Március 12, péntek

Március 12, péntek:

A mai olvasmányból (Oz 14,2-10   ) egy mondatot választottam, az igaz bűnbánatról.

„Bűnbánó szavakkal térjetek vissza az Úrhoz!”

Tudom, és érzem, a bűnbánat, a megtisztulás az első és legfontosabb lépés ahhoz, hogy legyőzzük a testi-lelki bajokat, így a Covid vírust is!

 

Ima:

Uram, Istenem, jól tudom, az ember szívének nem alapműködése a bűn elismerése és a bűnbánat, ezért a szembesítés segít abban, hogy szívünk természetes reakciója ellenében mégis megtisztuljunk. Úgy érzem, ezért engedted meg a Covid vírust is, mely teljesen átrendezte kapcsolatainkat, mindennapjainkat. Sok minden rejtett dolog, elfeledett dolog, bűn, mulasztás, hiba, a felszínre került. Énem érzem jól magam: borzalmas a fizikai betegség, és ehhez jön a kapcsolatok romlása. Uram, csak te tudsz segíteni!  Számomra egy még hátravan, a megtisztulás, hogy kimondjam: vétkeztem Istenem ellened. Segíts, hogy ne azt mondjam: ez a világ rossz, bűnös, ami igaz, hanem azt, hogy én is részese vagyok ennek a világnak! Uram, bocsáss meg, hogy nem tettem meg minden tőlem telhetőt.

Ezért arra kérlek, add nekünk az igaz bűnbánat kegyelmét, hogy egészen hozzád térve családunkat, egyházi közösségünket és az egész magyar nemzetünket is hozzád vezethessük. Légy vigasztalásunkra, adj bizodalmat és lelki erőt és kitartást. Ámen!

 

Ez a fajzat nem űzhető ki másképp, mint böjttel és imádsággal” (Mk 9,29).
Ugye nem felejted el: az imád úgy lesz csak hatékony, ha a mai napon is böjttel (lemondás), és jócselekedetekkel (alamizsna) megtámasztod! A mai nap böjti nap!

 

Napi gondolkodó:

Böjte Csaba testvér mondja:

„A bűnbánat útjára lépő ember az elcsendesedés, az elmélkedés fényében nemcsak a múltját faggatja, hibáit ismeri fel, hanem kemény döntéseket is hoz, pályáját bölcsen módosítja, saját lépteit, - a múltját megbánva - a szeretet útjára igazítja.”

A másik hibáztatása, másra mutogatás, önsajnálat, mártírkodás nem használ semmit. Nem jó, ha akár valós vagy vélt sérelmeket hordozunk szívünkben. Érzéketlenné tesz a magunk bűnének felismerésére. Követünk el hibákat, vétkezünk - de lehet rendezni, a bűnbánat útját járva. Van, ami már vissza nem állítható, de akkor is szükség van a feloldozásra. A mihaszna erőlködés, saját igazságunk hangoztatása Isten előtt nem jelent semmit. A bűnbánó és megtört szív kedves előtte. És a sértettségünk görcsös tudata sem segít, csak lebénít és önigazultságban tart. Az igaz bűnbánat: szívünket a felebarátaink felé fordítja, mivel tudjuk, hogy az általunk érzett örömöt mindenkinek éreznie kellene.

Charles Dickens:

„Vannak, akik azt állítják, a hármas a bűvös szám, mások a hetest tartják annak. Pedig az egyik sem az, higgye el fiam! Az egyes az a bűvös szám: az egyes szám, első személy.”

            Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!