C év évközi 6. vas 2022 - Lk 6,17.20-26 - A boldogtalanság a vágy hiánya.
Kedves Testvérek!
A Máté evangéliumában, a hegyi beszédben leírt jézusi nyolc boldogságról azt valljuk, hogy az olyan, mint a kereszténység alaptörvénye, alkotmánya lenne. Lukács evangélistától a hegyről lejövet, a síkságon elhangzó négy boldogság és nagy jaj pedig a Jézust követő tanítvány életprogramja.
Elindult egy választási kampány évértékelőkkel, propagandával.
Keresztény emberként nekem szinte nem kellene többet tennem, mint a négy boldogságot és négy jajt felolvasni, és korunk helyzetére igazítani.
A mai evangélium sűrítménye annak a célnak és feladatnak, amelynek következtében az egyénekben és a társadalomban is gyökeres változások történnek. Olyan választási program, amelyet nem egy párt valósít meg, hanem maga a választó, azaz, te, a hiteles keresztény ember. Annyira lesz hiteles, amennyire komolyan veszed, attól valósul meg, hogy én most is a jézusi négy boldogság és négy jaj mellett döntök és cselekszem. Így, és csakis így képes egy személy, közösség és a társadalom átalakulni. Attól, hogy a húsos fazék a választás után átkerül a másik asztalra, még nem lesz nagy változás.
A mai Evangéliumban felhangzó boldogságokat és jajokat csak akkor érthetjük helyesen, ha mindenekelőtt arra tekintünk, aki ezeket kijelentette. Mert boldognak nevezni egy szenvedő, szegény, éhező, vagy síró embert, a leggyalázatosabb gúnyolódás lenne. De ezt az a Krisztus hirdeti, aki meghalt érettünk, és feltámadt a halálból. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk – írja Szent Pál a mai Szentleckében. Csak mi, akik hitünk és életünk alapigazságaként fogadtuk el Krisztus dicsőséges testben való feltámadását, érthetjük helyesen a boldogságok és jajok valódi tartalmát, és igazíthatjuk hozzájuk életvitelünket.
Ezekkel az erős és éles megfogalmazásokkal Jézus felnyitja szemünket, arra késztet, hogy az ő szemével lássunk, túllépjünk a látszaton, a külsőn, és megtanít, hogy az egyes helyzeteket hittel ítéljük meg.
Szentatyánkat, Ferenc pápát idézem, aki ezt tanítja a mai evangéliumról:
„Testvéreim, napjainkban is sokan vannak, akik a boldogság ígéretével kínálják magukat: rövid időn belül elérhető sikert ígérnek, azonnali hatalmas bevételeket, mágikus megoldásokat minden problémára, és így tovább. És itt anélkül, hogy észrevennénk, könnyen beleeshetünk az első parancsolat elleni bűnbe: a bálványimádásba. Bálvánnyal cseréljük fel Istent. Azt gondoljuk, hogy a bálványimádás és a bálványok letűnt korokhoz tartoznak, pedig valójában minden korban jelen vannak! Ma is! A bálványok jobban bemutatnak néhány mai magatartásformát, mint a szociológiai elemzések.
Ezért Jézus felnyitja szemünket a valóságra. A boldogságra kaptunk meghívást, arra, hogy boldogok legyünk, és már mostantól azzá válunk abban a mértékben, amennyire Istennek, az ő országának oldalára állunk, annak oldalára, ami nem ideiglenes, hanem örök életig tart. Boldogok vagyunk, ha rászorulónak ismerjük el magunkat Isten előtt, és ez nagyon fontos! „Uram, szükségem van rád!” És boldogok vagyunk, ha őhozzá hasonlóan és vele együtt közel vagyunk a szegényekhez, a szomorúakhoz és az éhezőkhöz. Mi is azok vagyunk Isten előtt: szegények, szomorúak, éhezők vagyunk Isten előtt. Ha pedig vannak e világi javaink, mindannyiszor képesek leszünk örülni, ha nem készítünk belőlük bálványt, amelynek eladjuk lelkünket, hanem megosztjuk azokat testvéreinkkel.”
