Beszéd szeptember 13, évközi 24. vas
A év évközi 24. vasárnapi beszéd, 2026
A év évközi 24. vas. 2026 - Mt 18,21-35 –
Kedves Testvérek!
Engedd el! Ezt a címet adtam a mai prédikációnak.
Remek életvezetési könyvek és tanácsok léteznek. Hogyan kell élned, gondolkodnod, érezned, hogy egészséges maradj, és egészséges (boldog) maradjon ez a világ, amelyben élünk. A mai kor pozitív pszichológiája felfedezi Jézus tanítását: „Engedd el!” Tudjuk, hogy a betegségek döntő része lelki eredetű: stressz, feldolgozatlan fájdalmak és történetek, gyerekkori sérülések, szocializációs szorongás. Minderre még rápakolja a nevelés, az iskola és a vallás a maga – akár évezredes – hatását. Hiszen a kulcs az élethez: az elengedés. Isten világa az elengedés világa. A Teremtő elengedi a teremtményeit , az Atya a Fiát, a Fiú az életét, az Atya és a Fiú az igazság Lelkét. Isten elenged mindent. Semmit nem tart meg önmagának. Pál apostol – gyönyörű himnikus sorokban írja le mindezt: „Nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, ha nem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez” (Fil 2,5-7). Isten világa az elengedés világa. Jézus ebben beszédében a király magatartásában írja le mindezt. És persze arról is ír, hogy bár Isten így cselekszik, de az ember nem. Tehát ha Istenhez akarsz tartozni, lépj be az elengedés világába. David Hawkins alapművet írt erről, „Elengedés” a címe. Mert amit Jézus egy mondatban elintéz: „elengedte a tartozását”, azt Hawking háromszáz oldalon keresztül fejti ki, számos példával és gyakorlati élethelyzettel igazolva, hogy az „elengedés” a valódi emberi minőség, a kapcsolatok, az önértékelés, a társadalomban való lét és az egészség kulcs szava. És az „én” elengedése hogyan segíti elő a Szentlélek munkáját és az Istennel való közelség megtapasztalását. „A Mennyek országa bennetek” van – ez a nagy tanítók, bölcsek, szentek egyetemes üzenete, és ez a minőség alapvetően az emberi lélekhez tartozik. Keressétek az Isten országát – magatokban is. Ez a teremtettség üzenete és feladata.
Jézus reális marad a példabeszédben. Bár a király mindent elenged, az ember nem. Az ember nem tud, nem akar úgy viselkedni, ahogy Isten viselkedik vele szemben. Sőt, az elmúlt kétezer év történelme pont arról szólt, hogy ha már az ember nem tud elengedni, Istent is úgy kell bemutatni, hogy valójában Isten sem enged el. Hogy Isten a gazdagság/szegénység, vevés/adás, uralkodás/osztozás nagyon is emberi világában kívülálló marad. De az „isteni rend” pont nem erről szól. Így olyan lett a világ, amilyen, és napjainkra a káosz felé menetelő világunkban beérett ennek a gyümölcse. Meg kell érteni, mi is történik. És az embernek rá kell lépnie a következő evolúciós ugrásra: a tudatosság növelésére és a spirituális evolúcióra. Mint minden változás, ez borzasz tó nehéz. Emberi és intézményi súlyok, bilincsek szorítják az embert mai megélt valóságához. Jézus a beszéde végén kifejti: nincs más út. Fájni fog, de valami születik általa. Ahogy a töviskoszorú, a korbácsolás és a kereszthalál fájdalma is elhozta egy új létezési mód lehetőségét. Az övéi és általuk mindenki számára.
A példabeszéd embere megtapasztalja Isten szeretetét és irgalmát. Az ember dönthet: megmarad az irgalom világában, vagy visszalép az igazságosság világába. S bár neki elengedték a tartozást, ő visszaköveteli másoktól. A kettős mérce azonban idegen Isten világától. Ott egyértelműség van. Ha a másik oldal mellett döntöttél, az életet (az örök életet is) azon viszonyok és törvények alapján fogod élni. Nehéz helyzetben vagyunk. Hiszen az emberek a jézusi úttal szemben döntenek, és mi is ebben, az őáltaluk meghatározott világban vagyunk kénytelenek élni. Bár a társadalomból való kivonulás és egy kontraszttársadalom vágya időnként felerősödik bennünk, nem vagyunk képesek átlépni mindennapos meghatározottságaink kereteit. Így nem is biztosítjuk mások számára a szabad választás lehetőségét az irgalom világa vagy az igazságosság világa között. Pedig ez a keresztény felelősség! Lépjünk bátran az irgalom világának jézusi útjára!
Befejezésül egy mondat imában foglalom össze a lényeget, kérésemet Jézus felé:
Uram, Jézus! Minden helyzetben adj egy-két perc gondolkodási időt, és taníts meg a mindennapi nehézségeken győztes türelemre és megbocsájtásra! Ámen!
