Lateráni bazilika felszentelésének ünnepe 2025
Olvasmány – Ez 47, 1-2.8-9.12 – a Templom küszöbe alatt éltető víz fakad
Olvasmányközi ének a 45. zsoltár
Válasza: Csörgedező patakok vidítják Isten városát, * a Magasságbelinek szentséges lakóhelyét.
Szentlecke – 1Kor 3, 9c-11.16-17 – Isten temploma vagyunk
Evangélium – Jn 2, 13-22 – Jézus kiűzi a kereskedőket a templomból
Bevezető a mise elején:
November 9-én a Lateráni Bazilika felszentelését ünnepli Anyaszentegyházunk. A Lateráni bazilika a pápák legősibb bazilikája. Eredetileg az előkelő római család, a Lateranusok háza volt. A Nero elleni összeesküvés miatt elkobozták és császári birtok lett. Nagy Konstantin megtérése után Miltiadesz pápának adományozta, aki a római püspök székhelyévé tette. 313-ban már itt tartott zsinatot. A házban lévő bazilikát 324-ben a Legszentebb Megváltó tiszteletére szentelte. Ez a római püspöknek mint pátriárkának székhelye, és ezért a templomot "az összes templom anyja és feje" címmel ruházták fel. A XIV. században V. Orbán pápa a főoltár fölötti ciboriumba helyezte el Szent Péter és Pál apostolok koponyáját. A templom főoltárába befoglalt faoltár az apostol-oltár maradványa. A templom hajójában egy dombormű őrzi emlékét annak a történelmi eseménynek, amikor II. Szilveszter pápa átadta a magyar küldöttségnek az első királyunknak küldött koronát.
A mai szentmise megtanít arra, hogy a templom szent és Istennek szentelt hely; a mennyország kapuja, mert összeköti a földet az éggel. Egyben az egész Anyaszentegyházat is jelképezi, melynek élő építőkövei az Egyház tagjai. Előre jelzi a feltámadás utáni állapotot, és úgy mutatja be a Jelenések könyve alapján, mint a mennyország jelképét. Végül figyelmeztet saját méltóságunkra is, mert a keresztség révén a Szentlélek templomai lettünk.
Beszéd: Kedves Testvérek!
Mit üzen számunkra a Lateráni Bazilika felszentelésének ünnepe?
A Város, azaz Róma és a földkerekség minden templomának anyja és feje – olvassuk a Lateráni Bazilika homlokzatán. Isten épülete vagyunk, halljuk Pál apostol szavait. A kőből épült templom felszentelésének ünnepén jusson eszünkbe, hogy testünk a Szentlélek temploma, és közösséget alkotva építjük Isten épületét. Törekedjünk arra, hogy a mi közösségünkből is a kegyelem élő vize áradhasson.
Jézus saját testének lerombolásáról és annak felépítéséről beszél a mai evangéliumban: "Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!". A beszéd jelentőségét mutatja, hogy ezeket a szavakat idézik fel vádként kihallgatása során a főtanács előtt (Mt 26,61) és a kereszt alatt is ezzel gúnyolják az arra járók (Mt 27,40). Az ószövetségben a jeruzsálemi templom Isten jelenlétének a helye volt. Ezt a funkciót veszi át a feltámadással Jézus teste, amit nem emberkéz alkotott. A feltámadt Krisztus hirdeti, hogy Isten jelen van a világban. Jelen van mindenütt, ahol ott van a Feltámadott. Krisztus Teste, az Oltáriszentség jelzi Isten jelenlétét. De szintén nem emberkéz, hanem az isteni szándék építi az Egyházat, Krisztus testét, amely Isten és ember találkozásának helye.
„Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem… de ő saját testének templomáról beszélt.” (Jn 2, 19.21) - Jézus ebben a mondatban feltámadásáról beszél, de közvetve talán az Egyházról, az ő titokzatos testéről is. Feltámadása után nem sokkal ugyanis a Szentlélek elküldésével megalapította az Egyházat. A Lateráni Bazilika felszentelésének ünnepén érdemes kicsit emlékezni arra, hogy milyen sokan megpróbálták már lerombolni ezt az Egyházat. Mindig is üldözték, vagy belülről sorvasztották az Egyházat, mégis fennáll és elevenen működik. Jézus mindig megújította, ha kellett, újra „felépítette” Egyházát.