Tehát az igazi áttörés és szemléletváltás akkor történik meg, amikor nem külső hatalmi átrendeződéstől, hanem a magunk döntésétől várjuk a változást. Abban az egyre szélesebb körű összefogásban, amely a mai evangélium személetét tűzi ki célul. Ha ez megvalósul, akkor boldogok leszünk, mert nem kell félniük az elmagányosodástól és az egyedülléttől. Boldogok leszünk, mert olyan közösség vesz körül, amely segít, véd, óv mindannyiunkat. Olyan pártból sok van a világban, amelyik a választások előtt boldogságokat ígérget, pénzt osztogat. De olyan pártot nem igen hordozott még a föld, amely a hatalom megszerzése után ezeket ténylegesen meg is valósította volna.
Négy súlyos jaj is elhangzott a mai evangéliumban.
Sajnos nem csak négy, hanem sokkal több égető probléma vesz körül bennünket. Épp ezért ezeket a jajokat is újra meg újra el kell ismételni a világnak. Ezt azonban csak akkor tehetjük hitelesen, ha előbb magunkra vonatkoztatjuk őket, és felhagyunk az olyan életvitellel, melyben Isten csak dekoráció, az örök élet tanítása komolyan nem vett, mindennapjainktól távol eső eszme, és a test feltámadása csak gúny és nevetség tárgya.
Jeremiás próféta a mai olvasmányban elénk állította a zsoltárokból is jól ismert képet: az igaz ember olyan, mint a víz partjára ültetett zöldellő fa, az istentelen pedig, mint a cserje a kitikkadt sivatagban. Az élő víz folyója a Krisztus által megszerzett és felkínált örök isteni élet, gyökereink a belé vetett személyes, eleven hit és bizalom. Ez a kulcsa a boldogságoknak és a jajoknak: a Jézus Krisztussal való kapcsolat. Nélküle a legígéretesebb élethelyzet és állapot is siratni való és átkozott. Vele viszont a legnagyobb nyomorúság is a több, a kifogyhatatlan, az örök élet forrása.
Vannak, akik a „boldogok” kifejezést úgy fordítják, hogy „szerencsések”. Sok ember próbál helyezkedni, ügyeskedni. Reméli, hogy jól szavaz, a jó oldalra áll, és így ő is odaülhet majd a húsos fazekak mellé, és részesedhetnek azokból a javakból, amelyek csak kiváltságosoknak jut osztályrészül.
Mi keresztények nem ilyen szempontból vagyunk szerencsések. A tanítványnak nem lehet különb a sorsa, mint mesterének.
Jézus boldogmondásai sorsdöntő üzenetet közvetítenek, amelyek arra ösztönöznek, hogy bizalmunkat ne helyezzük anyagi és átmeneti dolgokba. Most a választások előtt, sorban jönnek majd a megtévesztés szakemberei. Plakátokkal, szórólapokkal, reklámmal. Keresztényként nem szabad rájuk hallgatni, mert ők nem tudnak reményt adni! Az Úr segít, hogy felnyíljon a szemünk, hogy mélyrehatóbb látásunk legyen a valóságra, hogy kigyógyuljunk a krónikus rövidlátásból, mellyel a világias gondolkodás megfertőz bennünket. Ellentmondásos szavával felráz bennünket, és segít felismerni azt, ami valóban gazdagít és jóllakat bennünket, ami valóban örömet és méltóságot ad; végeredményben azt, ami valóban értelmet és teljességet ad életünknek.
Befejezésül Nagy Szent Leó pápát, ókori egyházatyát idézem:
„Nem akarjuk azt mondani, vagy tanácsolni nektek, hogy vessétek meg az Isten műveit, vagy azt, amit az ő jósága teremtett, a hitetekre hátrányosnak tekintsétek. Használjátok a teremtmények különböző fajtáját és ennek a világnak egész pompáját, amint azt az értelem és a mértéktartás megkívánja. Minthogy azonban a jelenlegi életre születtünk, de az eljövendőre újjászülettünk, ezért ne függjön szívünk az ideig-tartó javakon.”
Urunk, Jézus! Bizalommal kérlek a mai vasárnapon, segíts, hogy meneküljünk a gazdagság vágyától, a sok esztelen és káros kívánság kelepcéjétől, amelyek romlásba döntik az embert. Törekedjek inkább igazságos lelkületre, és add, hogy a szerénységgel kísért igazlelkűséget tekintsem a lelki nyereség bő forrásának. Ámen.