Heti gondolatok

Virágvasárnapi beszéd bővített 2016-ra (Triduum miatt ily hosszú)

Kedves Testvérek!

A virágvasárnapi bevonulási kapu, a Szentév kapuja és a nagyhét kapuja: ezt a hármasságot tűztem ki mára elmélkedésül

Az irgalmasság szent évét üljük, és valamennyien szeretnénk részesülni az isteni irgalom áldásaiból. Nem tudom, közületek ki ment át már valamely szent kapun a Szentévben. Én csak egyen, a múlt szombaton, Máriabesnyőn. Nagyon várom már, hogy április végén Rómába eljutva átmehessek az igazi szent kapun, majd május 7-én a plébánia közösséggel a Márieremetei Kegytemplom szent kapuján.

Van azonban a holnapi ünnepnek is egy kapuja, a virágvasárnapi, Jézus jeruzsálemi bevonulását megjelenítő kapu, templomunk kapuja.

Hacsak nem zuhog az eső, virágvasárnap a templom előtt szoktunk gyülekezni a téren, ahol megáldom a zöld ágakat. Majd a bevonulási evangélium után felolvasom a 23. zsoltár refrénjét:

„Emeljétek fel fejeteket kapuk, táruljatok föl örök kapuk, a dicsőség királya bevonul.” Majd a szent kereszttel megkocogtatom a templom kapuját, újból felolvasva a zsoltárt: „Emeljétek fel fejeteket kapuk, táruljatok föl örök kapuk, a dicsőség királya bevonul.” és így harmadszor is megkocogtatva a kaput, mely kitárul. Majd bevonul az egész hívő sereg. De mit is jelent mindez? Miért kell nekünk megjeleníteni azt a régi bevonulást, Jézus bevonulását Jeruzsálembe?

C év nagyböjt 5. vasárnap 2016

Kedves Testvérek!

         „Szent Ágoston magasztos szavakkal azt mondja, hogy a történet végén ketten maradnak, a miseria és a misericordia. A szerencsétlen asszony és az irgalom. Az asszony és Jézus. Szent János evangéliumának irodalmi szempontból az egyik legnagyobb értéke, hogy mindegyik történet ugyanazt az eseményt juttatja eszünkbe. A keresztről beszélek, arról a pillanatról, hogy Jézust fölemelik a kereszten és Ő ott megdicsőül. Krisztus Maga lett a bűnbakot kereső erőszakos tömeg áldozata. Krisztus lett az, aki körül összegyűltek az emberek és elítélték Őt. A kereszténységben feltáruló gyönyörű igazság számomra, hogy Isten nem erőszakosan büntet, hanem inkább az áldozat mellett áll. Nincs már többé szent erőszak, nem kell Istent vagy az isteneket áldozati állatokkal engesztelni Őt, mert maga Isten lesz az áldozati bárány. Egy új világ születik. Egy új világ, amely nem erőszakra, a másik iránti gyűlöletre épül, hanem az együttérzésre, a megbocsátásra és az erőszak-mentességre. A keresztény üzenet legmélyebb igazsága egy új világba hív minket.”

C év nagyböjt 4. vasárnap 2016

Kedves Testvérek!

A mai vasárnapon a tékozló fiú történetét úgy olvasatja fel egyházunk, hogy felolvasunk két bevezető verset Szent Lukács evangéliumából, majd 10 vers kimarad, és jön a tékozló fiú története.

A kimaradt 10 vers is két példabeszéd. Tehát mind a három olyan példabeszéd, amelyek Isten irgalmáról szólnak. Az elveszett bárányról, az elveszett drachmáról (pénzről) és az elveszett (tékozló) fiúról szóló hasonlatok egyaránt arról tanítanak, hogy az irgalmas Isten keresi elveszett gyermekeit és kész megbocsátani, visszafogadni mindenkit szeretetébe. A megtalálás, a visszatalálás öröme visszatérő elem mindhárom hasonlatban. Az elveszett bárányt megtaláló és a nyájhoz visszavivő pásztor, az elveszett pénzdarabot kutató és meglelő háziasszony, valamint a fiára váró és őt szeretettel visszafogadó apa nem akarja örömét magába zárni, hanem másokat is örvendezésre hívnak.