Evangélium

Liturgikus Igenaptár:
http://bences.hu/liturgikus_igenaptar

Barsi Balázs OFM elmélkedéseinek megnyitása:
http://www.barsibalazs.hu/index.php?option=com_wrapper&view=wrapper&Item...

2025. április 12. – Szombat (Jn 11,45-57)
Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és népünket.” Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?” A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák őt. Jn 11,45-57

Elmélkedés

A keresés húzódik meg a mai evangéliumi elbeszélés hátterében. Jézus keresése. Jószándékkal keresik őt a Jeruzsálembe érkező zarándokok, és gyilkos szándékkal keresik őt a főtanács tagjai. Az ellentétes szándékok mögött az igazsághoz való viszony rejtőzik. Az emberek felismerték szavaiban az igazság tanítását, amelyet érdemes követniük és elfogadták ezt az igazságot. Ezzel szemben a főtanács tagjai számára kínos volna kimondani az igazságot Jézus személyéről. Nekik már az is gondot jelent, hogy a nép közül sokan hisznek Jézusban és követik őt. A főtanács elöljárói tekintélyük elvesztésétől félnek. Hiányzik belőlük az igazság iránti tisztességes lelkület.

János evangélista azzal a szándékkal mutatja be a jelenetet, hogy megvilágítsa olvasói előtt Jézus elítélésének okát. A farizeusok és az írástudók korábban több alkalommal vitába szálltak Jézussal, mert bele akartak kötni tanításába, de mindannyiszor kudarcot vallottak. Kísérletet tettek arra, hogy Jézust a törvények megszegésével vádolják, de ezzel sem jártak sikerrel. Lázár feltámasztása után attól félnek, hogy még több követője lesz Jézusnak, s emiatt lázadás törhet ki, amit a rómaiak biztosan keményen megtorolnának. Okot, ürügyet keresnek tehát arra, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét. Az ember készen áll arra, hogy elítélje Istent. Az Atya pedig készen áll arra, hogy elfogadja a Fiú áldozatát.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! A bűn elszakít bennünket tőled és az Egyház közösségétől. A bűnöktől való szabadulást egyedül te adhatod meg nekünk. Lelkünk bűneitől nem szabadulhatunk meg saját erőnkből. Ha bűnbánatot tartunk és a szentgyónásban megvalljuk bűneinket, ez a cselekedet annak a kifejezése, hogy szeretnénk helyreállítani a megsértett kapcsolatot veled, a mi irgalmas Atyánkkal és az Egyház közösségével. Amikor bocsánatot nyerünk vétkeinkre, te visszafogadsz bennünket a szeretet közösségébe. Urunk, megvalljuk bűneinket, és alázattal fordulunk hozzád: bocsáss meg nekünk!