C év pünkösd 2022 - (Jn 20,19-23) - és Jn 14,15-16.23b-26
Kedves Testvérek!
Pünkösd két napos, piros betűs ünnep. Mit és miért ünneplünk?
Minden gyakorló hívő tudja, hogy a katolikus hitélet három legnagyobb ünnepe: Karácsony, Húsvét, Pünkösd. Adventet-karácsonyt könnyű jól ünnepelni! A karácsonyi szeretetet a téli sötétben megjelenő fényekkel, ajándékokkal feldobott napjai, kicsiknek-nagyoknak egyaránt kiemelkedő ünneppé teszik ezt az időszakot. A húsvétot a maga előkészítő nagyböjtjével, nagyheti drámájával, feltámadási hitvallásával már inkább csak a gyakorló hívő éli át. Igaz a húsvéti sonka és kalács, és a népi hagyományok locsolkodási szokásai sokaknak adnak ünnepi hangulatot.
Most pünkösd ünnepe van, az Egyház születésnapja, a Szentlélek eljövetele. A ránk hagyományozott írások szerint telis-tele jelképekkel, misztikus megfogalmazásokkal, amelyek mind a szavakba nem foglalható, emberileg csak körülírható, vagy éppen csak megközelíthető dolgokat próbálják megragadni közel hozni.
Néhány olyan dolgot szeretnék kiemelni, amely nem csak az első pünkösdkor az emeleti teremben összegyűlteknek, hanem nekünk is üzenet értékű.
1/ Ünnepeljük a bátorságot!
A nagypénteki dráma óta megbújó, helyüket és Jézusukat kereső, bezárt ajtók és bezárt szívek stresszében élő tanítványokkal valami történt. Már nincs ott fizikailag a Mester, most már magukra hagyva kell dönteniük. Újból összegyűlnek a tanítványok, Jézus anyjával, Máriával együtt. Együtt imádkoznak, énekelnek. Milyen ima- és vita légkörben őrlődhettek a tanítványok? Vajúdás volt ez, amelyből meg kellett születnie valaminek. Születhetett volna a végleges szétszéledés. Nem ez, hanem egy életre szóló kiállás bátor döntése született! Bátorság kiállni és vallomást tenni Jézus személye és ügye mellett? Abban az időben egy mozgalom vezetőjével együtt könnyen likvidálták a többi vezető egyéniséget is. A tanítványok nem elégedtek meg azzal, hogy „minek kellene ugrálni, csak éljünk példamutatóan, és ha kérdeznek, válaszoljunk hittagadás nélkül”. Ugye ismerősek ezek a mára is jellemző szavak? Ők lapítás helyett kiálltak, lavírozás helyett hitvallást tettek! Nekem is meg kell keresnem életem jézusian bátor lépéseit, hogy hálásan ünnepelhessek!
Szentatyánk Ferenc pápa tanítja:
„A Szentlélek segítségével lépjünk ki védőfalaink mögül. Pünkösd ünnepe megújítja annak a tudatát, hogy bennünk lakik a Szentlélek éltető jelenléte. Nekünk is megadja a bátorságot, hogy kilépjünk „Cenákulumaink”, kis csoportjaink védőfalai mögül, anélkül, hogy kényelmesen éldegélnénk vagy bezárkóznánk meddő szokásainkba. Emeljük fel most imánkat Máriához. Ő ott volt az apostolokkal, amikor eljött a Szentlélek, az első közösség főszereplője Pünkösd csodálatos tapasztalatának és fohászkodjunk hozzá, hogy eszközölje ki az egyház számára a lángoló missziós lelkületet.”
2/ Ünnepeljük a közösségbe tartozást!
Jézus nagyszerű egyénisége egyben tartotta őket. Ha nagyon erősen rájuk telepedett volna a Mester, széthullottak volna, amikor magukra hagyta őket. Ők azonban önálló gondolkodásra nevelődtek, személyes döntések felelősségére és kötelezettségére kaptak oktatást és példát. Mi a megtartó erőtér? Jézus formai öröksége, a közösség. Az egyfelé néző és egy irányba haladó emberek testvérbaráti összetartozása.
