Evangélium

Elmélkedés

Szent Lukács evangéliumában háromszor szerepel a „megesett rajta a szíve” szófordulat. A kifejezéssel a tékozló fiú példabeszédében akkor találkozunk, amikor a fiú hazatér, atyja már messziről meglátta, „megesett rajta a szíve” és eléje sietett. Ebben az esetben a fiú atyja az irgalmas mennyei Atyát jelképezi, akinek megesik a szíve a bűnös és bűnbánó emberek láttán.

Ugyanez a kifejezés szerepel az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédben is. Miután két ember is segítségnyújtás nélkül kerülte el a bajbajutott és halálra vert embert, egy szamaritánus jött arra, aki meglátta őt és „megesett rajta a szíve.” E példázatban szintén egy irgalmas szívű személlyel kapcsolatban szerepel a kifejezés, de itt egy ember tekint irgalmas szívvel felebarátjára, míg a tékozló fiú történetében maga Isten tekint irgalmas szívvel az emberre.

A harmadik alkalom pedig az, amiről a mai evangéliumban olvasunk. Naim városához érve Jézus találkozik egy temetési menettel, egy özvegyasszony egyetlen fiát kísérik a temetőbe. Amikor Jézus meglátja az özvegyet, „megesett rajta a szíve.” Ez tehát nem egy szemléletes példabeszéd, hanem olyan eset, amely Jézus személyével történt, tehát az ő érzését fejezi ki. Jézus szíve megesett az özvegyen, s ez több mint egyszerű sajnálat vagy együttérzés, ez igazi irgalmasság. Ez az irgalmasság indítja Jézust arra, hogy feltámassza az ifjút és visszaadja őt anyjának.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Az általad elküldött Szentlélek bennünk él, köztünk lakik, még akkor is, ha jelenlétére, megszentelő tevékenységére olykor nem figyelünk oda. Segíts minket, hogy ráhagyatkozzunk és engedjük, hogy átalakítson minket! Ne engedd, hogy fékezzük a Szentlélek lendületét, hanem segíts abban, hogy hallgassunk sugallataira, csendes útmutatásaira, figyelmeztetéseire és ösztönzéseire! Ébressze fel bennünk az örök élet utáni vágyat!