Evangélium

Elmélkedés

Mária szeretetével

A karácsony utáni nyolcadik napon az egyházi év rendje szerint Szűz Máriát, mint Isten Anyját ünnepeljük. Jézus születésének ünnepén elsősorban a betlehemi Gyermekre, az újszülött Jézusra figyeltünk, ma pedig az ő édesanyjára.

Az első keresztény századokban elméleti vita alakult ki arról, hogy Mária csak Jézusnak, a valóságos embernek az anyja, vagy Jézusnak, a valóságos Istennek is anyja. Egyesek azt vélték ugyanis, hogy csupán az ember Jézust szülte világra, de az Istent nem. Emellett azonban az igehirdetésben az apostoli kortól kezdve jelen voltak az „Istenanya” és „Istenszülő” kifejezések, s ennek köszönhetően, mintegy a hitvitát lezárva az efezusi zsinat 431-ben egyértelműen megfogalmazta és hittétellé tette Mária Istenanyaságát.

Mit jelent számunkra, hogy Máriát Isten anyjának tiszteljük? Mit jelent a hitünk megélésében, hogy ő a mennyből anyaként tekint ránk? A hívő emberek szívesen keresik fel világszerte a Mária-kegyhelyeket, mert találkozni szeretnének Jézus anyjával, Isten anyjával. Találkozni akarnak azzal, aki édesanyaként gondoskodott Jézusról és ismeri és szereti az Úr követőit. Találkozni szeretnének Máriával, aki édesanyaként hallgatja meg őket és oltalmazza őket. Ez az Istenanya igazi titka. Hozzá fordulhatunk fohászainkkal, egy édesanyához, és imádkozhatunk családunkért, gyermekeinkért, szeretteinkért. Mária számára az anyaság vállalása azt jelentette, hogy mindenben kész volt együttműködni Istennel, kész volt engedelmeskedni Istennek. Ez talán kihívást jelent a mai nők számára, hogy akik vállalják az anyai hivatást, azok vállalják egyúttal az Istennek való engedelmességet is! Az élet továbbadása, az élet szolgála jelentsen minden földi édesanya számára Istennek végzett szolgálatot!

A katolikus dogmatika Mária istenanyaságából vezeti le, hogy ő egyúttal az Egyház anyja is, s minden hívő égi édesanyjaként és közbenjárójaként elválaszthatatlan Krisztus Egyházától, amely magába foglalja a hívőket. Jézus édesanyjának és az Egyháznak a kapcsolatát most abból a szempontból nézzük meg, hogy az Egyház maga is anya, s nem véletlenül nevezzük igen gyakran Anyaszentegyháznak. Ha Jézus megtestesülésének kezdetére, az angyali üdvözletre gondolunk, akkor láthatjuk, hogy a názáreti leány azáltal vált anyává, hogy hittel elfogadta Isten szavát és igent mondva Isten akaratára méhébe fogadta Isten Igéjét. Ennek mintájára az Egyház akkor válik anyává, amikor hittel elfogadja Isten szavát, s Máriához hasonlóan igent mondva elfogadja azt a küldetést, amit az üdvtörténetben Isten neki szán. Karácsony napján azt ünnepeltük, hogy Jézus megszületett, s Mária anya lett azáltal, hogy világra szülte gyermekét, s anyaként nyújtotta őt a világnak. Ehhez hasonlóan az Egyház akkor válik lelki értelemben anyává, amikor az igehirdetésben és a szentségekben Jézust nyújtja a világnak. A Szűzanya a legnagyobb ajándékot, a Fiát adta a világnak. Az Egyház a legnagyobb kincset adja az embereknek, amikor az Eucharisztiában, az Oltáriszentségben Jézust adja.

Az Egyháznak mindenkor Máriától kell tanulnia anyai hivatását. Mária hitével kell Istenre figyelnie, s Mária szeretetével és gondoskodásával kell az emberekre, a hívőkre, mint gyermekeire figyelnie.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Hálát adunk neked, hogy Szűz Mária személyében nem csak Jézusnak, hanem nekünk is anyát adtál. Olyan édesanyát, aki Jézust adja minden embernek. Áhítattal szemléljük a karácsonyi eseményt, amint a Gyermek a jászol szalmáján fekszik vagy édesanyja, Mária ölében nyugszik. Ma Mária, Isten Anyja felénk nyújtja az Urat, a Megváltót, az Üdvözítőt. Nekünk adja őt, hogy az új esztendő minden napján velünk és a miénk legyen Isten Fia. Segíts minket Istenünk, hogy minden embert, de különösen is a szegényeket úgy szolgáljuk, hogy bennük mindig Krisztust lássuk, így építve a békét, az Istentől jövő békességet.