Ez ma sincs másképpen. A bazilika több mint 1700 éves fennállása ennek a gondoskodó isteni szeretetnek a jele. Jézus törődik Egyházával, gondoskodik róla, emészti őt a buzgóság háza, az Egyház iránt. Ez az evangéliumi részlet is erről beszél.
Ebben az evangéliumi jelenetben Jézus rongál, de az embereket nem bántja! Egy gondolkodásmód ellen lép fel, mely az Istenből üzletet csinál. Az ellen a gondolkodásmód ellen lép fel, amely nem Istenért van a templomban, hanem azért, hogy hasznot húzzon Istenből.
Nemcsak azok az üzletemberek voltak ilyenek, hanem sokszor mi is. Gyakran azért megyünk templomba, imádkozunk, mert cserébe várunk valamit Istentől. Nem az ajándékozót keressük, hanem csak az ajándékot. Jézus ellenben azt akarja, hogy Istent önmagáért szeressük, a többi pedig majd „megadatik hozzá” (vö. Mt 6, 33).
Az üzlet tehát bevonult a templomba.
A Jézus korabeli vallásos rétegek közül nem csak a Názáretinek, hanem például a qumráni közösség tagjainak is komoly problémáik voltak a templomi kultusz tisztaságával és szent, üdvösségközvetítő jellegével. Ők annyira felháborodtak az ott látottakon, hogy inkább kivonultak a pusztába és ott imádsággal, aszkézissel és az írás állandó tanulmányozásával igyekeztek egy szent gyülekezetet teremteni.
A templom jelentése a Közel-Keleten valami szent hely volt, amely kizárólag az Istennek van lefoglalva. Ide belépni átlagember nem léphetett. A Szentek Szentjébe nem, de templomtérbe viszont a zsidóknál mindenki beléphetett, aki a választott néphez tartozott, de bizonyos vallási előírásoknak eleget kellett tenni. Az üzletelés és a bakok és kosok vérének feláldozása, kétségtelen ellentmondott annak a vallásosságnak, amely már a babiloni fogság idején kezdett kialakulni. Ott kultusz nélkül pusztán az ajkak imádságával mutattak be szívbeli áldozatot az Istennek. Ezen a szívbéli vallásosságon felnövekedett jámbor emberek, a templomi gyakorlatban nem csupán felháborító üzletet láttak, hanem úgy látták, itt nem istentisztelet folyik, hanem üzletelni akarnak az Istennel is, vagyis az áldozatokkal lekötelezni őket a maguk számára. - Ez a tendencia azonban nem csak az ószövetségre jellemző. Weöres Sándor a „Holtak kórusa” ciklusában azt írja, a halottak szájába adva a fájdalmas felismerést: „Pult volt nekünk az oltár, hol Istennel üzletelni akartunk.”
A keresztény templomok az imádság házai, belépni bármilyen szívvel lehetséges, mint ahogyan a Lateráni bazilikába és más nagy római bazilikákba a turisták hada lép be csodálkozó szívvel, az imádkozó szándéka nélkül. Az Isten tiszteletére épített legszebb templomainkat ilyen emberek látogatják nagy számban, szabadidő tevékenységként. Azonban a templomok csak azok számára tárulnak fel igazán, akik a csodálkozóból a templomban imádkozóvá tudnak válni. Aki az imádság, a reflexió és a megtérés helyének használják a templomot. Ők őrzik a templom csendjét, és felháborodnak, ha vásárcsarnokká teszik a kíváncsi látogatók.
Azonban nekünk is törekedni kell arra, hogy szépítsük, formáljuk az Egyházat, és a templomot. Ezt a szépítést pedig mindenkinek saját magán kell elkezdeni. Assisi Szent Ferencről mondják, hogy az Egyház megreformálását saját magán kezdte el, és végül az egész Egyházat sikerült megújítania.
Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, Egyházunk anyját, hogy segítsen bennünket abban, hogy valóban jobbá, szentebbé lehessünk és így – lelki értelemben – szebbé tehessük egyházközségünket és az egész Egyházat. Ámen!