Ünnepeljük az életet és az életet hordozni képes közösséget. A tanítványokat vértanúságig megtartó erő, a közös hit! Nem lehet véletlen, hogy a leírás szerint a tanítványok közösségére és az odatartozó személyekre szállt le Isten Lelke! – Ezért ünnepeljük az egymással és Istenünkkel meglévő kapcsolatunkat! Ez az ünneplés erőforrásunk is lesz, hogy mindezekben fejlődjünk is.
Szentatyánk Ferenc pápa tanítja:
„A Szentlélek tüze megújítja a világot, pontosan azért, hogy áthassa a küldetést, Jézus az apostoloknak ajándékozza Lelkét. Az evangéliumban olvassuk: „E szavak után rájuk lehelt és folytatta: „Vegyétek a Szentlelket. A Szentlélek tűz, ami elégeti a bűnöket, új férfiakat és nőket teremt; a szeretet tüze, amellyel a tanítványok „lángra lobbanthatják” a világot. Annak a gyöngédségnek a szeretete, amely előnyben részesíti a kicsiket, a szegényeket, a kirekesztetteket. A keresztség és a bérmálás szentségében megkaptuk a Szentlelket ajándékaival együtt, amelyek a következők: bölcsesség, értelem, jótanács, tudomány, lelki erősség, jámborság, Istenfélelem. Ez utóbbi, az Istenfélelem pontosan az ellentéte annak a félelemnek, amely azelőtt megbénította a tanítványokat: ez az Úr iránti szeretet, irgalmasságának és jóságának bizonyossága, az a bizalom, hogy képesek vagyunk az Általa megjelölt irányban haladni, anélkül, hogy bármikor hiányozna jelenléte és támasza.
3/ Ünnepeljük a Vigasztalót, a vigasztalást!
János evangéliumában a Szentlélek vigasztalóként illetve az igazság lelkeként jelenik meg. Csakhogy az ember lelki vigaszát, ebben az esetben nem egy másik ember, hanem az Isten adja. A nem hívők tagadják ennek valódiságát és egészséges voltát, de mi hívők ragaszkodunk hozzá, hogy van olyan vigasztalás, amelyet nem kaphatunk senki mástól csak az Istentől. Ez a vigasz túl lép a pszichológia tudományán, de nem lép túl az ember alapvető igényén. Úgy hisszük, és sokan ezt meg is tapasztalták, hogy Isten Lelke éppen akkor segít bennünket, amikor már az emberi vigasz véget ér. Az apostolok és evangélisták nem pszichológusok voltak, hanem Isten közelségét megtapasztalt emberek. Ez a közelség bennük hihetetlen örömet váltott ki, és olyan emberi energiákat mozgósított bennük, amelyet emberi pszichikai ráhatások nem tudnak kiváltani. Meggyőző erejük megsokszorozódott, munkabírásuk meg növekedett. Hallatlanul élesen meg tudták különböztetni a jót a rossztól, a jóra irányuló emberi törekvéseket a rosszra irányuló gyűlölet keltő dolgoktól.
Szentatyánk, Ferenc pápa tanítja:
„Elérkezett a vigasztalás ideje, tegyünk tanúságot az isteni irgalmasságról. Igen, a Lélek azt kéri tőlünk, hogy testesítsük meg vigasztalását. Hogy hogyan tehetjük ezt meg? Nem nagy beszédeket tartva, hanem közel állva felebarátainkhoz, nem üres szavakkal, hanem imával és közelséggel. Emlékezzünk rá, hogy a közelség, az együttérzés és a gyöngédség mindig Isten stílusa. A Paraklétosz, a Vigasztaló azt mondja az egyháznak, hogy ma a vigasztalás ideje van. Nem a pogányság elleni küzdelemnek, hanem sokkal inkább az evangélium örömteli hirdetésének van itt az ideje. Itt az ideje, hogy elvigyük a Feltámadt Krisztus örömét, ahelyett, hogy panaszkodnánk a szekularizáció drámája miatt. Itt az ideje, hogy elárasszuk szeretettel a világot, anélkül, hogy társulnánk az evilágisággal. Itt az ideje, hogy tanúságot tegyünk az irgalmasságról, ahelyett, hogy szabályokat és normákat sulykolnánk. Itt van a Paraklétosz ideje!
Befejezésül a görög katolikus liturgia egy pünkösdi imájával kérem a Szentlelket!
Mennyei Király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden jónak kútfeje és az életnek megadója, jöjj el és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!