Ökumenikus beszéd 2022.01.20

Ökumenikus beszédem a baptista imaházban, 2022.01-20-án este

„A csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment” (Mt 2,9)

Mottó:  Az egyetlen Úr vezetésével

Olvasmányok
2Móz/Kiv 13,17–14,4  Az Úr előttük ment nappal felhőoszlopban
Zsolt 121  Tekintetem a hegyekre emelem: honnan jön segítségem?
Jel 22,5–9  Az Úr Isten fénylik fölöttük
Mt 2,7–10  A csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment

Mt 2,7–10  A csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment
Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét.
Aztán elküldte őket Betlehembe: "Menjetek - mondta -, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki."
Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.
A csillagot megpillantva nagyon megörültek.

Kedves Testvérek!
A mai nap mottója az egyetlen Úr vezetésével.
A Közel-Keleti keresztények, akik az idei év ökumenikus anyagát összeállították, a napkeleti bölcsek történtét osztották fel nyolc részre. A mai rész útmutatója a csillag. Az a csillag, melyet napkelten láttak meg, és lám előttük ment nyugat felé, egészen Betlehemig.
Az ószövetségi előképe ennek az Egyiptomi kivonulás története, Mózes vezetésével.
„Az ÚR pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.”
Az Úr hisszük, hogy utat mutat. Ki ne élte volna már át azt a jelenséget, hogy olvasott valamit a Bibliából, vagy hallott egy tartalmas prédikációt, és valami szíven ütötte belőle. Mintha pont neki írták volna útmutatóul.
Természetesen a Biblia, a Szentírás konkrét vezetőm, elirányítóm, de könnyen lehet, mint egy babonasági eszköz, ha naponta úgy nyitogatnám fel, ahol éppen kinyílik, az pont ma, és pont rám egy az egyben vonatkozó. Ilyen szempontból nem ún. varázskönyv a Biblia.
Néha úgy érzem, könnyebb a kívülállónak, új megtérőnek, mert nincsenek előre elgondolt sémái. Így talán könnyebb lehetett a napkeleti bölcseknek, egészen Jeruzsálemig, az írástudókig és Heródesig, csak a lelkükre, a belső hangra hagyatkoztak az útkeresésben. Utána pedig dönteniük kellett az írástudók, vagy Heródes? A lelki vezető, vagy a politikai vezetők útmutatást kövessék-e. És persze ez napjainkban is dilemma: életemnek melyik területén: mint család, munka, gazdasági élet, egészség, kire hallgassak? Tudósok? Az Írásokat tudó lelkivezetőkre, lelkészekre? Az országot irányító politikusokra? Az internet befolyással bíró influenszereinek hangjára? Politikus és influenszer egyszerre? Kirándulás a ministránsokkal két hete: Piros a paradicsom nem sárga. Magyarország előre megy, nem hátra! A tizenéves fiúk egész kirándulás alatt ezt énekelték… rájuk így hatott az internet.
A napkeleti bölcsek a csillagot, lelkük hangját, és az ezzel összhangban levő írástudók útmutatását követve jutottak el Jézushoz.
Néhány évszázaddal korábban élt egy ifjú hívő zsidó fiatalember. Úgy hívták, hogy Jeremiás. Nem tud dönteni, kifogásokat is keres: nem tudok jól beszélni, dadogok, túl fiatal vagyok. Jeremiás is használ jeleket, faigát, majd vasigát, amit a nyakába tesz, de rá kell döbbennie, hogy ő maga jel, az útmutató. Így olvassuk a 42. fejezetben: Akkor a tisztek mind odajárultak Jeremiás prófétához, és így szóltak hozzá: "Hallgasd meg alázatos kérésünket! És imádkozz az Úrhoz, a te Istenedhez ezért az egész maradékért. Hiszen oly kevesen maradtunk, akik egykor sokan voltunk, amint saját szemeddel láthatod. Mutassa meg nekünk az Úr, a te Istened azt az utat, amelyen járnunk kell, és azt, hogy mit kell tennünk."
Erre Jeremiás próféta így válaszolt: "Megértettem. Imádkozni fogok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, úgy, amint kértétek. Tudtotokra adok minden szót, amit az Úr, a ti Istenetek majd válaszol; semmit sem titkolok el előletek."
Azok erre azt mondták Jeremiásnak: "Az Úr legyen ellenünk az igaz és hiteles tanú, ha nem követjük azt az utasítást, amit az Úr, a te Istened küld nekünk általad.” (Jer 42,1-5)