Hívek könyörgése Lateráni Bazilika felszentelése ünnepe:
Pap:
Kedves Testvérek! Mindannyian Isten temploma, Krisztusra, az alapkőre épült élő kövek vagyunk. Imádkozzunk nagy bizalommal Jézus Krisztushoz, aki Egyházába meghívott bennünket!
Felolvasó:
1/ Töltsd el Urunk Szentlelkeddel Szentatyánkat, Leó pápát, hogy akaratod szerint vezethesse az egész Egyházat!
2/ Urunk, Jézus Krisztus! Te jelen vagy mindazok között, akik nevedben gyűlnek össze. Hallgasd meg hívő egyházadat, mely szent templomodban most hívő lélekkel imádkozik egyházad megerősödéséért.
3/ Urunk Jézus Krisztus! Te házadat kősziklára építetted. Erősítsd meg most is szilárd hitben, kitartó reményben egyházadat!
4/ Add meg Urunk, hogy templomaink mindig emlékeztessenek bennünket szent hivatásunkra, és küldetésünkre az emberek felé.
5/ Ajándékozz Urunk templomodban a szent titkok megünneplése által a csüggedteknek jókedvet, a szomorkodóknak örömet, és mindenkinek áldott vasárnapot!
Pap:
Urunk, Jézus Krisztus, hallgass meg minket, akik szent hajlékodban gyűltünk össze és hozzád kiáltunk. Téged illet a hála és dicséret mindörökkön örökké. Ámen.
Találtam az interneten a következő elmélkedést:
Az évközi 32. vasárnapra esik a Lateráni Bazilika felszentelésének ünnepe, mely kiüti a vasárnapot, ezért a szentmise olvasmányai az épület, a templom jeléről szólnak: a kőből épült templomtól a szentleckében az Apostol elvezet a lelki templomig, az ószövetségi próféták nyomdokain haladva.
Az első korinthusi levél 3. fejezete verseiben, Szent Pál a pártoskodó híveket az egységre buzdítva a templom allegóriáját fejti ki: „Isten épülete vagytok, Isten a gondos építőmester”, a Pál által lerakott alap Jézus Krisztus, az erre alapozott épület megmarad az ítéletig. „Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek?” – figyelmeztet az apostol. A lelki templom az Egyház. Később Pál majd az Egyház - Krisztus teste allegóriát fejti ki. Ott a hívőket test tagjaihoz, itt építőkövekhez hasonlítja.
A két kép, állítás összefügg: a feltámadott Jézus teste, akiben „testileg az istenség lakozik” (Kol 2, 9), Isten igazi temploma, azért testének tagjai, a keresztények vele együtt alkotják a lelki templomot, amelyben a Szentlélek lakozik. A feltámadt Krisztus Szentlelke élteti az Egyházat, a Testet és tagjait is, ezért szent és szenteket szül, de e tagok nem bűn nélküliek, mint Krisztus, ezért a földön zarándokló Egyháznak, minden tagjának állandó megtérésre, tisztulásra, reformra van szüksége, ahogy a zsinat Lumen Gentium k. konstitúciója 8. pontjában olvassuk.
Ferenc pápa különböző megnyilatkozásaiban ezt nap, mint nap hangsúlyozza. Az egész Egyház és minden tagja, minden keresztény maga is Isten temploma, sőt testünk is a Szentlélek temploma. Nem a biológiai testről van szó, hanem az egész személyt jelentő testről, ahogy a perszonalista filozófusok (pl. a katolikus Gabriel Marcel) hirdetik: nem birtokolom a testemet, mint valami tárgyat, hanem én a testem (is) vagyok. Testemmel vagyok jelen a világban, testem révén kerülök kapcsolatba más személyekkel. Testemet áthatja szellemiségem, mint pl. a mosolyt nem lehet elválasztani az arctól. Arcom, lelkem tükre. A lelki szépség átragyog az arcon. A lelki embert a Szentlélek vezérli.
A testiséget, szexualitást is átszellemiesíti a személyek kölcsönös önátadását éltető szerelem, illetve az isteni szeretet, amelyet a Szentlélek áraszt a hívők szívébe.
A szabados, erkölcstelen életmódot folytató korinthusiakat így figyelmezteti az Apostol: „A kicsapongó a tulajdon teste ellen vét. Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok magatokéi? Nagy volt váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!” (1Kor 6, 18-20)