Evangélium

Elmélkedés

Se többet, se kevesebbet

Az Ószövetségben sokszor találkozunk azzal a hasonlattal, hogy Izrael népe az Úr szőlője, de a nép sokszor hűtlenné vált. Izajás próféta szerint Isten szereti szőlőjét, az ő népét, és mindent meg is tett érte, de mégsem termették az igazságosság gyümölcsét (vö. Iz 5,1-7). Jeremiás pedig arról beszél, hogy az Úr nemes fajtájú szőlője vadhajtásokat termett (vö. Jer 2,21). Isten szeretetét a választott nép a hűtlenség miatt nem tudta viszonozni, ezért az Atya, a gazda új szőlőtőt ültetett, Jézus Krisztust, aki engedelmességével a megváltás gyümölcsét termette, és akihez szőlővesszőként szorosan kapcsolódnak tanítványai. Krisztus egyháza egy új szőlőskert, egy új közösség. Ebbe a közösségbe hívja meg Isten az embereket, egyeseket korábban, másokat később. Az Atya meghív minket, hogy munkásai és munkatársai legyünk, neki szolgáljunk, hogy majd szolgálatunkért megkapjuk jutalmunkat. A fizetség pedig mindenkinek ugyanaz: az üdvösség elnyerése. Isten ennél többet nem tud senkinek sem adni, de kevesebbet sem akar.

A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd sokakban azt az érzést kelti, hogy igazságtalanság történt. Ha abból a szemszögből vizsgáljuk a történetet, hogy ugyanannyi fizetést kapott mindenki a nap végén, tehát azok is egy dénárt, akik egész nap dolgoztak és azok is ugyanennyit, akik csak egy órát, akkor valóban igazságtalannak tűnik a gazda eljárása. De ha abból a szempontból nézzük az esetet, hogy a gazda betartotta szavát és pontosan kifizette azt az összeget a munkásoknak, amiben reggel megállapodott velük, akkor nem követett el igazságtalanságot. Csupán annyit tett, hogy nagyon jószívű volt azokkal, akik kevesebbet dolgoztak. Miért emlegetünk igazságtalanságot, amikor mindenki hiánytalanul megkapta megegyezett bérét? A gazda érvelése jogos és logikus. Az elsők pontosan megkapták bérüket. Ő ugyan többet ad az utolsóknak, mint amit munkájuk mennyisége alapján megérdemelnek, de ezzel nem károsít meg senkit, saját pénzével joga van tetszése szerint bánni. Jogosan állítja, hogy valójában a zúgolódók, a méltatlankodók rosszak, mert irigység ébred bennük.

Az isteni igazságosság szoros kapcsolatban van az ő jóságával, szeretetével és irgalmával. Ha emberi szempontból igazságtalannak látjuk a történteket, annak az lehet az oka, hogy egymástól függetlennek tartjuk e fogalmakat. Bűnre hajló természetünk miatt a kicsinyesség jellemez minket és bizony az irigység is könnyen eltölt, ha a másik ember valami jóban részesül. Istenre viszont inkább a nagylelkűség a jellemző, hiszen mindenkit jutalmazni szeretne. A példabeszédben tehát az emberi kicsinyesség és irigység áll szemben az Isten nagylelkűségével. A reggeltől dolgozó munkások, akik a napi munka után megkapták jogos fizetségüket, rossz szemmel és irigykedve nézik azokat, akik rövidebb ideig végzett munkáért ugyanannyi bért kaptak, mint ők. Felháborodásuk és Isten elleni lázadásuk csak önzésükből kiindulva tűnik jogosnak. De ha az egy dénárt az üdvösség jelképének tekintjük, akkor rájövünk, hogy az örök élet Isten nagylelkű ajándéka. Ez az egy dénár az ember jutalma a földi életében végzett cselekedeteiért, Istennek tett szolgálatáért. Mindenki ezt nyerheti el Isten jóságának köszönhetően.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Segíts minket, hogy céljaink elérésében mindig az igazságosság, a becsületesség és a tisztesség legyen a vezérelvünk! Segíts, hogy becsületesen dolgozva és az embereket szolgálva haladjak előre az örök élet felé! Add, hogy mindig felismerjem, mit kell tennem, s adj erőt mindannak megtételéhez, ami üdvösségemhez szükséges! Céljaim és végső célom elérésében vezessen engem igazságban és tisztességben a Szentlélek! Add nekem a bölcsesség Lelkét, hogy előrelátóan és felelősen döntsek életem helyzeteiben, mindig szem előtt tartva az üdvösséget!