Evangélium

Elmélkedés

Jézus továbbra is Galileában tartózkodik, pontosabban állandóan úton van, járja a városokat és falvakat. Az evangélistának ez a megjegyzése azt sugallja, hogy az Úr fáradhatatlanul végzi szolgálatát, tanítja az embereket, így teljesíti küldetését. Útja során nincs egyedül, kezdettől fogva vannak, akik lelkesednek iránta és vele tartanak. Állandó kíséretéhez tartozik az a tizenkettő személy, akiket ő választott tanítványai közül arra, hogy apostolai legyenek. Az ő jelenlétüket Jézus mellett azért hangsúlyozza az evangélista, mert a későbbiekben ők lesznek Jézus küldöttei. Arról fognak missziós útjukon, illetve az Úr feltámadását és mennybemenetelét követően tanúskodni, amit Mesterük mellett átéltek. Mostani jelenlétük a biztosíték arra, hogy későbbi tanúságtételük és igehirdetésük valóban hiteles.

Az apostolokon kívül asszonyok is tartanak Jézussal, akiket Lukács evangélista név szerint is felsorol. Jelenlétüket, feladatukat is pontosan megjelöli: „gondoskodnak” Jézusról, azaz segítik őt és kíséretét. Szerepük tehát elkülönül az apostolok szerepétől. Abban a korban nem volt szokás, hogy egy rabbi, egy tanító asszonyok társaságában mutatkozzon, Jézus viszont elfogadja segítségüket, amely az iránta való szeretetnek a jele.

Jézus közelében, barátai körében nekem is helyem van.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Életem Ura, Jézus Krisztus! Te teljes odaadással figyelsz a betegekre, mindazokra, akik testi vagy lelki bajban szenvednek. A szeretet és az irgalom nyelvén szólsz hozzájuk. Megérinted őket, hogy meggyógyuljanak. Kezed gyógyítja a beteg testrészeket, irgalmad gyógyítja a bűnös lelket. A te gyógyító érintésedet várja a testem. A te irgalmas érintésedet várja a lelkem. A te szeretetteljes érintésedet várja a szívem. Megnyitom előtted szívemet: érints meg engem irgalmaddal! Érints meg és segíts, hogy az evangéliumhoz méltóan éljek!