaráti szeretetével az egész francia egyház arculatát megváltoztatta. Az már csak a dolgok érdekes egybeesése, hogy az általa alapított missziós papok társaságát, első házuk nevéről, Szent Lázárról lazaristáknak nevezik. Szent Vince meg volt győződve arról, hogy az irgalmas szeretet emeli föl a világot! Az egész világ sebeit nem orvosolhatom, én nem etethetek minden koldust és azt sem tudom, mivel teszek nagyobb rosszat, ha nem adok, vagy ha adok alkoholra. Ezek a gondolatok mindannyiunkban felmerülnek: a mai evangélium azonban nem akar nyugton hagyni, hogy keressük a mi Lázárunkat, hallgassunk Mózesre és a prófétákra, főként pedig Jézusra, aki nagy árat fizetett azért, hogy mindannyiunkon segítsen: "Ő, a gazdag szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjunk" (2 Kor 8,9) a legértékesebbel, az örök élettel. Biblia-vasárnap van, ne csak tiszteljük a Könyvek Könyvét, hanem tanuljunk is belőle, a mai evangélium tanulságai szerint is!
Jézus ezt a példabeszédét a szegény Lázárról az akkori világképbe helyezi. A nevenincs gazdag ember (típust jelöl inkább, mint konkrét személyt) feltekint a pokolból Lázárra, akit személyesen ismert, és akinek neve „Isten megsegít”-et jelent. Lent és fent. A gonoszok lent, a jók fent, Ábrahám kebelén, ahogy akkoriban ezt gondolták.
A koldust észre nem vevő gazdag még szorult helyzetében is szolgának - hűsítse nyelvemet-, vagy küldöncnek - vigyen hírt a testvéreimnek- szeretné Lázárt, nem pedig egyenrangú társának.
Nem tudjuk Lázár miért került a mennyországba, mert az a tény, hogy valaki koldus, még nem érdem.
És az sem érdem feltétlenül, ha valaki gazdag, és fordítva nem minden gazdag feltétlenül rossz.
Vajon milyenek a mai világ leggazdagabb emberei? Van házasság náluk? Mennyi a válás? Vállalnak gyereket?
Most nem az újgazdagokra gondolok, nem a celebekre és sztárokra, hanem a világ leghatalmasabbjaira. A dollár milliárdosokra. Ezek közé egy magyar sem került még be eddig, mert ez 300 milliárd forint feletti jövedelem lenne.
Meglepő statisztikát olvastam róluk. Nem 50 % a válás, sőt házasságban élnek. Szerintem sikerükhöz elmondhatják: kellett egy jó társ, feleség is, akik kiállt mellettük. A világban a jelenlegi statisztika szerint 2473 dollármilliárdos ember él.
Persze a dollármilliárdosok nagy része férfi, a 2473 fős populációban csak 294 nő van. A milliárdos nők 22 százaléka elvált, a sokkal több férfinél ez az arány csak 2 százalék. A nők között ráadásul több az egyedülálló, mint a férfiak között, a milliárdos nőknek csak 62 százaléka házas, a férfiaknál ez az arány 88 százalék. Az összes milliárdosnak 85,1 százaléka házas, 7,2 százalék elvált, 3,4 százalék egyedülálló, 4,4 százalék pedig özvegy. A gazdagok népszámlálási tanúsága szerint 2014-hez képest nőtt az átlagos gyermekszám is, kettő fölöttiről közel háromra. A felmérés készítői szerint ezek a trendek nagy hatással lesznek a milliárdos vagyonok eloszlására a következő évtizedekben. A dollármilliárdosok története már olyan történet, amiért keményen meg kell küzdeni, hogy fenn is maradjon, ne omoljon össze egyik pillanatról a másikra.
Visszatérve a jézusi történethez: a legvisszataszítóbb ebben a történetben a gazdag ember viselkedése, az, ahogyan hivalkodik gazdagságával és nem törődik a szegénnyel. Luxus életvitele két területen mutatkozott meg, az étkezésben és az öltözködésben: dúsan lakmározott és bíbor köntösbe, patyolatba öltözködött, ami abban az időben a királyok ruházata volt. A kontraszt nemcsak abban van, hogy az egyik személy megtölti gyomrát ennivalóval, míg a másik éhezik, hanem abban is, hogy az egyik mindennap más ruhát vesz föl, míg Lázár mezítelen.
Ami szokatlan és egyedi ebben az evangéliumi jelenetben az a történet vége, ahol minden megfordul: „Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették.” Ha e történetet színre vinnénk, nagyon jó lenne ezzel a zárójelenettel indítani a sírnál, majd visszajátszani a történet előzményeit.
Számos hasonló történet játszódott már le az évszázadok során, de ma ezek költőinek és szomorkásnak, jámbornak, réginek tűnnek sokak szemében. De Jézus története 2.000 év után is érintetlenül megőrizte erejét. Ő nem tartozik egyik csoporthoz sem, Ő a gazdagok és szegények felett áll és mindkettővel törődik – és talán jobban a gazdagokkal, mert a szegények kisebb veszélyben vannak.
A gazdag emberről szóló példabeszédet nem a gazdagok iránti neheztelésből, vagy, hogy elvegyék tőlük azt, amijük van, mondja Jézus, hanem azért mert őszintén törődik az üdvösségükkel, amit Isten adni kíván!
Mit vonhatok le tanulságként, feladatként a magam számára?
Addig kell törődnünk a körülöttünk élők ínségével, valamint a mieink üdvösségével, amíg idő adatik. A maradék odaadása nekünk is nehezen megy, ha csak körülnézünk a lakásainkban, annyi felesleges, másoknak talán még fontos holmit találunk, hogy ez csak költözéskor, vagy halálesetkor derül ki igazán. Az osztozás, a vigasztalás, a nyitott szemmel járás egyértelmű kötelességünk. Ugyanakkor vegyük észre azt a rengeteg apró kedvességet is, amellyel Isten és a körülöttünk élők naponta elhalmoznak bennünket!
Urunk, Istenünk! Szeretnénk hozzád jutni, színről színre látni, örökké tevékeny boldogságban élni Veled! Kérünk, adj nekünk olyan szociális lelkületet, mely figyelemmel van minden testi-lelki szükséget szenvedő iránt! Kérünk, adj annyi világosságot, tenni akarást és kitartást, ami ahhoz kell, hogy méltó követeid legyünk, s ne hozzunk szégyent nevedre. Ámen.