És Jeremiás felvállalta a szerepet, hogy prófétaként élő jel, útmutató legyen, de hát akiknek vaj volt a füle mögött, azok nem is szerették érte.
    Persze mindnyájan ilyen útmutatók vagyunk, hiszen Urunk Jézus papi, prófétai és királyi küldetéséből részesültünk keresztségünk által. A szülő, a nagyszülő gyermekének, unokájának, de munkatársnak, szomszédnak is egyaránt.
A hét egyik politikai híre, hogy megválasztották az Európai Parlament új elnökét, aki egy négy gyermekes Máltai családanyát. Aki azt mondja, hogy otthon, Máltán ellenzi az abortuszt, mert ez konzervatív pártjának álláspontja, de Brüsszelben a fő sodorvonalat, a liberális abortusztörvényeket fogja követni. Nos, az ilyen keresztény már nem útmutató csillag, hanem legfeljebb egy széltől hajlongó nádszál.
A Példabeszédek könyvét idézem, mely egyértelmű állásfoglalásra készet: az igaz csillag, vagy a hamis fény útja? Válassz!
„Az igaz ember útja, mint a hajnal pirkadása, egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz. A gonoszok útja olyan, mint a sötét éjszaka, maguk sem tudják, miben botlanak meg.” (Pél 4,18-19)
Amikor azt keresem, hogyan mutat az Úr manapság nekem utat, valamit el kel ismernem. Kemény szavakat mondok ki:
A megfogant élet az az első perctől élet, és nem a nő joga. A férfi és nő, ma is férfi és nő. Amit ma felnőtt tartalomnak neveznek, az ma is pornó és bűn. Lehetne folytatni a sort a hamis csillagokról, amik elvakítanak minket.
A napkeleti bölcsekkel együtt föl kellene tekintenünk az égre. Tudomásul kellene vennünk, hogy a csillagok járásának nem mi adtunk törvényt.
El kellene fogadnunk, hogy nem vagyunk korlátlan urai ennek a világnak. És változtatni kellene az életünkön, az életmódunkon. Meg kellene újulnunk gondolkodásunk szellemében. Keresztény hitünk az égnek és a földnek, a végtelennek és a végesnek, az Istennek és az embernek mással föl nem cserélhető találkozása.
Ha előkészítem az utat, ha beengedem a végtelen Istent az életembe, megváltozik bennem és körülöttem a világ. Ott, ahol élek.
Sajnos, mi keresztények kisebbségben vagyunk Magyarországon, Európában, a világ legnagyobb részén.  A hatások, amik érnek bennünket úgy hívhatjuk, lelki fényszennyezés. A városi fényszennyezés meggátolja azt, hogy lássuk a csillagokat. Tudjátok, így ma abból is lehet nemzeti park, hogy valahol sötét van, mert kicsi még az urbanizáció. Somogy megye egy sötét része: a Zselici tájegység így lett a világörökség részévé. Ott még lehet valamicskét látni a csillagok járásából.
A minket körülvevő sok információ. hír, reklám, hatás, nem tudom, hogy tudatosan-e, vagy csak pénzimádatból, de elfedi az örök igazságok fényét, hangját. Mit tehetünk? Azt, amit a piciny, szegény zsidó nép vívott meg harcaiban egykoron a gazdagabb, fejlettebb környező birodalmakkal szemben.
A zsoltáros így fogalmazza meg a 119. zsoltárban:
„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.”
Egy kis mécsesnyi fény minden egyes hitbeli cselekedetünk: a közös imádság, az istentiszteletünk.
Tudom, sok keresztény ennél sokkal radikálisabb, nagy fényt akar, de politikai felhangokkal, erőből fényt gyújthatunk, de az nem lesz soha hitelt érdemlő csillag.
Tavaly egy esti alkalommal, amikor autóval jöttem hazafelé az országúton, utánam jött egy rendőrautó, bekapcsolta szirénát, és a hangos bemondón bekiabálta, hogy álljak félre az út oldalára. Persze, hamar kiderült a sötétben, hogy nem engem kerestek, nekem tiszta volt a lelkiismeretem, nem mentem még csak túl gyorsan sem. Ilyenkor rögtön az jutott eszembe, hogy én pap vagyok, ez rögtön ki is derül rólam, vajon most ebben a helyzetben is a kereszténység igaz tanúja, világossága tudok maradni?
Mert Urunk, Jézus világossága nem egy rendőrlámpa, hanem a szeretet fénye.
Mi hajlamosak lennénk „rendőrlámpát” szorongatni a markunkban, és annak vakító fényénél vizsgálgatni más emberek hibáit. Jézus ugyanakkor azért jött el ebbe a világba, hogy a szeretet fényét hozza el közénk. Ő maga az igazi világosság, és arra hív minket, hogy az ő fényénél úgy lássuk meg magunkat és egymást, úgy, ahogyan Isten lát minket.
Ha megtaláltuk Jézust, mint a napkeleti bölcsek egykoron, akkor nála bátorságot kapunk ahhoz, hogy szembenézzünk saját gyengeségeinkkel, megszabaduljunk fontosságunk tudatától, és kibéküljünk azokkal, akikben eddig ellenséget láttunk. és lehet, hogy más úton kell hazatérnünk, mint ahogyan elterveztük!
Saul, a későbbi Pál apostol nem csillagokat lát, hanem megvakul, de lelki szemei előtt megjelenik maga Jézus. Így tesz erről tanúságot Agrippa király előtt:
„Azért jelentem meg neked, hogy terjesztője és tanúja légy annak, amit láttál, és amit majd még ezután fogsz látni.
Megvédelek népedtől és a pogányoktól, akikhez majd küldelek,
hogy nyisd meg a szemüket, s visszatérjenek a sötétségből a világosságra, a sátán hatalmából az Istenhez, hogy a bennem való hit révén elnyerjék bűneik bocsánatát, és részt kapjanak a megszenteltek között.” (Apcsel 26,16-18)

Uram, Istenem! Kérlek a mai estén, küld jeleket, útmutató csillagokat számomra. És add meg a megkülönböztetés lelkét, hogy jól és helyesen értelmezzem is jeleidet. Mert életünk viszonyítási pontjait is meg kell találnunk, elsődlegesen önmagunkban és másokban, és fel kell ismernünk, hogy minden élethelyzetünkben - még ha láthatatlanul, ködbe rejtőzve is – ott vagy, igaz és irgalmas Istenünk. - Ámen!