2022.07.24- évközi 17. vasárnapra

C év évközi 17. vas 2022 -       Ter 18,20-32; Kol 2,12-14; Lk 11,1-13

Kedves Testvérek! A mai vasárnapon az első olvasmányhoz térek vissza a Teremtés könyvéből.
„Tíz kedvéért is megkímélem a várost.” Mondja az Úr, miután Ábrahám alkudozik vele, hogy 40, vagy csak 10 igaz van-e a városban?
Szodoma és Gomorra nem városok csupán, hanem szimbólum:
Ha a vétek, a bűn felhalmozódására, elburjánzására, a másként már kifejezhetetlen erkölcsi romlottság és feslettség feletti felháborodásunk levezetésére hasonlatot keresünk, ma is az Ószövetséghez fordulunk: „Szodoma és Gomorra" nevét emlegetjük. E valamikori, a mitikus vagy történelmi múltban virágzó két város lakosainak az erkölcse annyira megromlott, bűne oly égre kiáltó volt, hogy Isten —- a Szentírás leírása szerint — kénköves és tüzes esővel törölte el őket a föld színéről.
Az a város, ahol a bűn az eszmény, az erény, a hit, a vallásosság pedig a megvetés tárgya, ahol üldözik az igazakat, az a város a végnapjait éli, és Isten embereinek üdvösségük érdekében menekülniük kell onnan, mert különben őket is maga alá temeti a nagy robajjal összedűlő, bűnös emberi építmény. Sajnos sok ilyen várost látunk ma szerte a nyugati világban.
Aki járt már arab országban, az tudja, ma sincs nincs vásárlás alku nélkül. A régi, vásárokat járó ember életének szerves része volt az alku, az alkudozás: a szabad árak világában alku nélkül ritkán köttetett vásár. Az eladót és vásárlót ugyan összekötötte az érdekszövetség, a vásár létrejötte, de ennek megkötésében mindkét fél a maga szempontjait próbálta érvényesíteni, a másik meggyőzésének minden eszközét bevetve céljának eléréséhez. Az ügyesebb, az okosabb érvelő rendszerint győzött, bár itt inkább csak erkölcsi győzelemről volt szó: az alku szertartásának betartása fontosabb volt az elérhető előnynél, haszonnál, és a felek kölcsönös megelégedése jeléül a legtöbbször áldomással ért véget.
    A legmeglepőbb az egészben az, hogy Isten belemegy az alkudozásba, hajlandó meghallgatni Ábrahám érveit.
Mi úgy tanultuk, úgy tudjuk, úgy érezzük, hogy Istennel nem lehet alkudozni, akarata törvény, döntése tökéletes, megmásíthatatlan.
Vagy mégsem egészen így van?
Érvényesek lehetnek-e reánk nézve e történet tanulságai? Bár az alkudozás mindennapos, külső, vásáros formája eltűnőben van életünkből, mert törvények szabályozzák az élet minden területét, válaszunk mégis csak igenlő lehet. Sőt a lelki, szellemi világban az értékek közötti mérlegelés, választás, csere örökké tartó folyamat.
Az értékvilág épp olyan változatos, színes kavargásban vesz körül minket, mint egy-egy régi vásáros forgatag; mindnyájan értékek áruba bocsátói és lehetséges vevői vagyunk. Az értékvilágban nincsenek szabott árak, a szabadság szelleme lengi be, a kereslet és kínálat törvénye uralja. Könnyen célját tévesztheti benne az a felelőtlen alkudozó, aki szem elől téveszti az Isten által mégis megszabott alsó- és felső értékhatárokat.
Mindenért, amit meg akarunk szerezni, fizetnünk kell és a lelki ,,adok-veszek" halálosan komoly játék.
Erdő Péter bíboros nyilatkozta, mondta az Eucharisztikus kongresszusra készülve:  „Jézus öröksége nem alku tárgya. Fizikai adottságainkat, szülőhazánkat, családunkat és a nemzethez tartozásunkat is örökségként kapjuk, nekünk ez adomány és feladat egyszerre. Az nem kereszténység, hogy hiszünk valamiben, de nem gyakoroljuk hitünket.”
     
