Március 31, Nagyszerda
A mai evangéliumban (Mt 26-14-25) Júdás árulásáról hallunk.
„Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?”
A tanulság: mindig tegyem fel a kérdést Jézusnak hitem állapotáról! Hagyjam, hogy Ő legyen erőm gyengeségeimben, bűnösségemben.
Ima:
Uram, Jézus! Taníts engem arra, hogy visszanézzek rád, és rád szegezzem tekintetemet. Hadd kísérjelek el a következő napokban az utolsó vacsorára, a Getszemáné kertbe, és a kereszt tövébe! Amikor visszanézel rám, ez erősítsen: mert tudom, elfogadsz olyannak, ami valóban vagyok. Nem akartok szuper bátor lenn, ha nem vagyok az. Szeretnék beszámolni neked néhány csalódásomról, amikor engem is becsaptak, vagy kihasználtak. De segíts, ne ragadjak le saját nyomorúságomnál, problémáimnál, ne süllyedjek le az árulók, a kiégett lelkű emberek szintjére.
Taníts meg arra is, hogy ítélkezés, lenézés nélkül lássam a világot, a többi embert.
Adj erőt és bátorságot, hogy készséggel, szabadon, megbocsájtó szívvel kövesselek téged! Ámen!
Napi gondolkodó:
Imánkban, amikor a Passiót hallgatjuk, mit tegyünk? Megtehetjük, hogy egyszerűen csak Jézus mellé állunk, vele vagyunk szenvedésében, megpróbáljuk érezni, amit érez, gondolni, amit ő gondol.
Az utolsó vacsora estéjén pontosan kiderült, ki kivel van, ki kivel tart. Vajon volna okom szégyenkezni, ha kiderülne rólam kik az igazi barátaim, akikkel tartok?
Júdás árulása, szörnyű tett!
Biztos, hogy nem tettem ilyet soha? Ilyen súlyút nem! De a szemlesütés, amikor katolikus hitünket szidják, az nem az? Amikor nem mentem szentmisére egy kötelező ünnepen, az nem az? Amikor keresztény társamat szidom mások előtt, jogosnak gondolva, az nem az? Amikor haraggal a szívemben lépek az Úr elé: az ilyen templomba lépés, az nem az? Amikor a szentmise után szétrebbenünk, mint az idegen, összeverődött verébcsapat, az nem az?
Hát nem vagyok szent, folytathatnám a sort…
- Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!