Evangélium

Elmélkedés

Az elmúlt héten már elmélkedtünk Jézus új világáról, új közösségéről és az új gondolkodásmódról, mint e közösséghez való tartozás feltételéről. E szakaszt zárja le a mai evangélium, amelyben a mi Urunk egy új, lelki közösségről beszél. „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” – kérdezi Jézus. Ne értsük félre szavait! Nem arról van itt szó, hogy megtagadja édesanyját, elutasítja rokonait vagy felszámolja családi kötelékeit, hanem arról, hogy a vérségi köteléknél fontosabbnak tartja a lelki kapcsolatot.

A gonosz lelkek kiűzése azt mutatta, hogy Isten megszabadítja az embert, megszabadít minket a gonosz hatalmától. Az érem másik oldala pedig az, hogy Isten felszabadít bennünket, hogy őt választhassuk és az ő közösségéhez kapcsolódjunk. Csak ebben a kettős értelemben beszélhetünk az emberi szabadságról, amely végső soron Istennek köszönhető. Nem mondhatjuk magunkat igazán szabadnak, ha az evilági javakhoz, az anyagi értékekhez kötődünk, de akkor sem, ha túlzottan ragaszkodunk emberi, családi, baráti kapcsolatainkhoz. Sokan – tévesen – azt gondolják, hogy Isten elveszi szabadságunkat, amikor akaratának teljesítését kéri tőlünk. Valójában emberi szabadságunk az Istennek való engedelmességben teljesedik ki. Ez az alapja a Krisztus által akart lelki kapcsolatnak.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te vagy a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezető út. Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Ébressz bennem szomjúságot a te igazságod iránt! Ébressz bennem vágyat az örök élet iránt! A te szavadban felismerem az örök élet, az üdvösség tanítását. Add nekem az élő vizet, amely csillapítja szívem és lelkem szomjúságát!