Az életet alku tárgyává tette Isten, sáfárkodnunk kell vele, de csak e két értékhatár között. Az igazság könyörtelen ítélete és a szeretet vak élet-igenlése egyaránt embertelen. Istenben e két értékhatár találkozik, metszi egymást, és az igazi, ábrahámi emberség csak e metszéspontban születhetik meg bennünk. A szeretet megalázkodása, perlekedő tiltakozása és az igazság néma beismerése az életért: ez a mi ábrahámi örökségünk. Tanuljuk meg tőle: élni és alkudozni egyet jelent, meg kell állnunk helyünket Isten és ember előtt. Hogy végül életre vagy halálra ítél-e az igazság és a szeretet, az végső soron Isten döntésén múlik, de mindaddig, míg munkatársai, alkudozó Ábrahámjai lehetünk, rajtunk is múlik. Igazakon és vétkeseken, rajtad és rajtam, mindannyiunkon.
És továbblépve az Újszövetség világába: hogyan alkudozhatunk Jézussal?
    Szentatyánkat, Ferenc pápát hívom segítségül, aki így tanít erről:
„Jézus jól ismer minket, tisztában van természetünkkel. Arra buzdít tehát, hogy a megegyezést keressük, amikor valakivel, valamivel összetűzésbe kerültünk. Jézus egészséges realizmusra tanít minket. Sokszor nem lehet elérni a tökéletességet, de legalább tegyétek meg, amit tudtok, egyezzetek meg. Ez a katolikus egyház egészséges realizmusa: az egyház soha nem azt tanítja, hogy „vagy ezt, vagy azt”. Ez nem katolikus. Az egyház azt mondja: „ezt és ezt”. Törekedj a tökéletességre: engesztelődj ki testvéreddel! Ne sértegesd! Szeresd! És ha fölmerül valamilyen probléma, legalább egyezz meg vele, hogy ne törjön ki háború. Ez a katolicizmus egészséges realizmusa. A „vagy így, vagy sehogy” nem katolikus gondolkodás, hanem eretnekség. Jézus mindig együtt tud zarándokolni velünk, megadja nekünk az eszmei célt, afelé kísér minket, megszabadít a törvény merevségének rabságából, és ezt mondja nekünk: Csináljátok addig, amíg tudjátok! Jézus megért minket. Ilyen a mi Urunk, és erre tanít minket.” - Tanítja Szentatyánk, Ferenc pápa.
Befejezésül egy 500 éves, de szép alkudozó, kérő imát idézek, Avilai Nagy Szent Teréz egyháztanítótól:
„Ugyancsak erős dolgot kérek tőled, én igaz Istenem! Nem kevesebbet, minthogy szeresd az olyan embert, aki Téged nem szeret. Nyiss ajtót az olyannak, aki nem kopogtat. Hogy egészséget adj olyannak, akinek kedvére van a betegség, és azt szánt szándékkal növeli magában. Te mondod Uram, hogy a bűnösök keresésére jöttél. Nos, Uram, hát ezek az igazi bűnösök. Ne nézd a mi vakságunkat Istenem, hanem a sok vért, amelyet Fiad Jézus ontott ki értünk. Ragyogtasd irgalmadat a világ nagyra növekedett gonoszságával szemben. Ne feledd Uram, hogy a te teremtményeid vagyunk. Szolgáljon javunkra a te jóságod és végtelen irgalmad. Uram, könyörgök, ejtsd valamiképpen módját,  hogy én is tehessek  valamit! Legalább néhány lelket tudjak megnyerni  számodra! Ha már egyéb nem  telik  is tőlem, legalább imádságommal legyek képes valamit elérni.  Uram! Tégy engem képessé valami jóra, ha már annyira szeretsz!”
Úgy legyen! Ámen!