2021.12.12, advent 3. vasárnapja

2021, 12.12. advent 3. vasárnapja, az öröm vasárnapjának gondolatai.

 

Advent 3. vas. C év 2021

Advent 3. vasárnapját az öröm témája hatja át. Hagyományosan ezt a napot „Gaudete”, azaz „Örvendező” vasárnapnak nevezzük, Szent Pál apostol szentleckében hallott szavai után: „Örüljetek az Úrban szüntelen! Újra csak azt mondom, örüljetek!”

De a kulcsmondat számomra a mai vasárnapra, Szent Pál figyelmeztetése: „Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki.”

   Szent Pál azt mondja, a keresztényként derűseknek kell lennünk a reménységben. (Róm 12,12) ami nem azt jelenti, hogy „abban kell reménykedni, hogy majd boldogok leszünk” (például a halálunk után), hanem örüljünk, mert már az is boldogság, hogy van reménységünk.

         Az apostol nemcsak azt mondja, hogy örüljünk, hanem azt is jelzi, hogy milyen legyen a közösség, amely az öröm hiteles tanúja kíván lenni mások előtt. Azt írja: „Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki!”

         A görög szó, amit „emberszerető jóságként” fordítanak le, egész sor magatartást foglal magában, amely az irgalmasságból származik, és megmutatkozik a szeretetben, a türelemben és vendéglátásban. „kedvességnek” vagy „szívességnek” is fordíthatnánk ezt a kifejezést. Először is szükséges, hogy újra felfedezzük ennek az erénynek az emberi értékét. A kedvesség olyan erény, amely veszélyben van, vagy még pontosabban olyan erény, amely kialudt a társadalomban, amelyben élünk.

         A mai filmekben az interneten annyi az indokolatlan erőszak, a vulgáris beszéd. Szinte egyféle versenyt űznek, hogy bemutassák a brutalitást, bemocskolják a nemiséget és trágárul beszéljenek, azt hiszik ettől lesz modern, mai. Pedig, ha igazi művész lenne az író, a rendező, akkor a helyzet megformálása, trágárság, natúr meztelenség nélkül is mindent jól érzékeltetne.

         A kedvesség mintegy csodatevő kenőcs, azaz balzsam az emberi kapcsolatokban. A családi élet sokkal jobb volna, ha több kedvesség lenne gesztusainkban, szavainkban, és persze mindenekfelett szívünkben. Semmi nem oltja ki az együttlét örömét jobban, mint bizonyos aljas viselkedés. A Példabeszédek könyve így fogalmaz: „A nyelvnek higgadtsága az életnek fája, zabolátlansága megöli a lelket.” (Péld 15,4) Sirák fia könyvében így olvashatunk róla: „Szép szó sok jó barátot szerez, és megengeszteli az ellenségeket; nyájas beszéd jó embernél bőven adódik.” (Sirák 5,5). Egy szívélyes, kedves ember szeretetteljes érzéseket kelt, akárhova megy. Ellenkező esetben pedig vibrál a levegő, rögtön feszültség van, ahova egy akaratos, öntörvényű ember lép be.

         Az emberi érték mellett föl kell fedezni a kedvesség evangéliumi értékét is. A Bibliában a „szelíd” és „jóindulatú” nem az „alárendelt” vagy „elnyomott” passzív ember jellemvonása, hanem aktív értelemben használják arra a személyre, aki tisztelettel, udvariasan, irgalmasan cselekszik.

          A kedvesség nélkülözhetetlen mindazoknak, akik segíteni akarnak másoknak, hogy megtalálják Krisztust. Péter apostol javasolja az első keresztényeknek, hogy „legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység okát kérdezi tőletek.” majd rögtön hozzáteszi:   „De ezt szelídséggel és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek” azaz kedvességgel. 

Az öröm forrása azonban csak akkor ad éltető vizet, ha én is cselekszem. Isten cselekvésének, tervének, és az én cselekvésemnek találkozni kell egy ponton.

Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki. Mit tegyek hát? – kérdezem én is, mint a Keresztelő Jánoshoz kivonuló népsokaság. János válasza konkrét és testre szabott. Nem szabad hagyni megzavartatni magunkat attól a kísértéstől, hogy valahol egész másutt, egész mást csinálva lehetünk szentek. Ott kell cselekednem, ahol vagyok, ott lehetek szent, ahol élek. Aki például tanít, nem a tanítás mellett, tanítása mögött, vagy tanítása ellenére lehet kedves Istennek, hanem a tanításban. Aki házasságban él, nem abból kilépve, elválva, mással összeköltözve találja meg a szentség útját, hanem családi otthonában, azokkal, akiknek a hűséget megígérte. Itt és most, abban az állapotban, amelyben vagyok, már nem csupán az igazságosságot, hanem az emberré lett Istentől tanult emberszeretetet lehet és kell gyakorolnom, mégpedig konkrét tettekben!

Bár önfejűek vagyunk, és úgy is magunk akarunk dönteni, de néha jó lenne letenni a döntés felelősségét. Azt gondolva, hogy amikor cikis a helyzet, akkor mintegy más vigye el a felelősséget. Keresztelő János korában adva volt egy fejlettebb, de erkölcseiben züllöttebb Római Birodalom. A másik oldalról adva volt egy szegény zsidó nép, szigorú vallási erkölcsökkel, amiről azt szerették volna hallani, hogy van kiskapu, könnyebb út. Ezért is kérdezhette a nép Jánostól: Mit tegyünk? És Keresztelő János jó tanító, jó szülő akar lenni, így nem mondhatja azt, hogy „Gyerekek, én nem válaszolhatok nektek, mert nem tudom!” Ehelyett válaszol úgy, ahogyan tőle telik, ami egyenes szívéből, hívő lelkéből fakad: Osszátok meg egymással a javaitokat, és ne gazemberkedjetek! Rossz a válasz? Egyáltalán nem az. De Jézus hasonló helyzetben még ezen is túl lép, a saját példáját adja mércéül: Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket! Azt tegyétek, amit veletek szeretnétek, hogy tegyenek az emberek!

 Ennél konkrétabb választ nem adhat Jézus sem. A választás, a döntés a mi feladatunk és felelősségünk marad. És hány esetben megrázó, amikor szembesülünk azzal, hogy az életben nincs „visszavonás” vagy „törlés” gomb, mint az interneten.

François Mauriac 20. századi francia Nobel díjas író vallja:

„Azon a napon, amelyen ti nem égtek a szeretettől, a többiek meg fognak fagyni.”

Ez legyen ma jelmondatom, melyet hazaviszek a templomból, mert hiszem, hogy az ilyen lelkület megnyitja bennem is az öröm forrását.

Uram, Istenem!

Segíts jól döntenem az emberszerető jóság útján, mert olyan jó volna - jóságos embernek, a jót megtevőnek - érezni magam! Ezért kérlek a mai vasárnapon, adj erőt a szívből fakadó tettekhez, adj figyelmet, hogy felismerjem szándékaidat a lelkiismeretemben és a többi emberben, és adj belátást ahhoz, hogy ne mindig a saját igazamat, hanem csakis a jót keressem!  Ámen!