2021.03.26

Március 26, péntek

A mai evangélium Szent Jánostól való (Jn 10,31-42). A szavak és a tettek egysége!  

„Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem!”  - Valamint: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.”

 

Ima:

Uram, Jézus! Jól tudom, hogy az igazi mély szeretet leginkább a hétköznapi tettekben mutatkozik meg. Szent Jakab apostol buzdít engem: „Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet.”

(Jak 2,18). De milyen tetteket tegyek? Reklámok, politikusok, a mindenféle média szavai bombáznak állandóan: vásároljak, regisztráljak, írjak alá, töltsem ki, vegyek részt. Én mindezekre azt felelem, (mert rám is vonatkoznak Jézus szavai): „Ha szavaitok nincsenek összhangban tetteitekkel, nem hiszek nektek!”

Uram, Jézusom, én ezzel gondolkodással nem menekülni akarok a közélet alól, a felelősség alól, hanem csak a jót, az értékeset, az erényeset, és a helyénvalót támogatni. Aztán, ha azt látom, hogy embertársam szükséget szenved, akár lelki, akár fizikai, akár anyagi téren, mondjam is ki az igazságot, és tegyek is érte.

Uram, Jézusom, a mai napon arra kérlek, mutasd meg nekem, hogy hol válik el az életem attól, amit hirdetek szavammal. Uram, ha befejezem ezt az imát, segíts abban a jó elhatározásban, hogy a következő teteimmel tanúságot tehessek arról, hogy mint keresztény ember a te nevedet viselve hirdessem: Krisztus ma is él, ma is csodát tesz, ma is gyógyít! Jézusom szavaim és tetteim alapján egyaránt élj a szívemben. Ámen!

 

Napi gondolkodó:

Akkor teljesítjük Isten tervét, ha életünk minden egyes területe egyformán rendezett. Ha a szavak, és a tettek összhangban vannak. Minden terület alaptörvénye: szavainkban és tetteinkben egyaránt Isten tervét akarjuk megvalósítani. És ezt úgy akarjuk véghezvinni, hogy ezúton is szeressük felebarátainkat (és helyesen szeressük önmagunkat is), és hogy előrelépjünk az egyház egységének építésében, amely Jézus végső vágya (Jn 17,21).

Jézus példázatában csak két fiú volt. Az egyik, aki igent mondott, de nem ment ki dolgozni. A másik, aki előszörre nemet mondott, de meggondolta magát, és elvégezte a munkát. Lehetne egy harmadik fiú is: Én, aki igent (igazat) mondok, és meg is teszem? Munkámat (vagy a tanulást) törekszem hűséggel, örömmel végezni, mint Isten akaratát?  Törekszem helyesen korlátozni munkámat (le és fölfelé, a szükség szerint), hogy életem egészének harmóniáját ne torzítsa el?

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!