Evangélium

Liturgikus Igenaptár:
http://bences.hu/liturgikus_igenaptar

Barsi Balázs OFM elmélkedéseinek megnyitása:
http://www.barsibalazs.hu/index.php?option=com_wrapper&view=wrapper&Item...

2025. december 3. – Szerda (Mt 15,29-37)
Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk” – felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze. Mt 15,29-37

Elmélkedés

Adventben Jézus útja találkozik a mi életutunkkal: felmegyünk vele a hegyre, a lelki magaslatra, leülünk mellé a síkságon és kivonulunk vele a pusztába, a csend helyére. Az evangéliumi elbeszélés szerint ezt tette egykor a sokaság is, odasietnek hozzá a sánták, a vakok, a bénák, a némák, betegek és egészségesek egyaránt. Nem tesznek fel kérdéseket, hanem leteszik fájdalmukat Jézus lábához. És ő, aki soha nem fordítja el a tekintetét a sebzett emberektől, mindenkit meggyógyít.

A jelenet nemcsak a testi gyógyulásról szól, hanem az isteni irgalomról is, amely lát, meghallgat és lehajol. Jézus szíve megesik a népen, lelküket is táplálni akarja. Az emberek már három napja vele vannak, fáradtak, de mégsem mennek haza. Az advent hűséges, kitartó odafordulás az Istenhez, még akkor is, ha a világ máshová csábítana minket.

A tanítványok kérdése azt sugallja, hogy a probléma megoldhatatlan számukra: „honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” A pusztában nincs sok lehetőség. De éppen ezen a helyen mutatkozik meg, hogy Jézus nem emberi logikával gondolkodik, hanem hálát ad a kevésért, és isteni erejével ebből a kevésből fakaszt bőséget. A kérdés tehát nem az, hogy elég-e, amink van, hanem az, hogy oda tudjuk-e adni Jézusnak azt a keveset, amivel rendelkezünk, az időnket, a türelmünket, az imánkat?

Az Úr áldásának köszönhetően lesz a hiányból bőség, az emberi gondból megoldás.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy tanítasz és együttérzel velünk. Te észreveszed a fáradt, sebzett embert, és nem fordulsz el tőle. Add, hogy én is bátran hozzád vihessem gyengeségeimet, és hittel tudjam letenni életem terheit! Segíts, hogy rád bízzam azt a kevés jót, amit adni tudok! Tedd teljessé, amit én kicsiben kezdek el! Adj nekem kitartást, hogy az advent napjaiban ne csupán várjak, hanem veled együtt formáljam a világot, egy jó szóval, egy csendes imával, egy odafordulással a másik ember felé! Légy az én erőm, békém és lelki táplálékom!